Napjainkban egyre élesebb formában láthatjuk a különböző politikai erők valóságértelmezése, világlátása, narratívái harcát. Mind az abszolút igazság igényével lép fel, a másik oldal értelmezését, érveit lényegében lesöpörve, figyelmen kívül hagyva.

A hazai politika egyik értelmezési, kommunikációs területe a nemzeti konzultáció. Tényleg őszintén mondom, az eddigi konzultációk folyamán mindet kitöltöttem, sőt ismerőseimet is erre biztattam a nemzeti érdekek, az alapvető erkölcsi követelmények alapján. Csak helyteleníthetni lehet, hogy példaként az Egységes Diákfront közel 400 ezer üres ívet gyűjtött össze, ugyanis a konzultáció lehetőséget ad a fontos nemzetpolitikai kérdésekben történő véleménykifejezésre.

A konzultáció természetesen eddig is tartalmazta a legalapvetőbb nemzeti és egyetemes morális érdekeket és értékeket. Így, példaként a káros és veszélyes szexuális befolyással szembeni gyermekvédelem, a kötelező migránsbetelepítési kvóták elutasítása, a szomszédban dúló szörnyű háború, valamint Ukrajna EU- és NATO felé irányuló társulási törekvései feltételek nélküli elfogadására teljes joggal mond nemet a magyar társadalom meghatározó, egészséges gondolkodású része.

Ugyanakkor a konzultáció megfogalmazott kérdései kézbevételekor esetenként sírásra, de inkább nevetésre is ingerlő megfogalmazásokba is beleütközhetünk. A romboló erkölcsi értékek, az európai civilizációt lényegében veszélyeztető migráció és migránskvóták értelmi szerzőjeként kizárólag az éltes korú Soros György van megjelölve. Szó sincs a Kalergi-terv fogalmáról, az európai szabadkőművesség legagresszívabb irányzatairól (leszámítva a mérsékeltebb áramlatokat), az amerikai, David Friedman nevével fémjelezhető libertáriánusok anarcho-kapitalizmus koncepciójáról, stb. Ezért a konzultációs kérdőívek időnként mosolyogtató és gyermeteg módon fogalmaznak meg veszélyforrásokat (Soros György, Brüsszel, stb.).

Bár már a szilveszteri és farsangi pezsgő is régen elpárolgott, stílusgyakorlatként hadd osszak meg néhány ilyen vélt veszélyforrásra vonatkozó humoros ötletet a kedves olvasókkal.

A hazai antiszemitizmust a még mindig működő kádári titkosszolgálatok keltik. Ugyanis védik a Márka üdítőital védjegyét, és nem szeretnék, hogy a népszerű üdítőt propagáló reklámszövegek (Itt a márka, itta már ma?) összefüggésbe hozhatóak legyenek a területfoglaló és fajgyűlölő telepespárt-vezér, Itamar ben Gvir nevével.

Itamar ugyan nem iszik a mi Márkánkból! Akarja-e ön ezt?

A zéró toleranciával kezelt hazai romaellenesség forrása a kabuli nagymecset környékére tehető. Ugyanis a tálibok nem akarják, hogy Sri Lanka fegyveres erői, India és Pakisztán atomipara erősödjön az Európában és hazánkban is óriási rejtett erőtartalékot jelentő reménységekkel. Tehát bizonnyal Kabul nem akarja felemelkedésük. A tiszteletre méltó, jogkövető életformát élő hazai romákkal nincs ilyen tervük, velük nincs szándéka Kabulnak.

Fellépjünk-e a Kabul keltette romaellenesség ellen?

Azt, hogy a NER rendszerében léteznek konjunktúraelemek is, minden bizonnyal a Vichy-rendszer még mindig működő propagandagépezete kelti. Ugyanis nem szeretnék, ha a nemzet- és társadalompolitikai koncepciójuk, jelszavaik: Revolution National – Nemzeti forradalom, és különösen a Travaille, Famille, Patrie vagyis Munka, Család, Haza jelszó a betűket megfordítva a NER fogalmával összefüggésbe hozható lenne.

