Ráadásul a legelterjedtebb… Amiről e témakörben nem esik szó: az abortusz. A magzatok a nőknél is védtelenebbek, vitathatatlanul ártatlanok. Ráadásul ez esetben tényleg hatmillió áldozatról beszélhetünk: az 1956. június 4-én hozott várandósság-megszakítási rendelet óta már hatmilliónál is több magzati életkorú gyermek halt meg művi abortuszos beavatkozás következtében. Téglásy Imre jelszava – ez nem kéne családon belül maradjon.
Az Országgyűlés előtt fekvő, az internetcenzúrától a hozzátartozók bántalmazásáig terjedő salátatörvény kapcsán levélben kértem véleményezést szakértőnktől, dr. Téglásy Imrétől, aki nem mellesleg az életvédő Alfa Szövetség vezetője és az Atilla Király Népfőiskola egyik legnépszerűbb előadója. Át is adom neki a szót:
“A családon belüli erőszak kapcsán újra állítom: ennek igazi, mély és elsődleges alapképlete a magzati életkorú gyermekek terhére elkövetett emberölés (a művi abortusz). A holnapi plenáris ülésen a Btk. módosítás szövegéből adódóan nyilván nem lesz erről szó, hanem azokról a pofonokról, amiket férfi ad rendszeresen egy nőnek, esetleg a bármikor erőszakos kényszerítés (megerőszakolás) tényállását fölvető “kényszerítés”-ről,ami megint az abortuszpártiak érveit erősíti, mert a terhes nőnek így elő lehet jönni azzal az érvvel, hogy őt megerőszakolta a partner. A kényszerítés fogalma azonban – mivel itt nincs teljesen egzaktul meghatározva a mibenléte, hiszen külön törvényi tényállás – voltaképpen még jó is lehetne az életvédelem számára, ha valamiképpen bele lehetne érteni azt a helyzetet, amikor egy anyát egy férfi vagy egy apát egy nő kényszerít arra, hogy elviselje, sőt kiszolgáltatott és zsarolt helyzetéből fakadóan látszólag ő maga kezdeményezze a magzati életkorú gyermekének az elpusztítását. Sok olyan esetünk volt, amikor apák hívtak kétségbeesve, mit tehetnek megfogant gyermekük védelméért, ha a nő, aki teherként hordozza, nem akarja megszülni. A válasz: semmit. De az igazi kérdés az, hogy a szűkebb-tágabb környezete(partner, munkahely, család, orvos) által erőszakkal abortuszra szorított anyák milyen védelmet kaphatnak ezzel a “családon belüli erőszakkal”szemben. Bár több ilyen esetről adott hírt még a hazai sajtó is, semmi nem történt e tipikusnak mondható kényszerítési forma visszaszorítása ellen.
A világ leggazdagabb államában, az USA-ban a Guttmacher Intézet szerint az abortuszok 31 %-a, az ugyancsak amerikai Elliot Intézet szerint 64%-a külső, többnyire családi erőszak miatt kerül sor, és nem az anya eleve magzatellenes beállítottsága miatt. Tehát az abortuszra kényszerítés általános, az ebből fakadó áldozati helyzet is általános jelenség! Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat abortuszokat adminisztrálószervezete, a Családvédelmi Szolgálat védőnőinek nemhivatalos közlése szerint ez az arány idehaza legalább 95%, azaz túlnyomórészt az anyák elleni erőszaknyomán kerül sor évi 38-40 ezer magzatgyermek elpusztítására. És még mindezek nyomán sincs törvényhozói szándék, hogy ezt törvényes eszközökkel visszaszorítsuk?!
Álláspontom szerint álságosan képmutató a Btk.-nak az ki nem mondott, de lényegében mégiscsak érvényesülő beállítása, mely csak a férfiak szerepére kívánja szűkíteni a bűnelkövető szerepét, miközben megfeledkezik az agresszió nemekhez nem egyértelműen társítható, általánosabb természetéről,annak “mélységi” megjelenéséről, pszichés-szociális mélyszerkezetéről. A Btk.-ban szereplő szabályozás jelenlegi formájában látszólag nőpárti, de lényegében férfi- és nőellenes is, mert megmarad az erőszak felszíni megjelenésének (fizikai bántalmazás) szankcionálásánál. Így aztán eggyel több álságos törvényünk lesz ezzel együtt, mert az agressziólelki, szociális okrendszerét teljesen figyelmen kívül hagyja, annak orvoslását kizárólag a büntetéstől és nem a sokrétű gyógyítástól, kezeléstől várja.”
Hunhír.info
