A Szent Koronát és az Általa meghatározott államot helyezte a magyar nemzet új meghatározásának középpontjába a Magyarok VIII. Világkongresszusa. A Nyitó-konferencián elhangzott programértékű előadásában – A Szent Korona védőburkolata – Kocsis István így fogalmaz: „A Szent Koronát Istentől kapta – meghatározott céllal, meghatározott üzenettel – a magyar nemzet… Az Égből alászállt Szent Korona megerősíti a magyarságot annak hitében, hogy Isten sajátos értelmet szánt a magyar létnek.”
A Szent Koronát és az Általa meghatározott államot helyezte a magyar nemzet új meghatározásának középpontjába a Magyarok VIII. Világkongresszusa. A Nyitó-konferencián elhangzott programértékű előadásában – A Szent Korona védőburkolata – Kocsis István így fogalmaz: „A Szent Koronát Istentől kapta – meghatározott céllal, meghatározott üzenettel – a magyar nemzet… Az Égből alászállt Szent Korona megerősíti a magyarságot annak hitében, hogy Isten sajátos értelmet szánt a magyar létnek.”
Ám hogy Magyarország Szent Koronájának magasztossága egyetemes, és idegeneket is megérint, jól példázza az Amerikában élő Dr. Balogh Sándor, nyugalmazott politológia-professzor írása, amelyet a világkongresszust követően tett közzé.
Van két érdekes festmény Európában, amelyek nem csak kiegészítik egymást, hanem történetük is igen érdekes. Bajorországi Lajost 1859-ben koronázták bajor királlyá. Ő megbízta Friedrich Kaulbach német festőt, hogy készítsen egy festményt Nagy Károly megkoronázásáról. Ezt a festményt a saját megkoronázását ábrázoló festménnyel szemben szándékozott elhelyezni. Nagy Károly volt a Szent Német-római Birodalom első császára, Európa atyja. A megbízás lényege az volt, hogy kidomborítsa Nagy Károly megkoronázásának jelentőségét és nagyszerűségét. A művésznek meg kellett találnia azt a koronát, amely alkalmas egy ilyen korszakos esemény bemutatására. Bár létezik egy X. századbeli korona, amely Nagy Károly koronája, avagy császári korona néven vált ismertté. Kaulbach mégsem ezt használta, hanem inkább Szent István Szent Koronáját választotta!
Ugyancsak a XIX. század közepén egy angol festő, Edward Burne-Jones (1833-1898) mély kiábrándulást érzett a nemesi műveltség, a keresztény erkölcs és mindazon értékek hanyatlása miatt, amelyek a középkori Angliát jellemezték, amelyek helyébe megjelentek a modern izmusok. Hiányérzetét egy festménybe foglalta, amelynek témája Artúr király szellemének halála. Természetesen Artúr király egy kitalált személy, aki az angol lovagok és Camelot jóságát és nemességét jelképezi, abban a királyi udvarban, ahol az erény virágzott. A festmény Artúr király utolsó éjszakáját ábrázolja. Halálos ágyán a fejénél egy angyal ül, koronája pedig az ágy előtt, a földön van. De Artúr királynak nem volt valóságos koronája, amelyet meg lehetett volna festeni, ezért Burne-Jones ugyanúgy, mint Kaulbach, meg kellett találja a megfelelő koronát. Az olvasóra bízom annak eldöntését, hogy a véletlen műve volt-e, vagy valami más, hogy Burne-Jones ahelyett, hogy valamelyik brit birodalmi vagy más koronát használt volna, Artúr király mellé ugyanazt a koronát ábrázolta, amelyet Kaulbach Nagy Károly megkoronázásához. Igen, Szent István Szent Koronája hever Artúr király ágya előtt. Ekképp a Szent Korona és a két királyt ábrázoló kép a középkori európai keresztény civilizáció kezdetét és végét jelképezi.
Érdemes megjegyezni, hogy mindkét festmény olyan részletesen mutatja be a Koronát, hogy lehetetlen nem felismerni. Burne-Jones még a csüngőket is odafesti, pedig ebben a korban nem valószínű, hogy fénykép állt volna rendelkezésére, a Szent Korona pedig lakat alatt volt elzárva. A korabeli magyar ábrázolások is mind egyszerűsített formában ábrázolják a Szent Koronát.
MVSZ sajtó
Hunhír.info