Akarjuk-e a NER és a Nemzeti forradalom közös nevezőre kerülését?

A melegek elleni propaganda kiindulópontjai a III. Birodalom, majd az örökébe lépő NDK titkosszolgálatai. Ugyanis az utóbbi jó kapcsolatokat ápolt a latin-amerikai forradalmi mozgalmakkal, adott esetben a céljuk az európai polgári morál züllesztése, ennek erkölcsi romjain egy nemzetiszocialista vagy kommunista hatalomátvétel.

Ugye kedves honfitársaink, ezek egyikét sem akarjuk?

Továbblépve, kimondhatatlanul gátlástalan viszont az ellenzék viselkedése a kirobbant pedofil-kegyelmi botrány kapcsán. Az eseménysor mindenki számára ismerős, végső soron a borzasztó és elítélendő bűncselekmények elkövetője számára bűnpártolást, eltussolást elősegítő helyettesének adott amnesztia.

Mindez mutatja a NER meglehetősen kiterjedt kapcsolatrendszerét, az érdekérvényesítés, adott esetben az amnesztiát eredményező végeredményét. Az egész kiterjedt rendszer, igen sokan beleférnek. Nem mind emelkedett, vagy önzetlen hazafi.

Azért mindemellett nem csak a hatalmi elit védelme és érdekérvényesítése a rendszer lényege, vannak eredményei is. Rendszerhibák, beszivárgott deviáns, korrupt, bűnpártoló személyek a világtörténelem bármelyik rendszerében előfordultak. Ha megpróbálunk a baloldal számára is elfogadható rendszerek történetében kutakodni, megállapíthatjuk, hogy morálisan-jogilag elmarasztalható személyek, jogi tévedések előfordultak példaként a Roosevelt elnök fémjelezte New Deal időszakában, de a francia gaulleizmus periódusa alatt is.

A minden bizonnyal a politikai folyamatokat kezében tartó, gyorsan lereagáló kormányfő határozottan ragaszkodott az erkölcsi következetesség alapelveihez, elengedte az államfő és az igazságügy-miniszter kezét. Ha megengedhető a magánvélemény, inkább az előbbit sajnálom, intellektuális, kedves, finom egyéniség, telve hazaszeretettel, emberséggel. Minden bizonnyal nem ismerte, látta át teljesen az ügy hátterét. Vagy nem tájékoztatták megfelelően.

Ismételten, kimondottan szánalmas az ellenzék, és a hozzájuk köthető, minden bizonnyal politikai ambíciókat dédelgető törtető influenszerek fellépése. Ők együtt, szinte mindig a legtöbb esetben a különféle szexuális kisebbségek „jogai” társadalom fölé emelését hirdették, példaként a gyermekvédelmi törvény kapcsán is szembenálló álláspontot képviseltek, most úgy vélik, lecsaphatják a magas labdát. Az persze nem zavarja őket, hogy nemrégen még akadályozni akarták a gyermekvédelmi törvényt. Ha rajtuk múlt volna a beteg propaganda, a megrontás állami védőernyő alá kerülhetett volna. Szerencsére nem így történt.

Egy pillanatra azért nem ártana a reflektorfényt ráirányítani az erkölcsileg romboló propaganda történelmi hátterére. A pontatlan kormányzati propagandával szemben ez leginkább az 1968-as nyugat-európai, főként francia és német újbaloldali diákmozgalmak ideológiájában ragadható meg. Nagy hatást gyakoroltak rájuk a jelentős egzisztencialista írók és filozófusok: Jean Paul Sartre (1905-80) és Simone be Beauvoir (1908-86), akik magánélete is meglehetősen botrányos volt. Az 1930-as és a 40-es évek fordulóján középiskolában filozófiát és irodalmat tanító Beauvoir diáklányokat vont be szerelmi triójukba. Ezért a Vichy-rendszer tanügyi szervei felfüggesztették munkaviszonyát. Ugye milyen kegyetlenség?

