A rendszerváltozást követő elszegényedés fordította szembe az akkor regnáló jobboldali kormánnyal a választókat, a chartás értelmiségi kör azonban ezt jelentős részben a saját ideológiai és retorikai győzelmének tekintette. És most ismét chartáznak – írja a Véleményvezér. Még több charta, még több zsidó kongresszus, még több kisebbségvédelem, holoszeánsz, cigány-program, még több nyilasfasiztázás, és még erősebb Jobbik – mondjuk mi.

Május 9-én tervezi megtenni az első lépést az „Európa-párti, demokratikus erők” összefogása felé az MSZP, az Együtt 2014 és a DK – legalábbis a meghívójuk szerint, egy közös tüntetés keretében, a következésképpen nem demokratikus és nem Európa-párti Fidesz ellen. A biztonság kedvéért megnéztük megint, de nem, nem 1991-et írunk, és nem a Demokratikus Charta első megmozdulásáról van szó. De akkor miért tesznek úgy ezek a pártok, mintha mégis? Az a gyanúnk, hogy a közmondásbeli Bourbonok hozzájuk képest kifejezetten tanulékonyak voltak.

Nagy tragédiája az elmúlt huszonvalahány év magyar politikatörténetének, hogy a baloldal értelmiségi hátországa sikerként élte meg az első antifasisztának mondott, de valójában jobboldal-ellenes összefogását, a Demokratikus Chartát. Bár a magyar társadalom többségét elsősorban a rendszerváltozást követő általános és rendkívül nagy mértékű elszegényedés fordította szembe az akkor regnáló jobboldali kormánnyal, ezt a szóban forgó értelmiségi kör jelentős részben a saját ideológiai és retorikai győzelmének tekintette. Az 1994-es elsöprő (a jelenlegi kétharmadnál is nagyobb) siker pedig kitörölhetetlen mintává tette az akkor megalkotott toposzokat és értelmiségi stratégiát.

Azóta például, mint valami rossz amerikai filmben, mindig a világvégétől kell megmenteni az országot. Azóta mindenki demokratának számít, aki részt vesz az antifasiszta vagy éppen demokrácia-pártinak mondott megmozdulásokon – aki viszont nem vesz részt a nagy baloldali összeborulásban, az jó esetben nem demokrata. És persze azóta nem igazán illik „magyarkodni” sem egy ilyen rendezvényen.

A május 9-re meghirdetett megmozdulás minden ízében e tradíció folytatása. Egyrészt ugyebár megint a demokráciát kell megvédeni. A Véleményvezér nem nevezhető az Orbán-kormány rajongójának, sőt azt gondoljuk, hogy a miniszterelnök elég gyakran veti el megengedhetetlen módon a sulykot, de azt nem, hogy Magyarországon éppen a demokrácia volna veszélyben (a jogállamot inkább féltjük). A valóságban a mai Orbán Viktor a tömegdemokrácia terméke és annak fő haszonélvezője. Ezért aztán esze ágában sincs azt lerombolni.
Másrészt, ha jól látjuk, a Gyurcsány-csapat kikerült a karanténból, és velük együtt tervezi az MSZP és az Együtt 2014 jól megvédeni a demokráciát. Nyilván ez már a Mesterházy-féle megújulás jele az MSZP-ben és a múlt figuráitól való távolságtartásé az Együttnél.

Harmadrészt, és sajnos ez is annyira tipikus, a közlemény Roosevelt térnek nevezi a Széchenyi teret, és azon ironizál, hogy a két évvel ezelőtti átnevezésre semmi szüksége nem volt a legnagyobb magyarnak. Nehéz felfogni, hogy miért kedvesebb a közlemény szerzőinek Roosevelt, mint Széchenyi. Értjük, ha azzal gondjuk volt, hogy a főváros más kérdések helyett az átnevezésekre fókuszált, és ezen élcelődjön is, akinek ez jól esik. De 2013-ban mi is a probléma azzal, ha a Lánchíd egyik hídfőjét és az Akadémiát magába foglaló teret Széchenyi térnek nevezik? Ugyan mondjanak már egy találóbb nevet erre a térre, vagy mutassanak egy találóbb teret erre a névre!

Amit a megmozdulás szervezői nyilvánvalóan nem értenek, az az, hogy egy ilyen összefogás nem nyerhet 2014-ben. Amint azt a tegnapi Medián felmérés is kiválóan illusztrálta, a jövő évi választások arról szólnak majd, hogy ki nyeri meg azt a kb. 1 millió szavazót, akik elmennek majd választani, de még nem tudják, hogy kire adják a voksukat.
A korábbi választási eredményekkel összevetve az is kikövetkeztethető, hogy ezen szavazók döntő többsége 2010-ben a Gyurcsány-féle múlt ellen szavazott. Őket a DK-s volt miniszterelnökkel és pártjával csak elijeszteni lehet. Az is világos, hogy ezeket a szavazókat nem a demokráciavédelem retorikája hozza lázba, különben már régen az ellenzéket támogatnák. Sőt, még az is lehet, hogy azon részüket, akik korábban Fidesz-szavazók voltak, kifejezetten bosszantja, hogy a nemzeti érzéssel kapcsolatos kérdésekben finoman szólva is ügyetlen magyar baloldali formációk Budapest talán legszebb tere esetében egy külföldit favorizálnak a legnagyobb magyarral szemben.

Ha ezzel a hozzáállással folytatják, az ellenzéket nem megveri, hanem megint kiüti majd a Fidesz 2014 áprilisában.

Még több charta, még több zsidó kongresszus, még több kisebbségvédelem, holoszeánsz, cigányprogram, még több nyilasfasiztázás, és még erősebb Jobbik.

Kincses Albin – Hunhír.info