Látványos érdektelenségbe fulladt múlt hét keddi ülésnapon, az Európa Parlamentben tervezett, a szocialista és liberális képviselőcsoportok (elsősorban az olasz Demokrata Párt) által kezdeményezett vitanap, úgymond a „fasizmus előretörése” értékelése, és az „ellene történő fellépés” tekintetében.
A két világháború közötti olaszországi fasiszta rendszer az 1922. október 28-ai római bevonulással vette kezdetét. Négy év átmeneti periódus – az alkotmányos fasizmus – időszakát követőn 1926 őszére totális állam alakult ki. Az 1922 és 1943 nyara közti időszakot a történetírás a ventennio, vagyis a húsz év jelzővel illette. A hagyományos olasz vezető csoportok, a dinasztia és a plebejus fasizmus szakítása 1943 nyarán következett be. Ezt követően a történelem államalkotó tényezőként még másfél évet biztosított a fasiszta vezető csoportoknak.
Akár kormánypárti, akár az ellenzéki politikára, akár az ADL számára az erőszakos és sarkító álláspontok erőltetése visszaüthet.
Úgy tűnik, mára egyre erősebben a „mindent eltörölni!” szemlélet jut érvényre, a pár mondatos érvekkel, a megalapozott ismereteket, tényeket, folyamatokat félresöprő törekvés, a tárgyilagos értékelés egyre fokozódó hiánya.
A szociál-liberális oldalon, vagy a kritikátlan cigány-, és a történetietlenül egyoldalú cionista fajvédelem képviselői között néhányan ma is számosan szitokszóként dobálóznak a fasizmus fogalmával, anélkül, hogy fogalmuk lenne, hogy mit is jelent.
Sajnos napjaink sokkal súlyosabb kérdéseket vetnek fel, mint bizonyos történetpolitikai problémák, polémiák, vagy fogalmak elemzése, azonban egyes viták, megnyilvánulások mellett nehéz szó nélkül elmenni.
Elméletileg a Nemzeti Konzultáció nem lenne rossz ötlet. A nemzet és kormánya közötti információáramlás és véleménycsere szempontjából fontos, megújító szempont is lehetne a kormányzás számára.
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója megnyilvánulása azzal, hogy Soros Györgyöt Führerként, a migráció támogatójaként, Európa megsemmisítőjeként emlegette. Úgy tűnik bizonyos kifejezéseket csak bizonyos körök használhatnak bizonyos történelmi szereplőkre.
Róma közgyűlésében a többségi olasz kormánypárt, az Öt Csillag Mozgalom (Movimento Ciquestelle) három képviselője javaslatot tett arra, hogy hozzanak létre az olasz fővárosban, egy, a fasizmus korszakával (ventennio-20 év 1922-43 között) foglalkozó múzeumot, elsősorban az oktatási igények illusztrálása, és a történelem iránt fogékonyak érdeklődése kielégítése céljából. Az ötlet sokak támogatását tudta elnyerni, azonban várható volt, hogy a javaslat éles ellenállást is kiválthat.
Múlt év nyarán egyik budapesti templomból kilépve szóba elegyedtem egy oda egy imára betérő fiatalemberrel. Kiderült, hogy olasz, majd a beszélgetés a történelemre terelődött. Elmondta, hogy rendszeresen jár Predappióba, kifejezni tiszteletét Benito Mussolini sírjánál.
Kisebb politikai vihart váltott ki Olaszországban a Bolzanói Provincia Tanácsa (Consiglio di Provincia di Bolzano) pár nappal ezelőtt meghozott döntése.