Lezajlott tehát a “nagy ütközet,” a Szektatévén, és azért jelentős ez a helyszín, mert a műsorszóró látogatói főleg a szektások, liberálisok, szélsőséges liboldók és az agymosottakból kerülnek ki. Egy ilyen “ellenséges környezetben” a patás náci ördögnek kikiáltott Jobbik képviseletében megszólalni már magban dicsérendő teljesítmény, de meglátásunk szerint Morvai Krisztina és felkészítő stábja a lehető legtöbbet kihozta a lehetőségből. Nem véletlen, hogy a vita után az atv-n megszólaltatott liberális elemzők azt kívánták sulykolni leginkább elkötelezett nézőiknek, hogy Morvai mosolya mögött a sátán rejtőzködik, de ezzel párhuzamosan üzenni akartak a vitát minden bizonnyal érdeklődéssel figyelő jobbikos törzsbázisnak, hogy nem volt elég radikális Krisztina, ezért kár a Jobbikra szavazni. Azt viszont már ezer évek óta tudjuk, hogy egy seggel nem lehet megülni két lovat, úgyhogy a véleményvezérek kommunikációja legalább akkora bukta, mint amilyent Morvai demokratikus ellenfelei elszenvedtek. Hogy mi hangzott el, az széles körben mára már ismert, úgyhogy nem is a tartalommal, inkább a formával, Morvai megszólalásának üzeneteivel foglalkozunk.
Hírportálunk egykori fősodorban dolgozó munkatársai közül volt, aki részt vett Bill Clinton amerikai elnök 1992-es kampányában és ott tanulmányozta azokat a stratégiákat, amelyek még mindig visszaköszönnek a választási küzdelmekben. Mindenki számára egyértelmű, hogy Morvai Krisztina és kampánystábja közös tevékenysége lehetett csak az atv-s szereplés, ráadásul úgy, hogy a kampánytanácsadók talán az összes megszólaló politikus közül Morvai Krisztinát építették fel a legjobban arra, hogy a legszabadabb és a legönállóbb személyiségként képviselhesse a pártszíneket. Nyilvánvaló, hogy két kérdés volt alapvetően adott a stáb számára, ezek közül kellett választaniuk és meglátásunk szerint ez jól sikerült.
Az egyik variáció az lehetett volna, hogy Morvai, a harcos amazon lehengerlő, mindenkit maga mögé utasító stílusban, nőként demonstrál erőt férfi vitapartnerei körében, a másik pedig az, hogy pont nőiességét kihasználva, a női nem alapvető ismérveit bemutatva kedvességgel, higgadtsággal, szimpátiagerjesztéssel lép a választópolgárok elé. Az utóbbi koncepció követhető végig Morvai szereplésén, megnyilvánulásán, és itt egy pillanatra megállva több szempontot is hangsúlyozunk.
Az első és a legfontosabb, hogy a Jobbik kommunikációjának megfelelően továbbra is érvényesült az az elv, hogy tartalmi-radikális szavazóink megtartásával és megerősítésével tovább nyitunk a választani nem tudó, vagy döntésükben habozó emberek felé. Ha a Jobbik tervezett néppárti elképzeléseit vesszük alapul, akkor ez a legjobban kikövezett út, mert figyelembe veszi a nemzeti radikális szavazótábor azon sajátosságait is, hogy a meglévők vannak olyan elkötelezettek, önmagukban és pártjukban bízók, miszerint nem tartják fellazulásnak azt, ha valaki nem erőből kíván egy adott pozícióban politizálni.
Az atv törzsközönségét ismerve és véleményezve teljesen helytállónak tartjuk Krisztina hangnemét, mosolygásait és azon kérdések felvetését, amelyek valójában össznemzetiek, pártfüggetlenek, de mégis a Jobbik alapjelszavára, a szebb jövő, szebb jövedelem kérdéskörre építenek. Ideológiai hovatartozás nélkül az emberek olyan viszonyokat szeretnének, ahol a saját személyes sorsuk fordulhat jobbra, és azt is érezhetik, hogy ezért az európai közösségben is tevékenykedni akarnak olyanok, akik szemlátomást egyre inkább a szociális, munka- és emberjogi kérdések, az egész Európát lassan gúzsba kötő bűnözés problémaköre felé fordulnak aktuálpolitizálás nélkül.
