Kisebb politikai vihart váltott ki Olaszországban a Bolzanói Provincia Tanácsa (Consiglio di Provincia di Bolzano) pár nappal ezelőtt meghozott döntése. A német pártok, a Déltiroli Néppárt (Südtirolei Volkspartei) és a Südtiroler Freiheit többsége döntést hozott arról, hogy a tartomány neve ezt követően csak Süd-Tirol, és megszüntette a régióra vonatkozóan az Alto Adige elnevezés használatát, valamint az alto-adigei kifejezést is.
A megyei tanács döntése a német pártok 24 fős többségre épült. A határozattal szemben 5 tartózkodás, vagy ellenszavazat született, köztük a Fratelli d’Italia képviselői részéről is.
Alto Adige régió két megyéből (Trento és Bolzano) áll, területe 13619 négyzetkilométer, lakossága 1072276 fő. A régión belül Bolzano megye területe 7398 négyzetkilométer, lakossága 520891 fő, túlnyomó részben osztrák-németekből áll.
A terület az 1919 szeptemberében, az Ausztriával Saint Germainban megkötött békeszerződés révén került Olaszországhoz. A korabeli Olaszország 1915-18 között, mintegy 600 ezer katona élete feláldozásával csak minimális területi eredményeket tudott elérni Dél-Tirol, Isztria, Fiume, valamint Dalmácia egyes pontjai megszerzésével. E területekből 1947 után csak Dél-Tirol maradt Itália része. Zárójelben, Fiume 100 éve, 1919 szeptemberében Gabriele d’Annunzio tábornok légionáriusai akciói révén került Olaszországhoz. Dél-Tirol területén az Olaszországhoz történő átcsatolás után gyors és erőszakos olaszosítás kezdődött, mely a német nyelvű iskolák korlátozásában, erőszakos akciókban is megnyilvánult. Az utóbbira egy szomorú példa, 1921-ben olasz nacionalisták támadtak rá népviseletben ünneplő dél-tiroli németekre, és megölték Franz Innerhofer fiatal tanítót.
Az 1950-es és a 60-as évtized fordulóján osztrák nacionalisták különféle akciókat szerveztek a régió stabilitása gyengítése céljából, reménykedve az Ausztriához történő esetleges visszatérésben.
A régió 1992-ben kapott autonóm státust, Ausztria és Olaszország kormánya megegyezése eredményeképp.
Bár az Olasz Köztársaság alkotmánya 116. cikkelye részletesen felsorolja az ország 20 régióját, ezen belül megyéit, Arno Kompatscher, a provincia elnöke szerint ők nem alkotmánnyal kerültek szembe, kizárólag az Európai Uniónál történő képviseletük megnevezése kapcsán szándékozzák a német elnevezést alkalmazni
Bármenyire tisztelettel tekinthetünk az olasz jobboldali pártok álláspontjára, mely számtalan európai értéket képvisel, e kérdésben a nemzeti elfogultság megnyilvánulásaival találkozhatunk.
Az olasz jobboldali pártok példaként képesek pozitív és reális módon értékelni a két világháború közötti, egyébként hazánk jogos törekvéseit is támogató, fasiszta 20 év /ventennio [1]/ szociális eredményeit, nemzet- és Európa-felfogását, keresztény elveit. Ez a mai politikai kérdésekben is megnyilvánul, felismerik a migráció Európa jövőjét fenyegető veszélyeit. Hasonlóképp a múlt erkölcsi követelményeire alapozva nem igazán tudták támogatni volt koalíciós partnerük, az Öt Csillag Mozgalom által a választásokon megígért, majd mintegy fél éve bevezetett állampolgári jövedelmet. Ez lényegében havi 500-800 euró jövedelmet jelent-lényegében bármiféle munka és teljesítmény nélkül.
Sajnos e kérdésben álláspontjuk elfogult maradt. Giorgia Meloni a Fratelli d’Italia elnöke, parlamenti képviselő követelte, hogy a „kormány helyezkedjen szembe ezzel a szégyennel.” Az ő álláspontja szerint a terület „olasz jellege” tekintetében sértő az elnevezés. Fabio Rampelli, a Képviselőház, az FDI-hez tartozó alelnöke kijelentette, hogy követelni fogja a tartományi tanács döntése megszüntetését.
Bármekkora is a szakadék az olasz jobboldal és a jelenlegi baloldali-liberális koalíció között, a bolzanói tanács helyi rendeletével szemben közös nevezőre kerültek, Boccia igazságügy-miniszter kijelentette, meg szándékozik semmisíteni e helyi törvényt.
Miért lehet mindez érdekes számunkra? Ma bizonyos liberális politikai körök az európaiságot, mint a deviáns etnikai és szexuális kisebbségek, a migránsok, üzleti spekulánsok, különféle antiszociális csoportok jogai biztosítását igyekeznek beállítani. Nem tudják, nem akarják elfogadni, hogy Európa, a két világháborút követő igazságtalan békeszerződéssel a nemzeti többségtől elszakított nemzeti kisebbségei identitása újrafogalmazását, kollektív jogai biztosítását nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ma, mikor Európa jövőjét a migráció lényegileg a megsemmisítéssel fenyegeti, és ezt talán az olasz jobboldal ismerte fel legtisztábban az egész kontinensen, nehezen érthető, hogy miért lehet probléma egy, a hazájától kereken 100 éve elszakított nemzeti kisebbség igénye saját identitása meghatározására.
Károlyfalvi József – Hunhír.info