A nyolcvanas évek ellenkultúráját egysíkúan, ismételten a liberális holdudvaros értelmiség szemüvegén keresztül bemutató plakátkiállítás nyílik kedden a Budapesti Történeti Múzeum Budapest Galéria Kiállítóházában. Ráadásul a kiállítás összeállítója nem is rejti véka alá: szelektíven válogatott az alkotások között, így a mai ifjú nemzedék megint egy irányított múltidézést kap az arcába.
Az első teremben a Beatrice 1978-as koncertjére hívó grafikák láthatók, amelyeket Bernáthy Sándor készített – mondta Bp. Szabó György grafikus, a plakátok gyűjtője, a kiállítás összeállítója az MTI-nek. Úgy vélte, a tárlat egyrészt nosztalgikus hangulatot teremthet, másrészt reprezentálja az akkori “legszabadabb zenei stílusokat”. Kezdetben saját zenekara, a Bp. Service fellépéseinek plakátjait tette el emlékbe, majd a kortárs alternatív zenekaroktól gyűjtött be hasonló grafikai alkotásokat.
A kiállítás szervezője megjegyezte: válogatása szubjektív, nem a nyolcvanas évek teljes körű korképe, inkább a saját zenei ízlését tükrözi. Azok a zenekarok, amelyek plakátjait összegyűjtötte, nem léphettek fel a Kádár-rendszer utolsó évtizedében a televízió és a rádió műsoraiban, továbbá nem tettek vizsgát az Országos Rendező Irodánál sem.
Nem soroljuk fel azt a sok libsi bandát, amelyet Szabó úr fényez a tárlatán, azt sugallva, mintha ezeknek a bandáknak a törzsrajongói, a későbbi belterjes SZDSZ-es liberális holdudvar tagjai voltak kizárólagoson azok, akik változtatni kívántak az akkorra már felpuhult Kádár-rendszeren. Pedig ez cseppet sem így van. A Beatrice után pár évvel megalakult bandák a későbbi, rendszerváltásnak titulált liberális hatalomátvétel kulturális előkészítői voltak.
A szelektíven válogató Szabó tárlata nem említi meg a meghatározó szkinhed-szubkultúra megjelenését, azokat a zenekarokat, amelyek éppúgy mint rocker elődeik, zenéjükben, külsőségükben átvették az angolszász hagyományokat, de zenéjükben és szövegükben hamarosan az elhallgatott nemzeti sorskérdések, traumák, és a magyar történelem fontos eseményei felé fordultak. A teljesség igénye nélkül elég csak a Ballagó Idő, az Oi-Kor, vagy az Egészséges Fejbőr elnevezésű zenekarokat megemlíteni, hiszen részben ma is aktívan muzsikálnak, részben pedig hatásuk az immár teljesen polgárjogot nyert nemzeti rock keretein belül is meghatározóak.
Addig, amíg egy magyar fiatal úgy szembesülhet hatalmi hozzájárulással az elmúlt évtizedek történéseivel, hogy egyértelműen csak a csillagváltó liberálisok múltbeli tevékenységét ismeri meg, és rejtve marad előtte egy másik rendkívül meghatározó szellemi-kulturális irányvonal, addig nem kell csodálkozni, hogy ilyen erővel tombolhat Magyarországon a magyargyűlölet, a hagyományokkal való szembenállás, illetve a magyar mint gondolkodó ősnép elméletének elvetése.
Bármennyire is furcsán hangozhat egy mai tízen-huszonéves számára, a napjainkat meghatározó és immár véresen komolyra változott kultúrkampf gyökereit a 80-as években kell keresnünk, és ennek leképződése jelent meg már akkor elementáris erővel a liberális holdudvar és zenekarai, valamint a Kádár-rendszert még nacionalistábbá és hazafibbá tenni akarók közötti, máig kibékíthetetlen ellentét.
Ikon – Hunhír.info
