Tóth Gabi magyar celeb egyszer csak rádöbbent, hogy ő keresztény. Ez lehetne akár az ő magánügye is, mint ahogy az is, de úgy döntött, hogy ezt a fordulatot a nyilvánosság előtt is felvállalja. Beszélt ő korábban is hitről, de ilyen nyílt egyértelműséggel még nem.

Lássuk be, ez nem akármilyen hír a felvilágosodás kultúrájában, amely azzal örvendeztette meg európai polgárok millióit, hogy levette róluk az évezredes civilizációs múlt minden terhét. Így aztán a világnézeti tájékozódásban nem kell sokat vívódniuk a kulturális emlékezet olyan régmúltba nyúló hívószavával, mint a kereszténység. Mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy mai világértésünk eredete legfeljebb a 18.század végéig, ama nagy forradalomig vezethető vissza, s minden, ami azelőtt volt, mai önértelmezésünk szempontjából teljességgel érdektelen.

A közösségi történeti tudat ilyen brutális megcsonkításának korában tényleg megdöbbentő, hogy van egy ismert személyiség, aki most azzal áll elő, hogy felfedezte önmagában azt, amiről a mai ügyeletes mítosz azt hirdeti, hogy a múlt homályába veszett.

Nem véletlen az élénk visszhang, s főleg az, hogy sorra-rendre jelentek meg írások nagyhatású véleményformálók tollából, akik Tóth Gabi hazatalálásának hitelességét kérdőjeleznék meg. Könnyű ugyanis belátni, hogy a kereszténység új öntudatra ébredése komoly veszélyt jelenthet a civilizációs múlt eltüntetésének évszázados balliberális kísérletére. Ha az elnyomott keresztény szellem újra öntudatra jut, az romba döntheti a történeti kereszténység haláláról szóló elbeszélést.

Tóth Gabi fordulata ezért veszélyes. Nehogy már tendencia legyen belőle, s emberek egyszer csak rádöbbenjenek arra, hogy elvették tőlük a múltjukat, s a nagy világnézeti nihilből talán érdemes lenne kiszabadulni. Végre hazatalálni.

Fogalmam sincs, mi történt Tóth Gabival, de ez nem is tartozik rám, se senkire, csak rá és az Úristenre. De a jelenség az én olvasatomban azt jelenti, hogy Tóth Gabi az lett, aki mindig is volt, csak nem tudott róla. Megmozdult benne az évezredes emlékezet, s a keresztény szellem öntudatra jutott benne.

Az a feltételezésem, hogy ez a fordulat a maga egyediségében mégsem pusztán egy ember személyes élettörténetének a mozzanata. El fog jönni a kereszténység újrafelfedezésének a korszaka, miután kiderül, hogy a felvilágosodás világképe a semmibe vezet. Talán újra össze kellene rakni a világot, még mielőtt a teljes szétesés képzete fölemésztené a maradék hitet is. Mármint a keresztény hitet. Mert nincs más, amelynek a fényében az emberi sors egésze még látható.

Tóth Gabit pedig az Úr éltesse!

Köntös László –megvanirva.hu

Hunhír.info