Fekete kabátosok jelentek meg az ELTE BTK-n – harsogja az idegen gyémánt- és rabszolga-kereskedők utódai tulajdonában lévő, hiperliberális portál, a hvg.hu. Mielőtt a nyájas olvasó vikingrúnás rohamosztagosokat vizionálna, a figyelemfelkeltő cím kapcsán, gyorsan közöljük: csupán arról van szó, hogy a brutálisan betámadott HÖK egyetemista szimpatizánsai is megjelentek a Soros-unokák által immár napok óta elfoglalt épületben. Azt már megszokhattuk, hogy az állítólagos listázások, megjelölések miatt folyamatosan rettegők médiatámogatói rendkívül szelektív módon az alombelieket szelíd és ábrándos arcú forradalmi hevülettől kipirosult ifjú értelmiségieknek írja le, míg a velük a kultúrkampfban és ideológiában szemben állók öltözködésük, megjelenésük alapján kapják meg a kódolt fasiszta jelzőt. Várható volt, hogy az egyetemi fiatalság körében az összes párt közül a legnagyobb támogatással rendelkező Jobbik fiatal értelmiségi holdudvara is hallatja a hangját, az utóbbi napokban mesterségesen szított műbalhé, az úgynevezett listázások, illetve az ezek miatt kitört ifjúliberális tömeghisztéria kapcsán. Annyit elismer a liberális portál is, hogy bizony egyetemisták lehettek azok a fiatalok, akik megjelentek a műforradalmár Soros-unokák fórumán, és támogatásukról biztosították a HÖK elnevezésű egyetemi diákszervezetet.

Nem kell ahhoz minden hájjal megkent politikai elemzőnek lenni, hogy láthassuk: egyből megérkezett a liberális háttérhatalom részéről a válasz arra a felmérésre, amely szerint a nemzeti radikális Jobbik támogatottsága kimagasló az egyetemi ifjúság körében. A törpe kisebbség tulajdonába tartozó hungarofób amerikai zsidók, és a milliárdos zsidó spekuláns, Soros György által támogatott ifjúliberálisok iszonyú erejű médiatámogatással zajló egyetemfoglaló akciói sokaknál kiverték a biztosítékot, mert egyre többen felismerték: a kultúrkampfosok ifjú generációja, illetve az általuk felhasznált különböző egyetemi csoportosulások látványos diáklázadás kaftánjába bújtatottan valójában az apák és a nagyapák ideológiai háborújának egyik bevethető résztvevői a gyarmatosító világbirodalom kiszolgálóinak és szimpatizánsainak oldalán.

Amikor a jobboldaliságuk miatt brutálisan betámadott HÖK vezetősége ki merte jelenteni, hogy nem szimpatizál az egyetemfoglalókkal, valahonnan egyből előjött napjaink csodafegyvere, a lista, és cionliberális médiahatalom egyből hatalmas jajveszékelést csapott bizonyos hallgatók állítólagos származás alapján történő megkülönböztetése miatt. Vélelmezhetően továbbra is ott pihent volna ez a valós javított, vagy éppen hamisított úgynevezett lista a liboldók íróasztalfiókjában, ha valamelyik kommunikációs guru nem találja ki, hogy ennek bedobására a köztudatba most jött el az idő. Aztán a históriára egyből rábuktak a demokratikus ellenzék erői, orrmértékük függvényében különböző erősségű reakciókkal reagálva a listázásra.

Ha nagyon szigorúan vesszük, és eltekintünk attól, hogy amióta világ a világ, az iskolákban, ifjúsági közösségekben az idősebbek mindig osztályozták különböző szempontok alapján az intézménybe bekerülőket, és ebben valójában nincs is semmi különös, hogy felmérték a bizonyos lehetőségeket, akkor láthatjuk, hogy a mostani műbalhénak egyetlen meghatározója van. Az az állítólagos listát készítő Jobbik-szimpatizánsnak titulált diákszervezet főbűne, hogy egy-két fiatal neve mellett állítólag a származást is feltűntették, és ez bizony korunkban a gyilkossággal szinte egyenértékű vétek.

Az egyik érintett fiatalember egyből a Köves Slomo-féle zsidó hitközség fizikai és szellemi rohamosztagosai felé fordult segítségért, a számára bizonyára már a képzelt gázkamrákat jelképező minősítés miatt, az ilyenre egyből ugró zsidó szervezet vezérei pedig egyből Magyarország belügyminiszterét akarják tetemre hívni a magyarországi zsidóüldözés és nyilasterror érzékelhető jelenléte miatt.

