Furcsa világban élünk manapság, amelyben a szavak és a fogalmak egy része elvesztette eredeti értelmét. A folyamat már a rendszerváltás előtti „szocialista demokrácia” idején elkezdődött, de igazi lendületet a rendszerváltás utáni neoliberális kulturális terror alatt kapott. Ha az érintetteket határozottan hátrányosan befolyásoló dolgokat pozitív színben tüntetjük fel, s ha azoknak ennek megfelelő jelentéstartalmat kölcsönzünk, az már maga a biznisz, mert arról hiszik, hogy jó, ami nekik igazából nagyon is rossz.

Már a „szocialista demokráciával” is baj volt, hiszen a demokrácia nem kíván maga elé jelzőt, mert megáll magában is. Mindenfajta jelzős kiegészítés gyanút kelt, mert kevesebbet jelent, mint maga a demokrácia, s azt sugallja, hogy csak azok élvezik annak áldásait, akiknek egyben a szocializmus is tetszik. Fordítva igazabb, mert akik élvezték a szocializmus előnyeit (az arra érdemesek), azoknak ez maga volt a demokrácia, a többi meg legyen elégedett a szocializmussal demokrácia nélkül. A halál társadalmának jogintézményi alapja, az abortusz is szerethető nevet kapott, a köznépnek mint terhességmegszakítást nevesítették. Tehertől megszabadulni, a terhes állapotot megszakítani az pozitív érzést sugall, növekvő jogokat és jogérvényesítést. A jelentésferdítés eseteit vég nélkül lehetne sorolni.
A gazdaság körüli fogalmak jelentésferdítésének viszont komoly anyagi üzenetei vannak. Ha az érintetteket határozottan hátrányosan befolyásoló dolgokat pozitív színben tüntetjük fel, s ha azoknak ennek megfelelő jelentéstartalmat kölcsönzünk, az már maga a biznisz, mert arról hiszik, hogy jó, ami nekik igazából nagyon is rossz.
Ezt határozottan meg lehetett figyelni minden, a balliberális kormányok által bevezetett megszorítás idején. (1979-től volt ebben bőven részünk.) Surányi és Bokros megszorítócsomagja mintegy tíz százalékkal vágta vissza az életszínvonalat. A hivatalos ige szerint erre azért volt szükség, mert a társadalom sokkal többet fogyasztott, mint amennyit megtermelt, tehát nem történt más, mint igazságtétel. Ennek megfelelő volt a kommunikáció is bel- és külföldön egyaránt. A külföld a megszorítókat álompárosnak (dream team) nevezte el, honi elvbarátaik pedig még 2000-ben is azt állították, hogy az első Orbán-kormánynak azért sikerült életet lehelni a magyar gazdaságba, mert 1995-96-ban Bokros és Surányi csomagolt.
Akiknek a maradék jólétét elnyelték a csomagok (idetartozik a magyar családok nagyobbik hányada), soha nem vettek részt a minek is nevezzelek vetélkedőben. A csomagpolitika tehát egyértelmű pozitív fogadtatást kapott, noha nem történt más, mint hogy a magyar társadalom jövedelméből mintegy tíz százalékot átcsomagoltak a hazánkban működő külföldi tőke javára. A gazdaság a külföldi tőkének jól, a hazaiaknak (cégeknek, háztartásoknak) pedig rosszul tejesített, a hagyományos fogalomrendszer kereteit alkalmazva. A félreértelmezések kora azonban sajnos még nem járt le a 2010-es kormányváltással. Az elmúlt három év azzal telt, hogy a demokratikus keretek között nagy többséggel meghozott törvények lehetővé tették a jövedelemelosztás csekély megváltoztatását a hazaiak javára, az összjövedelem kevesebb mint két százalékának erejéig. A hazaiak ennek eredményeként jobban jártak, a stagnáló jövedelmekből több jutott nekik. Ráadásul úgy, hogy ehhez nem kellett külföldi új hiteleket felvenni, és a tartozásaink is csökkentek.
Valamivel több embernek jutott munkahely, az életet mérgező pénzromlás az eddigi minimumra csökkent. Mi sem természetesebb a jelentéstorzítás bajnokainak, mint ezt rossz gazdasági teljesítménynek minősíteni. Komoly támogatókra is leltek az Európai Unió és az IMF részéről, amelyek a kormány megoldásait nem fenntarthatónak minősítették és minősítik ma is. Ezt a nótát fújják a hajdani csomagolók és csomagolójelölt önkéntesek, valamint azok a külföldi médiapartnereik is, akik annak idején Bokrost és Surányit álomcsapatnak titulálták. A nagy nemzetközi sajtóorgánumok internetes véleményrovataiban azonban van a kormánynak nagyszámú szurkoló közönsége is.
Ez a szellemi nyomorhelyzet kényszerítette a kormányt arra, hogy magyarázza a nyilvánvalót, és elmondja, hogy Magyarország jobban teljesít. Jobban teljesít korábbi magához hasonlítva, de jobban azokhoz viszonyítva is, akik korábban sokkal jobban teljesítettek, mint hazánk. Gondoljunk csak az álomsziget Ciprusra, vagy a korábban csodákat művelő szomszédos Szlovéniára. A jó és a rossz teljesítést ezúttal a hazai érintettek (hazai vállalkozások és háztartások) helyzetén kell bemutatni. Lendvai Ildikó egykor lassan mondta a parlamentben, hogy nem lesz gázáremelés. Aztán lett vagy húsz alkalommal. Nálunk ez volt a rendben lévő tájékoztatás. Nem véletlen, hogy ma meg nevesíteni kell, miben áll az a jobb teljesítmény.
Áll például a rezsiköltségek csökkentésében, az olcsóbb gázban és áramban. El kell ezt mondani, hogy Lendvai Ildikó is megértse, mert még úgy tálalja, hogy ez csak a gazdagokon segít, mert olcsóbb gázzal majd ötven fokra fűtik a lakásukat, forró vízben úsznak reggel, szaunájuk egyenlő lesz a nagykohóval.

Magyar Hírlap

Hunhír.info