Nem az első és vélhetően nem is az utolsó orbitális méretű ostobaságnak látszó gonoszságát kívánja elkövetni az Európai Unió. Ezúttal a román nemzeti ételnek számító mititei (kiejtve: mics) került terítékre. Ezt a közkedvelt húsételt akarja betiltani a bölcs szervezet. Boros Imre, a nemzeti érzelmű közgazdász már kész is a válasszal: ameddig Erdélyben és Óromániában minden utcasarkon miccset lehet venni, addig nem tud terjeszkedni az amerikai zsidó műkajálda.
Élelmiszer-egészségügyi kérdésekben ugyan nem vagyok szakértő, csupán néhány évtizedes tapasztalataimra hagyatkozhatom. A falusi lakodalmak, búcsúk, falunapok közönségének detoxikálás helyett éppen a szódabikarbonátos víz szokott segíteni a macskajajjal folytatott harcban, mert közömbösíti a mértéktelen borozás közben a gyomorban felhalmozódott savakat. Ez a tapasztalat generációról generációra öröklődött, most azonban az unió felkentjei kitették a stoptáblát. Egy lépést se tovább, le a mititei-csel! Szerintem mititei-ügyben a szódabikarbonát nem más, mint turpisan kiagyalt hamis ürügy, amivel egy népszerű hazai terméket akarnak kilőni, hogy mással helyettesíthessék. Romániában ugyanis mititei-ből évente mintegy húszezer tonna fogy el. Egy adag mititei-et 150 grammal számolva ebből a mennyiségből mintegy 140 millió adag étel készülhet, ami minden egyes román lakosra bontva évente mintegy hetven mititei-et jelent. Hetente tehát átlagban 1-2 adagot. Ha egy adag árát csak 2 dollárral számoljuk, akkor is ez közel negyedmilliárd dolláros piacot jelent. Érdemes tehát odafigyelni rá. A „mititei iparág” mögött több ezer kis elárusítóhely, legalább 80-100 ezer levágandó és feldolgozandó állat áll. A vágóhidak, az állattenyésztők, a takarmány-előállítók, forgalmazók, kiszállítók egész hadának – akár 35-40 ezer dolgozó és adófizető ember – a léte függ a „mititei-ipartól”. Valamit azonban a mititei helyett is enni kell éspedig gyorsan, mert a mititei is gyorsan elkészül és nem is drága. Hát ott a hamburger, kedves feleim. A piac ugyanis mindent megold, mindenre választ ad, mint tudjuk, ma ez a legfőbb vezérelv. A különféle burgerek már évtizedekkel ezelőtt láncokba rendeződtek, behálózzák az egész világot, amióta a Hamburgból az Újvilágba tartó hajók fedélzetén két-három hetet eltöltő kivándorlókat jobb híján ezzel a frissen kiagyalt gyorsétellel etették. A hamburgergyártók eljárásai régóta védett szabadalmak, beleértve kísérőiket is, vagyis a vödörnyi kólát, a sült krumplit, a fagylaltot és még sok minden mást. Hamburgersütésre csak felkent cégek vannak felhatalmazva, őket törvények és ügyvédek serege védi világszerte. Nem sokat szólnék a hamburgertechnológia műhelytitkairól, mert inkább kerülném a találkozást a „hamburgerjogvédőkkel”. Ha valakit érdekel, mély betekintést nyerhet a magyarul és angolul egyaránt elérhető dokumentumfilmbe, amely az Élelmiszer Ipar Rt. címet viseli, és nyilvános oldalakról letölthető. Ebből mindenki képet alkothat magának, kiegészítve saját tapasztalataival. Csak semmi teketória, az „egészségre ártalmas”, de valahogy mégis évszázados tapasztalatokra épülő, „felelőtlen” mititei-majszolást végre abba lehet hagyni, és ideje rátérni a hamburgerre. Természetesen hamburgermódi szerint, annak szinte minden tartozékát és kiegészítőit importálni kell majd. Hosszú évek, ha nem évtizedek telnek el addig, mire a helyi marha, birka és sertés is hamburgerképes lehet, nem is szólva arról a felettébb „high-techről” amivel készül, s főként annak importáráról. Természetesen a földhöz ragadt mititei-árusok nem törekedhetnek hamburgerárusi magaslatokra. Arra valók a saját szakmájukban elhelyezkedni képtelen friss diplomások. A mititei- kontra hamburgerügyben számolni lehet legalább 200 millió dolláros fizetésimérleg-fordulatra is. Románia a hamburgerkultuszhoz kapcsolódó import révén ennyi dollártól szabadul meg évente. Saját bevételként csak a hamburgerárusok bére és járuléka marad az országban. A 35-40 ezer a mititei-üzletből élő ember nagyobb fele is kipereg. Nem vagyok nagy mititei-fogyasztó, de ha odaát vagyok, akkor néhány adagot én is jóízűen elfogyasztok. Gondolom, a romániai atyafiak is így vannak ezzel, románok, magyarok, romák és mások. Akkor kérjék meg vezetőiket, hogy mondják ki a nyilvánvalót: a szódabikarbonát nem ártalmas, szemben azzal a sok adalékkal, amit a hamburgerbe raknak. Ne kövessék a magyar példákat, amelyek számtalan hagyományos, tipikusan magyar élelmiszerpiacról való kiirtásával jártak. Tapasztaltuk, hogy miként bitorolta el a pálinka nevet hamisítványai részére egy kedvenc cég egy nagy hatalmú, de mára letűnt párt jóvoltából. Ma azokat a magyarokat akarja kiiktatni az EU, akik saját gyümölcsből saját célra főznek pálinkát idehaza. A kedves cégnek még a visszamenőleges törvényalkotás is meg volt engedve. Hova tűntek a korábban hentesüzletekben árult, frissen sütött és főtt „disznóságok”? Eltűntek a reggelizőhelyek is, ahol friss tejet vagy meleg kakaót lehetett kapni, ugyanúgy jártak, mint a zöldség-gyümölcs piacok közkedvelt lacikonyhái. Nem beszélve a sült keszegekről, amelyeknek a helyét az importhekk foglalta el, és sorolhatnám vég nélkül.
Szóval kedves romániai atyafiak! Vigyázzatok, mert ma a mititei, holnap a puliszka vagy a csorba, vagyis a leves, és nincs kizárva, hogy a tuica (ejtsd: cujka) is veszélybe kerülhet. Tudjátok, a piac mindent megold. Eleget rágták már ezt a fületekbe. Nem mindegy azonban, hogy a ti hasznotokra vagy károtokra oldja meg a dolgokat. Ne hagyjátok a mititei-et! Az unió felkentjei ugyanis még az ostobaság látszatát is felvállalják, ha pénzről van szó, főként ha sokról. Van az a pénz, amiért már érdemes akár hülyének is látszani, mititei-ügyben erre látjuk a példát.
Boros Imre – Magyar Hírlap
Hunhír.info