Telitalálatnak tartjuk: annak ellenére, hogy a kérdések között nem szerepel az aljas módon betámadott Kovács Béla helyzete, Krisztina emberi szolidaritásból is jelesre vizsgázott, hogy megvédte meghurcolt képviselőtársát. Ezzel egyszerre üzenet a saját táborának és az ellenfél törzsbázisának is. Azt ugye senki sem gondolhatja, hogy ez a társadalmi réteg, amely bekajálja, hogy az egykori KISZ-titkárok, párttitkárok, munkásőrök teljesen természetesen lehettek mára menedzserek és gyárosok, az a régi szép időkre emlékezve, amelynek bizony részese a Szovjetunió, valakire azért orroljon meg, mert állítólag az oroszoknak kémkedett.
A szolidaritás ugyanakkor a Jobbik törzsbázisának is adott egy lendületet, hogy a párt és képviselői foggal-körömmel ragaszkodnak a saját emberükhöz, bízva annak feddhetetlenségében és csak a párt építésében és az Európai Parlamentben végzett szakmai szerepében ítélik meg.
Krisztina tehát mosolygott, ellenpólusát mutatva a se hús, se hal módjára viselkedő, kizárólag sunyin szurkálgató LiBajnainak és ugyanakkor a túlságosan is magabiztosnak tűnő, de minden megnyilvánulásában a szuperprolit idéző Szanyinak, és így bizony a Fidesz-jobbszélnek is ismét felkínált egy választási lehetőséget.
A vitában Morai kijelentette, hogy a rendszerváltozás óta nem is a jobb- és a baloldal áll egymással szemben. Az egyik oldalon a gazdasági hatalommal összeolvadt politikai hatalom található, a másik oldalon pedig az emberek – hangsúlyozta. Reményének adott hangot, hogy nemcsak egymás mindenáron való legyőzésére törekednek, hanem abban is, hogy megállapodnak egyfajta nemzeti minimumban, amit majd közösen tudnak képviselni Brüsszelben és Strasbourgban.
Morvai megszólalásának ez volt az egyik csúcspontja, hiszen a nemzeti radikálisok alapvetése az elmúlt húsz évben, hogy nem oldalak szerint osztályozzák a társadalmat, és erre épített a Jobbik a Horthy Miklós óta ismert megközelítéssel, amely nemre, származásra és egyéb hivatkozásokra való tekintet nélkül a nemzethez való viszonyt tekinti zsinórmértéknek.
Morvai Krisztina egyértelművé tette hogy a Jobbik NEM kilépni akar az Európai Unióból mintegy feladva a harcot, hanem programjában a nemzetek Európája modell szerepel. Kiemelte, hogy ők nem Európai Egyesült Államokat akarnak építeni, ahol Brüsszelből irányítanák a magyarok ügyeit. Kijelentette, hogy egy sokkal igazságosabb uniót, egy, a mostaninál sokkal lazább szövetséget szeretnének.
A másik fő üzenet a vidékiek, a munkások, az alsó középosztály támogatása, amely megint milliókat érint, és nyilvánvaló, hogy a bankár világhatalom szolgálatában álló erők a legnagyobb szemfényvesztéssel sem tudják úgy magukat maszkírozni, hogy még az átlagember számára is hitelesnek tűnjenek.
Az egész vitát az hatotta át meglátásunk szerint, hogy a Jobbik behúzott a távol maradó Fidesz helyére, ahol ellenfélként, de nem ellenségként viszonyult egymáshoz a két tényleg érvet ütköztető szegmens, az LMP és a Jobbik, aztán volt ott egy sunyi mellébeszélő súlytalan senki LiBajnai, meg egy beképzelt, félrészegnek tűnő, akaratos nagyképű észosztó, Szanyi, illetve egy, a fősodrot támadó devizahiteles, Kásler, és a személyes tragédiáját, gyermeke meggyilkolását amúgy érthetően feldolgozni nem tudó, sajnálatra méltó ember, Tóth Tamás az SMS képviseletében.
Összegezésképpen csak egy mondat: a vita alapján a Jobbik jogosan pályázik a magyar társadalom második legnagyobb politikai ereje címre. Ha most kihasznál minden percet, saját médiáját és a holdudvara médiumait, nem éri meglepetés! Persze úgy, hogy mindegyiknek más a feladata a célközönsége függvényében. De képletesen, fel, fel, nem lankadó erővel!
Koldus Kálmán – Hunhír.info
