A szakszervezetek nemzetközi akciónapja úgy telt el – legalábbis itthon – mint egy átlagos, unalmas hétköznap. Nem hogy egy kiadós sztrájk, vagy tüntetés, esetleg békés felvonulás, de még egy sajtótájékoztató sem kísérte, talán egyedül a Jobbik emlékezett meg róla.

Gondolhatnánk, hogy szerencsés országban élünk, ahol olyannyira nincsenek problémák a munkavállalók elhelyezkedési lehetőségeivel, munkakörülményeivel, bérezésével kapcsolatban, hogy ezekre az akciókra, akciónapokra nincs is szükség. Ha pedig mégis lennének problémák, mindent sikerül, még időben, a tárgyalóasztal mellett, a kollektív tárgyalások során békésen rendezni. Félünk azonban, hogy ez a valóságban nem így van. Sőt, inkább arról van szó, hogy nemcsak az ország, hanem az egész érdekképviseleti rendszer is komoly válságban van és a nagy csend inkább arról árulkodik, hogy valami nagyon nem működik ezen a területen sem.

Mindezt alátámasztja az akciónaphoz képest 10 napos késéssel lefolytatott szakszervezeti tüntetés a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ) székházánál. Ezt a tüntetést a LIGA Szakszervezetek Szövetsége, a Vasutas Szakszervezetek Szövetségének kezdeményezésére szervezte, véleményük szerint ugyanis jelenleg a VOSZ az egyetlen kerékkötője az országos bérajánlás létrejöttének. A körülbelül 1000 főnyi – többségében vasutas – munkavállaló fel is vonult a VOSZ központjánál, csak éppen az nem világos, hogy miért pont ott. Ugyanis a vasutasok állami alkalmazottak, így béreik emelésének elmaradásáért vagy az állami tulajdont kezelő Magyar Nemzeti Vagyonkezelő előtt, vagy a MÁV székháznál, esetleg Orbán Viktor háza előtt kellett volna tüntetniük. A VOSZ ugyanis a versenyszféra vállalkozásait képviseli, nyilvánvaló, hogy a mai igen rossz gazdasági helyzetben semmilyen érdeke nem fűződik béremelést ajánlani az általa képviselt versenyszférában működő vállalkozásoknak. Ehhez természetes joga van és ha emiatt nem lesz megegyezés, akkor ezt legfeljebb a versenyszféra vállalkozásai és munkavállalói kérhetik rajta számon, hozzátéve azt a nem elhanyagolható tényezőt is, hogy mindez csak egy ajánlás, vagyis egyetlen munkáltatóra sem jelent kötelezettséget az éves bérmegállapodásokkal kapcsolatban.

Természetesen nem a tüntetéssel van baj, hanem azzal, hogy úgy tűnik a kormány addig kavarta az országos érdekegyeztetés korábban sem túl jól működő rendszerét és fogta rövid pórázra a szakszervezetek egy részét, hogy hovatovább előfordulhat az a helyzet, hogy a szakszervezetek nem a munkaadóik, hanem inkább egymás ellen fognak felvonulni. Ugyanis az országos érdekegyeztetést jelentő Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának résztvevői közt helyett kapó szakszervezetek csak a munkavállalók egy részét képviselik, viszont a Fórum ajánlásai és az ebből fakadó kormányzati döntések mindenkire vonatkoznak. Arról már nem is beszélve, hogy az országos érdekegyeztetés erősen billegő asztalához is csak úgy lehetett bejutni, hogy előtte – képletesen- hűséget kellett esküdni a kormányzatnak. Még mielőtt bárki is félreértené, ez utóbbi az új Munka Törvénykönyvének ünnepélyes elfogadását jelentette, amelyet sokan árulásnak tekintettek a szakszervezeti oldalról is. Ezen felül abban sem lehetünk biztosak, hogy a munkaadói oldalon lévő szervezetek mennyire fedik le például a több százezer kis-és közepes vállalkozást. A törésvonalak tehát nem egyértelműek, nem lehet tudni, ki kivel van, vagy éppen kit és mit is képvisel. Valódi, csak a tagságuktól függő érdekképviseletekre lenne szükség, hogy az akciónapoknak is legyen értelmük.

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője

Hunhír.info