Voltaképpen tegnap kellett volna Nimródról vagy Ménrótról mesélnem, ugyanis tegnap volt a névnapjuk, de gondolom, az alábbi, hétezer éves história esetében egy nap ide vagy oda, igazán nem számít.

Nos, arról van szó, hogy Nimród (a magyar őshagyományban Ménrót), a világ első királya, Noé apánk dédunokája, Bábel tornyának építője nem más, mint a magyar nép őse.

Pontosítsunk: Kézai Simon középkori krónikásunk szerint Nimród/Ménrót a magyar nép őse.
Kézai Simon a XIII. századi Magyarország krónikása, a Gesta Hungarorum című latin nyelvű magyar krónika alkotója – művét IV. László királynak ajánlotta.

A fentebb említett, két könyvből álló műve Hunor és Magor híres történetével, a hunok és magyarok közös eredetének elbeszélésével kezdődik.

Namármost. A fenti sorok ugyan tényszerűek, de valóságtartalmukat illetően mégis többféle vita tárgyai. Az első kérdés mindjárt az, hogy Nimród/Ménrót valóban az ősapánk-e? Higgyük, hogy igen! Arany Jánosunk is így hitte, amikor a Rege a csodaszarvasról című művében megfogalmazta:

‘Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.’

A legenda úgy tartja, hogy a versbéli Ménrót, azaz Nimród király az ősnemzetség túlélésére két legkedvesebb fiát útnak indította: Hunort (hun nemzetség) keletre, míg Magort (magyar nemzetség) nyugatra küldte új hazát keresni.

Annyi bizonyos, ezt tények bizonyítják, rovásírást ismerő nép hagyta el egykor a Tigris és Eufrátesz völgyét. Vélhetően Magor nyomai, azaz a Kárpát medencébe érkezők rovásírásírása lelhető fel a hétezer évvel ezelőttről ránk maradt tatárlakai lelet három darab, jelekkel díszített agyagtáblácskáján, amelyek 1961-ben kerültek elő Erdélyben, Alsótatárlaka faluban (Alsócsóra község, a XX. század elején Alsó-Fehér vármegye Alvinczi járásához tartozott).

A leletek – bár szintén vitatottak – egyesek szerint a fellelt legkorábbi írásjeleket tartalmazzák, mivel radiokarbon vizsgálatok szerint ezek i.e. 5500 körül keletkezhettek, így ezer évvel megelőzik az ismertebb sumer agyagtáblák írásait.

Nem mélyülnék el jobban Ménrót/Nimród-ügyben, hisz nem vagyok szakember, nem vállalhatom, hogy a magyar történelmet megfogalmazók bármelyik irányzatát támogassam vagy éppen tagadjam – csak mesélek: hadd szálljon az ének szájrul szájra…

Épp elég baj az, hogy történelmünk/történelemszemléletünk, sőt mindennapi világnézetünk nem tud semmiféle egységes magyarságtudatot tükrözni – márpedig széthúzva sokra nem jutunk, miként Tompa Mihály is írta A gólyához című versében:

‘ pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!’

Egy nagy kanyarral, hadd ajánljam Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató, egyetemi tanár és volt miniszter egy, a Hungária TV által rögzített előadását: 

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info