Most lássuk kik vezették és irányították mindezt. A teljesség igénye nélkül beszédes nevek következnek: Kun (Kohn) Béla, Ágoston (Augenstein) Péter, Pogány (Schwartz) József, Szántó (Schreiber) Béla, Szamuely (Sámuel) Tibor, Landler Jenő, Vágó (Weiss) Béla, Varga (Weissfeld) Jenő, Székely (Waissit) Béla, Kunfi (Kunstätter) Zsigmond, Lukács (Lőwinger) György, Rákosi (Roth) Mátyás, Bőhm Vilmos, Hevesi (Honig) Gyula, Erdélyi (Ehrlich) Mór, Illés (Braun) Artúr, Kalmár (Kohn) Henrik, Preisz Mór, Vince (Weinberger) Sándor, Lengyel (Goldstein) Gyula.
1918 szeptemberétől decemberéig az ország háromnegyedét az Antant csapatok – csehek, románok, szerbek, franciák – szállták meg.
A hazaáruló Károlyi kormány átadta a hatalmat a szociáldemokratáknak és a kommunistáknak. Mivel fegyverletételre szólította fel az amúgy nagyszámú és hadra bírható magyar katonákat, lényegében kiszolgáltatta hazánkat a szomszédos országoknak. Ezzel hazaárulást követett el és közvetlenül felelőssé tehető az 1920-as trianoni gyalázatért.
1919. március 21-én kikiáltották a proletár-diktatúrát, azaz a Tanácsköztársaságot.
1919 április elején országos kommunista tanács-választások voltak és megalakultak a falusi Munkás- Katonai és Földműves Szegények Tanácsai. Ekkor megkezdték a beszolgáltatásokat, erőszakosan elvettek a gazdáktól, amit csak tudtak. Megindult a magyar vidék szisztematikus szétverése, a parasztság megalázása, sok esetben lemészárlása.
“Mindenütt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket!
Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket!
Ha csak egy órára is sikerül felülkerekedni az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem.
Mielőtt vérébe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe!”
Ezekkel a mondatokkal uszított a magyarság ellen a véreskezű kommunista, Szamuely Tibor a Vörös Újság, 1919. február 11-ei számában.
A kor szemtanúinak vallomásait, a Lenin-fiúk kegyetlenkedéseit Marjay Frigyes „Kereszteshadjárat 1941” című művében foglalta össze: „Szamuely Kun Béla engedélyével – az ellenforradalmi akciók színhelyén saját személyében gyakorolta a rögtönítélő forradalmi törvényszék jogait. Legtöbbször kihallgatás nélkül, rendszerint kézlegyintéssel vagy jelbeszéddel mondott halált az elébe vezetett áldozat fejére, de gyakran szóbeli ítéletet is hozott. Ilyenformán például: „Menjen a fa alá” … Ez hóhérainak elég volt, hogy cselekedjenek. Kivégeztetett Szamuely ötletszerűen olyan embereket is, akikhez a gyanúnak árnyéka sem ért el. A dunapataji vérengzés alkalmával például megsebesült Szabó János gazda, akit élve a halottak közé temettetett. Sopronkövesden egy Schmidt nevű öreg vasúti pénztárost akaszttatott fel és szerencsétlen áldozatának 25 percig tartó vergődését a saját fiával nézetté végig, majd ugyanarra a fára a fiút is az apja mellé akaszttatta. Így pusztította ki ez az emberi fenevad a köréje csoportosult válogatott gazemberekkel és gyilkosokkal a magyar vidék legderekasabbjainak százait. Dunapatajon 64 embert végeztek ki, Kalocsán 40-et, Debrecenben 86-ot.”
Most lássuk kik vezették és irányították mindezt. A teljesség igénye nélkül beszédes nevek következnek:
Kun (Kohn) Béla, Ágoston (Augenstein) Péter, Pogány (Schwartz) József, Szántó (Schreiber) Béla, Szamuely (Sámuel) Tibor, Landler Jenő, Vágó (Weiss) Béla, Varga (Weissfeld) Jenő, Székely (Waissit) Béla, Kunfi (Kunstätter) Zsigmond, Lukács (Lőwinger) György, Rákosi (Roth) Mátyás, Bőhm Vilmos, Hevesi (Honig) Gyula, Erdélyi (Ehrlich) Mór, Illés (Braun) Artúr, Kalmár (Kohn) Henrik. Preisz Mór, Vince (Weinberger) Sándor, Lengyel (Goldstein) Gyula.
Devecserben 1919 tavaszán Hetzl József asztalossegéd lett a teljhatalmú kormánybiztos és egy személyben párttitkár és a Járási Tanács elnöke is. Erhardt József a helyi tanács élére került. Helyi támogatóik Vathy Sándor, Csaplár János, Szabó István, Somogyi József voltak. Devecserben is forradalmi törvényszék alakult. Megalakították a Vörös Őrséget. Ezzel a helyi polgárság, a gazdatársadalom és a nép ellenszenvét váltották ki.
Az ellenállás egyik szószólója Krassovszky Gyula tanító volt. 1919 áprilisától olyan hírek terjedtek, hogy a pápai és veszprémi kommunisták megbuktak. Május 5-én Hetzlék Veszprémbe utaztak, ez idő alatt derék hazafiak: Torma Károly, Ferenczy Lajos, Somogyi Ferenc
szervezték a kommunista rémuralom megdöntését. Fegyvereket szereztek, megtámadták a Vörös Őrséget, letartoztatták a Direktórium tagjait, mindenkit mozgósítottak Devecserben. A hír hallatára Pápáról és Veszprémből is jöttek a “vörösök”, hogy védjék a Tanácsköztársaságot. Devecser határában megütköztek, minek következtében az “ellenforradalmárok” visszavonultak. A “vörösek” bevonultak, elfogták a vezetőket és 1919. május 6-án este a templomtoronyba gépfegyvereket állítottak. Több halálos ítélet született, melynek nyomán a devecseri hóhérként elhíresült Somogyi József pápai vöröskatona közreműködésével Baják Istvánt, Bőnyi Gyulát, Ferenczy Lajost május 7-én, Krassovszky Bélát május 8-án a templom előtti téren kivégezték. Somogyi Jánost május 15-én a temetőben lőtték agyon. Dr. Belák Endre végül „csak” 6 év börtönt kapott.
1919. augusztus elsejével vége lett a vörös terrornak és ezután Devecserben a rend helyreállt. A diktatúra bukásának híre Pápán 1919. augusztus 2-án terjedt el. A hírre Lovászpatonán a plébános kitűzette a toronyra a háromszínű magyar zászlót és együtt örvendezett a híveivel. Egy Simon József nevű vörös terrorista a szomszéd faluból átment Lovászpatonára és agyonlőtte a plébánost. Ez volt a vörösök utolsó ismert gyilkossága 1919-ben, de nem a történelemben.
bakony hírmondó
Hunhír.info