A magyar közállapotokat jelzik a fent leírtak, hiszen az mindenki számára egyértelmű, hogy attól, hogy valakinek a származását esetleg nyilvánosságra hozzák, még nem következik egyből a koncentrációs táborba induló szerelvényen utazásra jogosító vonatjegy. A kultúrharc minden területen zajlik ezerrel, ideológiák, múltértelmezés, fájdalomkultusz törésvonalak mellett, és a rendszerváltásnak nevezett csillagváltás idején felnőtt és szocializálódott ifjú generációk el sem tudják képzelni, hogy pont a zsidók szenvedését követő időszakokban és hosszú évtizedeken keresztül egyáltalán nem volt napirenden az a rettegés és félelemkultusz a fiatalok körében, amelyet most mesterségesen generálnak azért, hogy bizonyos zsidó körök bevallása szerint is a holokausztkultusszal és az antiszemitizmussal való állandó riogatással kovácsolják össze a másban szinte egyet nem értő hazai zsidóság különböző csoportjait és rétegeit.

Egy mai fiatal ebben az iszonyatos holokausztkultuszban és antiszemita riogatásban el sem tudja képzelni, hogy pont a gázkamrákból szabadultak gyermekei voltak azok, akik a kommunista időszak adta lehetőségek közepette leginkább élni akartak a szabadság, a felszabadultság, a testi örömök és a nyugati életformaminták társadalom adta szűk kereteit feszegetve. A Magyarországon tűrt kategóriába tartozott popzenekarok tagjainak döntő többsége a KISZ-es ifjúsággal szembemenő lázadók, a nyugati mintára a magyarországi hippi modellt képviselők döntő többségében a zsidó kisebbséghez tartoztak úgy, hogy megszólalásaikat, viselkedéseiket nem a rettegéskultusz, hanem pont a felszabadult élet- és szabadságigénylés hatotta át.

Nem véletlen, hogy a kommunista időszak azon lázadónak nevezhető csoportosulásai, amelyek nem tartoztak ahhoz a szűk, már a hetvenes években is a külföldi cionisták által támogatott értelmiségi körhöz, amelyet Konrád, Heller, Haraszti, Demszky neve fémjelez, és nem rendelkeztek irányított ismeretanyaggal a Nyugat valós arcáról, azonosították például Nyugat-Németországot az 1945-ben megbuktatott náci rezsimmel. Bizony, a 70-es, 80-as években zsidó gyerekek is verték a szöges csizmáikat a betonhoz, és üvöltözték a pesti éjszakában, hogy Sieg Heil!, gondolván, hogy a Nyugat és az áhított szabadság ezen a nácizmus túlélését és uralkodását jelentik.

Ennek tükrében cseppet sem meglepő, hogy az egyik zsidó származású ifjú lázadó ikon, a belvárosi kávéház kedvence, Halász János például horogkereszteket rajzolt a házfalakra a kommunista rendszer elleni tiltakozásul, vagy mondjuk Demszkyék csodált hippi kommunás ikonja Gémes Dixie is kőkemény goebbelsi propagandát hintett az egyetemi színpad ábrándos szemű bölcsészlány-hallgatóságának.

Évtizedeken keresztül nem számított a származás, évtizedeken keresztül össze tudott kötni embereket, zsidókat és magyarokat a nyugati zene, a balatoni autóstopos nyarak, a Nyugatról importált életmód- és viselkedéskultúra. Hangsúlyozom, pedig ez a generáció azoknak a gyermeke volt, akik megjárhatták a táborokat és még közel volt családi szinten is az az időszak, amikor sérelem érte őket. Elképzelhető, hogy családi szinten előjöttek ezek a kérdések, viszont kifelé ez teljesen láthatatlan volt.

Az elmúlt húsz évben ez a helyzet teljesen átfordult, felszabadult, az életet lehetőség szerint habzsolni akaró zsidó gyerekek helyett rettegőket, listázástól tartókat, befelé fordultakat és ebből az élethelyzetből adódóan veszettül is támadókat láthatunk egy egészségtelen külső ráhatás eredményeként. Ennek is megvan természetesen az oka, a kultúrkampfot már a legkisebb korban el kell kezdeni, mint ahogyan már az óvodások is lassan a zsidó holokauszttal ismerkednek a Fehérlófia helyett.

Koldus Kálmán – Hunhír.info