Az biztos, hogy egészen addig, amíg az országot korlátozás nélkül elönti a külföldről behozott, gyakran kétes eredetű és minőségű élelmiszer, a magyar lakosságtól és cégektől elvont jövedelmet pedig folyamatosan a hitelek rablókamataira költi az állam, nincs is igazán jövője a százéves minőséget garantáló még működő élelmiszeriparunknak.
A hírek szerint rövidesen demonstrációt tart a Húsipari Dolgozók Szakszervezete. Fő céljuk felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a rengeteg ígéret ellenére a Gyulai Húskombinát napjai meg vannak számlálva.
Tényleg húsbavágó kérdés, hogy a Matolcsy-féle példátlan gazdasági sikerek korában, miért is került ekkora bajba a magyar húsipar két reprezentánsa. Egy biztos, a szakszervezet véleménye szerint a tulajdonos már le is mondott a Gyulai Húskombinátról, a kapuvári húsfeldolgozó jelenleg már felszámolás alatt áll.
Az is igazán húsbavágó kérdés, hogy a munkahelyvédelmi akciótervek korszakában, vajon mi lesz azzal a több száz, szakképzett húsipari dolgozóval, akik talán maguk is elhitték, hogy a mai Magyarországon, hosszabbtávon is érdemes minőségi húsipari termékeket előállítani. Félő, hogy amennyiben elbocsájtják őket, szakmájukban szinte reménytelen lesz az újbóli elhelyezkedés.
A kormány nagy kommunikációs lendülettel ígért segítséget, ennek eredménye viszont – eddig legalábbis- a nullához közelít. Az uniós szabályok miatt közvetlen állami támogatás nem adható, az állam pedig nem óhajt tőkeemeléssel tulajdonosként beszállni. Ha már itt tartunk, az alaptőke emelés – amely valószínűleg hosszú távon megmenthetné a munkahelyeket, csak Gyulán például 400-at – nagyságrendileg a munkahelyvédelmi akcióterv reklámozásának költségével egyezik meg. Ki-ki eldöntheti, hogy vajon melyik állami kiadás volt vagy lett volna hasznosabb.
Az is biztos, hogy egészen addig, amíg az országot korlátozás nélkül elönti a külföldről behozott, gyakran kétes eredetű és minőségű élelmiszer, a magyar lakosságtól és cégektől elvont jövedelmet pedig folyamatosan a hitelek rablókamataira költi az állam, nincs is igazán jövője a százéves minőséget garantáló még működő élelmiszeriparunknak. A robbanásszerűen emelkedő mezőgazdasági és élelmiszer árakon képződő extrahasznot így a külföldiek fogják lefölözni.
Számunkra pedig nem marad más, a gazdasági recessziót eredményező megszorítások, a fogyasztás csökkenése, a magyar vidék, a maradék magyar ipar tönkremenetele. Sajnos még a nyoma sem fedezhető fel annak, hogy az immáron teljesen megbukott gazdaságpolitikán bármilyen módosítást hajtana végre a kormány. Így viszont egyelőre nem marad más, mint reménykedni a szebb jövőben.
(A szerző a Jobbik szakpolitikusa, országgyűlési képviselő.)
Határozottan üdvözöljük azokat a figyelemfelkeltő írásokat, amelyek egy közismert, de a mindenkori kormányok által idegen parancsra jegelt témakörrel foglalkoznak. Magyarország trianoni keresztre feszítése után azért tudott talpra állni az ország, mert ki merte és tudta használni, hogy az éléskamra egy része megmaradt. Még a szovjet birodalmi függés idején is ebből profitáltunk, csak azóta vagyunk ebben az elfogadhatatlan helyzetben, amióta egy másik birodalom béklyójában vergődünk. Az élelmiszeriparunk, hungarikumaink kiszolgáltatása az idegen piacszerzőnek, kufároknak meg szeméttraktálónak nem irányítási, és gazdaságszervezési hiba, hanem egyenesen hazaárulás.
Hunhír.info
