Damoklész kardjaként fenyegeti tehát a munkaerőpiacunkat a multinacionális cégek egyre növekvő támogatása. A megoldás ezért mindenképpen az lenne, ha ezeket a támogatásokat is egyre inkább a hazai kis-és közepes vállalkozások munkahely teremtésére fordítanánk, amellett, hogy megfelelő gazdaságpolitikával növeljük a minél képzettebb munkaerő elhelyezkedési esélyeit.
Az elmúlt évtizedben egyedi kormánydöntések keretében, több száz, esetenként milliárdos nagyságrendű támogatást kapott jó néhány multinacionális cég, munkahelyteremtés céljából. Amennyiben alaposabban megvizsgáljuk a rendelkezésünkre álló adatokat, kitűnik, hogy egy munkahely létesítése átlagosan hat millió forintjába került az adófizetőknek, de esetenként a több tízmilliós nagyságrendet is eléri. Ezek az emberek éveken keresztül gyakorlatilag állami alkalmazottaknak tekinthetők. Nem mellékesen: a magyar kis- és középvállalkozók egy munkahely megteremtésére ennek az összegnek csupán töredékét kapták, racionálisan mérlegelve vállalhatatlan feltételekkel.
Úgy tűnik azonban, hogy több esetben még a sokmilliárdos támogatás sem tudta hosszabb távon biztosítani a multi-munkahelyeket, hiszen a válság első jelére, vagy csak pusztán a változó üzleti filozófia miatt, gyakran megindultak a tömeges elbocsájtások, a gyár bezárások. Sőt, hogy a támogatásokat ne kelljen visszafizetni, történhettek szintén titkosan kezelt szerződésmódosítások is. Erre utal például az elszámoltatási kormánybiztos vizsgálati jelentése még 2011-ből, amikor is egy székesfehérvári központú külföldi tulajdonú cégnél találtak példát a szerződésbeli feltételek folyamatos könnyítésére illetve a létszám kritériumok be nem tartására. Alaposabb vizsgálatot igényelne az is, hogy a valóságban mennyire tartották be a szerződésben vállalt feltételeket a jellemzően multinacionális cégek, esetleg inkább a létszám-gazdálkodási számok variálgatásával biztosították a szerződéseknek való megfelelést.
A foglalkoztatás ügy szemszögéből vizsgálva a kérdést, egyrészről ezek a támogatási szerződések rövidtávon segíthetik a munkanélküliség csökkenését, viszont szinte kezelhetetlen helyzetet idézhetnek elő, amennyiben tömegesen bocsájtja el munkavállalóit – különböző okokból- egy multinacionális cég. Sajnos ez utóbbi helyzet gyakran előfordul. A több száz, vagy több ezer, gyakran egyszerű összeszerelő munkára betanított munkavállaló ugyanis teljesen felboríthatja egy adott régió munkaerőpiacát, óriási költségeket jelent nemcsak az átképzésük, hanem az újra elhelyezkedésük támogatása is. Ráadásul az illetékes önkormányzatok is nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen a szociális kiadásaik növekedése mellett, jelentős adóbevételektől is elesnek.
Vagyis úgynevezett „multiplikátor hatás” valósul meg, amelynek során összességében jóval nagyobb kár keletkezik, mint amennyit nyer az állam az egy-két éves támogatott munkahellyel. Szinte Damoklész kardjaként fenyegeti tehát a munkaerőpiacunkat a multinacionális cégek egyre növekvő támogatása és úgy tűnik ezt a helyzetet ki is használják. A megoldás ezért mindenképpen az lenne, ha ezeket a támogatásokat is egyre inkább a hazai kis-és közepes vállalkozások munkahely teremtésére fordítanánk, amellett, hogy megfelelő gazdaságpolitikával növeljük a minél képzettebb munkaerő elhelyezkedési esélyeit.
A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője, szakpolitikusa
Hunhír.info
