Míg a kormány folyamatosan arról szónokol, hogy az a célja, hogy minden dolgozni képes embernek legyen állása, addig szinte tudomást sem vesz félmillió, aktívkorban lévő és dolgozni is akaró megváltozott munkaképességűről, akiknek a foglalkoztatottsága nem éri el a 10 %-ot sem.

Szinte a képtelenség határát súrolja az az áldatlan állapot, amely a megváltozott munkaképességű, dolgozni akaró honfitársaink támogatását és munkalehetőségeit jellemzi.
Míg a kormány folyamatosan arról szónokol, hogy az a célja, hogy minden dolgozni képes embernek legyen állása, addig szinte tudomást sem vesz félmillió, aktívkorban lévő és dolgozni is akaró megváltozott munkaképességűről, akiknek a foglalkoztatottsága nem éri el a 10 %-ot sem.

Ezeknek az embereknek a foglalkoztatása nemzetgazdasági jelentőségű, ami a jelenlegi költségvetési forrásokból megoldható lehetne teljes körűen, csak valaki, vagy valakik ezt nem akarják, vagy „jobb” esetben csak nem képesek a helyzetüket javítani.

A szocialista kormány – még 2006-ban – létrehozott egy velejéig korrupt támogatási rendszert, amelynek révén a jól és ellenőrizhető módon működő, sok megváltozott munkaképességű embernek munkát adó cégek többsége tönkrement. Ellentétben a kivételezettekkel, akik talán először megijedtek a Fidesz-kormány kampány-és kormányzati ígéretei láttán, de aztán mégis megnyugodhattak. Nincs új a nap alatt – szokták mondani és milyen igaz is. Orbánék ugyanis megígérték, hogy rendbe teszik a dolgokat, a tönkretett cégeket egyszeri kompenzációval visszasegítik a működésbe. Ehhez képest lényegében meghagyták az előző rendszert, és a legújabb rendeletet, amit kihoztak, a szakma és az érintettek véleményének érdemi figyelembe vétele nélkül alkották meg. Gyakorlatilag meghagyták a korrupció lehetőségét, a pénzszivattyút, – ki tudja, talán már az ő köreiknek szivattyúz. Nem lehet nagyon másra gondolni, ugyanis annyi költségvetési pénzből, amennyit a támogatásra szánnak, a megváltozott munkaképességű munkavállalók jelenlegi létszámának a többszörösét lehetne munkával és munkahellyel ellátni, hogy értéket teremthessenek és nem utolsó sorban saját helyzetükön is tudjanak javítani. Arról már nem beszélve, hogy a foglalkoztatásukkal kiváltott szociális jellegű támogatásoknak is biztosan lehetne jobb helyet találni.

Fel kellene ismerni végre, hogy a munkaerőpiac szempontjából nem egészségesekre és egészségkárosodottakra kell felosztani a munkavállalókat, hanem olyanokra, akik piacképes, eladható termékeket tudnak termelni, és azokra, akik nem. Ez utóbbiak problémája egészségügyi és szociális kérdés, akik viszont képesek értéket létrehozni, azok foglalkoztatását a munkaügy keretein belül kell megoldani. A foglalkoztatási támogatásokat folyamatossá, tervezhetővé, egységessé, bürokráciamentessé kellene tenni. Biztosítani minden egészségkárosodott munkavállalónak, és az őket alkalmazó munkáltatónak az esélyegyenlőséget és egyenlőbánásmódot –az állam részéről is. Már ezzel is nagyon sokat lehetne tenni a helyzet javítása érdekében. A kormánynak vajon miért nem áll ez érdekében? Vagy pusztán csak kormányzati képességhiányról beszélhetünk?

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője, szakpolitikusa

Hunhír.info