Mi egy adattal szeretnénk itt és most foglalkozni, amely nem más, mint a keserű jövőnk előhírnöke, annak a korosztálynak az adatsora, amelyik úgy látszik, nem sok kormányzati embert érdekel. Vagy legalábbis a pillanatnyi emlékezetkiesés miatt, a győzelmi jelentés sem foglalkozik velük. Nos, ez nem más, mint 15-24 éves korosztály munkanélküliségi rátája.

„Csak annak a statisztikának hiszek, amit saját magam hamisítottam”. Állítólag Churchilltől származik ez a híres idézet, de itt és most hamisításról nincs szó. A statisztikai hivatal a minap tette közzé legfrissebb foglalkoztatottsági és munkanélküliségi adatait, az illetékes minisztérium pedig rögtön győzelmi jelentésként tálalta, „25 hónapja emelkedő foglalkoztatottság” címmel, sőt az adatok egy részét már rekordként is ünnepelte.

Nem szeretnénk a nagy örömöt csökkenteni, bár néha erősen csökkenti a tisztánlátást. Nem foglalkozunk azzal sem, hogy mennyiben javította ezeket a rekordokat a közfoglalkoztatás felfutása – sokak szerint (pl. Magyar Nemzeti Bank) szinte kizárólag ennek köszönhető az adatok valószínűsíthetően átmeneti javulása -, s azzal sem, hogy mindez mennyibe került az adófizetőknek. Nem foglalkozunk továbbá azzal sem, hogy az aktivitási (vigyázat, ez még nem a foglalkoztatottság!) adatok javulását mennyiben eredményezhették a szigorúbb nyugdíjba vonulási feltételek vagy a rokkantsági felülvizsgálati eljárások következtében, a munkaerőpiacra visszakerülők száma.

Mi egy adattal szeretnénk itt és most foglalkozni, amely nem más, mint a keserű jövőnk előhírnöke, annak a korosztálynak az adatsora, amelyik úgy látszik, nem sok kormányzati embert érdekel. Vagy legalábbis a pillanatnyi emlékezetkiesés miatt, a győzelmi jelentés sem foglalkozik velük. Nos, ez nem más, mint 15-24 éves korosztály munkanélküliségi rátája. Nos, ez az az adat az elmúlt év azonos időszakához képest több mint 3 százalékkal rosszabb lett – és ha már rekordokról beszélünk -, az elmúlt 4 és fél év kimagaslóan legrosszabb adata. Ennek alapján közel tízezer fővel több, regisztrált, munkát kereső fiatal van, mint tavaly ilyenkor. Az adatot súlyosbítja az a tény is, hogy az elmúlt években folyamatos a romlás, és feltételezhető az is, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen sok fiatal nem szerepel a statisztikában – például már rég külföldön dolgozik, vagy feketemunkát vállal. S sajnos az is várható, hogy azok a fiatalok, akik a szakképzés és felsőoktatás át nem gondolt átalakítása miatt estek ki a közoktatásból, csak most fogják regisztrálni magukat munkanélküliként.

A minisztérium helyében, a római időket idéző győzelmi jelentések helyett – amelyek egyébként a bolhából csinálnak elefántot -, inkább ezzel a tendenciával foglalkoznék. Már jön is a „megnyugtató” válasz: erre lesz jó a munkavédelmi akcióterv, fiatalokra vonatkozó rendelkezései. Rögtön megnyugodhatnánk, ha nem ismernénk a jelenlegi járuléktámogatások eredményeit. Ehhez pedig nem kell mást tenni, mint a fiatalok foglalkoztatottsági –és munkanélküliségi adatsorát idézni, ahogy tettük ezt előbb és rögtön láthatjuk, hogy ezek az intézkedések is mennyire eredménytelenek voltak.

Félő, hogy gazdasági növekedés hiányában, a belső fogyasztás radikális csökkenése miatt, a legtöbb munkahelyet biztosító vállalkozások terheinek növekedése miatt, a munkahelyek száma a versenyszférában továbbra is csökkenni fog, így a fiatalok alkalmazását támogató intézkedések legfeljebb munkaerő kicserélődést, fluktuációt fognak okozni, de munkaerő-piaci áttörést, igazi javulást továbbra sem. Ehhez egy teljesen más gazdaságpolitika is kellene.

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője, szakpolitikusa.

Hunhír.info