Tehát csak röviden, az 1968-as diáklázadások kezdték el, tették központi kérdéssé a szexuális szabadosság és a devianciák a társadalom fölé emelését. Persze nem a mai szinten… Azért pontosítsunk, még ha sokak számára vitatható is, mindenkinek emberi méltóságához, jogaihoz tartozik nemi identitása vállalása. Természetesen csak 18 év felett, erőszak és közszeméremsértés nélkül.

Mellékesen az influenszer-tüntetésen megjelent mintegy 50 ezer fő nagyobb része nem biztos, hogy feltétlen híve a szexuális devianciák extrém liberális védelmének, fiatalabb rétegeik inkább a jelenleg a NER-holdudvar által betöltött pozíciókat szeretnék megszerezni.

Tehát pontosítva, nem az etatista, szigorú baloldalon, hanem az extrém liberalizmus, az egzisztencializmus filozófiája határterületein, és ismételten az 1968-as mozgalmakban található a mai eszmék forrásvidéke. Kadhafi, az akkor fiatalon hatalomra került líbiai elnök egzisztencialista hallucinációként minősítette a diákmozgalmak e felvetéseit.

Talán még egy pillanatra visszatérhetünk a távozó igazságügy-miniszterhez. Egy alkalommal egyik tisztelője megsértődött, mikor kijelentettem, esetleg jobb lenne, ha a büntetőjog szigorításával foglalkozna. Elnézést kérek a kedves olvasóktól, ismét az olasz sajtót követve többnyire itáliai példákat hozok.

2010 februárjában Vincenzo Fragala (1947-2010) palermói ügyvédet, az Olasz Szociális Mozgalom (MSI) volt képviselőjét, történész egyetemi oktatót palermói irodájában négy, a Cosa Nostra maradványaihoz tartozó személy agyonverte. Ezért a négy bizonyított elkövető a bűnössége súlyossága szerint 30, 28, 24 és 14 évet kapott. Két vádlottat a bizonyítékok hiányában felmentettek. Hazánkban alig létezik olyan bűncselekmény, amiért ilyen súlyos büntetést lehet kiszabni. 

Nyilvánvalóan ha a pedofília rendkívül súlyos, megbocsáthatatlan bűncselekmény, talán az nem, mikor életüket munkában, tisztességgel leélő, nyugodt időskorra méltó, védekezésre kevésbé képes idős embereket élősködő, semmirevaló drogos „fiatalok” ölnek meg pár forintért? Ők a „mások”, a „fiatalok”, a „kisgyermekek”, stb. Talán e területen is szigorítani lehetne a büntetési tételeket és ez esetekben is kizárni az amnesztia lehetőségét?

Utolsó kérdéskör a jogegyenlőség kérdése. Egyetlen etnikai, vagy vallási csoport sem lehet mentes beteg hajlamú emberektől. Ha netalán egy szörnyű pedofil bűncselekmény esetleg valamely szubkulturális roma közegben fordul elő, a valós elkövetők megjelölése azonnali fajgyűlölet lenne az uralkodó maistreamban.

A kiemelkedő teológus, volt bécsi főrabbi, Moshe Friedman egy 2004. július 1-jén elhangzott beszédében kitért arra a tényre is, hogy vannak hittársai között olyan személyek is, akik kiskorú prostituáltakat látogatnak (a Magyar Fórum, 2004. szeptember 2-ai száma, idézi a Phoenix folyóirat 2004/3. számát) Ő a saját hite, a Tóra szellemében minden bűnt és igazságtalanságot elítél és elmarasztalóan ismertet. Csak tisztelet jár neki hitbeli meggyőződésén alapuló tárgyilagossága és igazságérzete miatt.

Bármely valláshoz, felekezethez tartozunk is, egységesen követni kell a bűn elmarasztalását, és hovatartozástól független elítélését.

Összegezve, az igazságnak mindenki irányába egységesen kell érvényesülnie.

Károlyfalvi József – Hunhír.info