Lehetséges provokatív kérdések felmerülésének megelőzésére, hogy azok ne váljanak a hit botrányköveivé, vállaljuk fel a különben nem jó ízű kifejezést a szent szóval enyhítve, ami az idegen szavak szótárában „kihívást, bujtogatást, ingerlést és izgatást…” jelent.
Leggyakrabban feltett mintegy húsz kérdésre kapunk választ a szerző Ken Ham „Kérdések a teremtéshez” könyvében, a teremtéssel, az evolúcióval és Mózes első könyvével kapcsolatban.
Néhány ezek közül:
Isten valóban hat nap alatt teremtette a világot?
Mit gondoljunk C 14- módszerről?
Miért láthatunk távoli csillagokat egy fiatal világegyetemben?
Miért van olyan sok destruktív mechanizmus az élőlényekben?
Honnan jött Káin felesége?
Hogyan tért bele a sok állat Nóé bárkájába?
Az egész földre kiterjedt-e az özönvíz?
Honnan jött az óriási vízmennyiség az özönvíz során?
Hogyan élték túl az özönvízet az édesvízi és tengeri halak?
Hogyan jutottak el a bárkától az állatok az olyan távoli helyekre, mint Ausztrália?
Hogyan jöttek létre a különböző emberi rasszok Nóé családjából?
Mit jelen a kontinensek vándorlása?
Valóban voltak jégkorszakok?
Mi történt a dinoszauruszokkal?
Ugyan ki ne találkozott volna a provokáció fogalmával, tényével, ui. mellyel tele a világ: Akár, mint valaminek a kikényszerítése, illetve ilyen tett, a kihívás; kihívó magatartás, cselekménymegtorló lépésre kényszerítő erőszakos cselekedet, akár mint beugratás, káros és hátrányos cselekmények követésére ingerlő, érzéki vágyat keltő viselkedés vagy beszéd, akár mint rendzavarásra, az uralkodó rendszer elleni megnyilatkozásra való rosszhiszemű felbujtás, a rendőrség vagy a politikai ellenfél titkos ügynökeinek beugrató tevékenysége, akár mint a betegség tüneteinek szándékos előidézése, vagy akár mint kihívó viselkedés, kihívás párbajra…”
És most mégis szeretném rehabilitálni a provokáció kifejezést, különösen így pünkösd közelében” – írja Gáncs Péter a Pünkösdi provokáció című jegyzetében. Majd szép sorjában fogalmazza meg az általunk szentnek nevezett bibliai (Ó és Új Szöv.!) provokációkat – kérdések formájában.
Csak néhányat idézzünk: Mi történt az első pünkösdkor? Bizonyos értelemben provokáció. Mi történik a misszióban? Egyfajta provokáció. Ki a Provokátor? Maga az élő Isten az, aki Lelkével provokál minket! Ez a történet, ez a provokációsorozat nagyon régen kezdődött, mondhatnánk, egyidős magával az emberiséggel. Már a Genezis (Mózes első könyve, a világ teremtéséről) harmadik fejezetében arról okvasunk, hogy Isten féltő szeretettel hívja elő („provokálja”) az első emberpárt, akik elrejtőztek előle, mert féltek Tőle. „Hol vagy?”- hangzik a ma is aktuális provokatív kérdés.
Később ugyanezzel a felelős szeretettel próbálja kihívni Káint a vak gyűlölet fedezéke mögül, amikor ugyancsak provokatív módon rákérdez: „Hol van Ábel, a te testvéred?” Ezzel az ébresztő, provokáló hanggal hívja el később prófétáit: „Kit küldjek el? Ki megy el követségünkben?” S ez az egészségesen kihívó, provokáló tónus csendül ki Jézus Kérdéseiből is: „Miért kerestetek engem?” – szegezi a kérdést szüleinek, már 12 éves korában… „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony?” – döbbenti meg édesanyját a kánai menyegzőn… „Ti is el akartok menni?” „Hát ti kinek mondotok engem?” – újra provokálja tanítványait. Nyitott sírnál sem marad el a provokatív kérdés: „Mit keresitek a holtak között az élőt?”
Igen! Ilyen minden figyelmet megérdemlő frappáns módon hozza hozzánk közel a Provokátor szent provokációját Gáncs Péter evangélikus püspök, missziói lelkületű tudós teológus. És azzal folytatja, hogy a provokációk provokációja az, ami az első pünkösdkor történt. A bezárkózott, remegő szívű tanítványokat szinte „kirobbantja” fedezékeik mögül a leszálló Lélek vihara. Többé nem hallgathatnak arról, Aki megígérte, hogy „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában.”
Így lesz a mozgósító pünkösdi provokációból a világmisszió fenséges nyitánya. S azóta is minden igazi misszió, valójában Isten Lelkétől „provokált”, azaz „előhívott” (ne féljünk használni a gazdag tartalmú kifejezés meghökkentő színeit sem), tehát: „felizgatott”, „felingerelt” emberek további „provokációinak” megállíthatatlan láncreakciója.
Így hívják ki „párbajra” a hazug és embergyilkos provokátor sötét erőit az Isten Lelkétől provokált emberek, annyiszor ahányszor csak a világ Világosságáról tanúskodnak. Ha hirdetik Isten globális, embermentő tervét, mely szerint Ő azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére.” Ez az igazság élő személy. Róla tanúskodik a pünkösdi Lélek, aki eszünkbe juttat mindent, amit Urunk bízott reánk.
A végső következtetés: van elég bizonyíték ahhoz, hogy Isten ajándékaival, mozgósító erejével, mások felé – szent provokáció legyünk.
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
