Lényegi, minőségi különbségét az élet keletkezésének molekuláris, ugrás nélküli evolucionosta elmélete az élettelen és az élővilág között – folyamatosan megkísérli elmosni.
Le kell számolnunk a 150 éves élettudomány terén, három olyan dogmává merevedett elmélettel, mely történelmünkben az életellenes diktatúrákban, ember emberellenes gaztetteiben, háborúkban és népirtásokban jelentkezett:
1. Az élet keletkezésének molekuláris evolúciós elmélete.
2. Az élő sejt felépítettségének „membrán-pumpa-szabad oldat” elmélete.
3. Az ember létrejöttének elmélete, az evolúciós fajelmélet.
Mindhárom elmélet téves, hamis, hazug! Ezek az elméletek hordozzák az 1700-as évek „anyag örök” felvilágosodás eszmerendszerét, mely megszülte és kialakította, később átjárta Európa, majd az egész civilizált világ közgondolkozását. Sajnos ez a tragikus módon pusztító mértékűvé fokozódott életellenesség, emberiségellenesség azóta sem szűnt meg. Tehát, azt a nyilvánvaló tényt, igazságot kell a „véka alól” a ma embere elé tárni, hogy az élő nem eredeztethető az élettelen világra érvényes törvényből. Hogy a „membrán-pumpa-szabad oldat” elmélet elnémítja az értelmes gondolkozást, az igazság keresését, s közben óriási szolgálatot tesz az élővilágra alkalmazott, egyre nagyobb károkat okozó vegyszeriparnak, gyógyszeriparnak. Az ember fajba sorolása, együtt az egész fajelmélettel okozta és okozza a legtöbb kárt, pusztulást. Egyértelmű, a holokausztumok sora is ebben a hamis fajelméletben nyer magyarázatot. A viszonyulás, amit az ember megenged magának – a természetbe való beavatkozásai során, – szintén abból a szemléletből fakad: alacsonyabb- és magasabb- rendű fajok, élőlények vannak. Az ember a tökéletességük csodálása helyett, jogot formál, hogy az élőlényeket, sőt embertársait is besorolja, minősítse. Az evolúciós fajelmélet elterjedése, eszméjének elmélyülése előtt a tudomány az „ismerd meg!” (gnoszeológia!) parancsot követte. Azóta a „minősítsd!”, „bíráld!” parancsokat követi és az életellenes bűntetteinek beismerése helyett a túlnépesedést, mint tőle független, általa befolyásolhatatlan okot emlegeti. A feltornyosuló ártások áldozataként, a méltóságban megsértett, megalázott minden ember, és a magyar ember kiáltása is: Feljebb emeljetek, feljebb!
Úgy érzem: változás kell! Isteni fordulat. Már régóta tartjuk hüvelykujjunkat a Kárpát-medencei nemzettársaink pulzusán. Megvan a diagnózis; meglesz a terápia! A létező világmindenség kitüntetett középpontjában ott van az ember, aki egyben a világmindenség értékközpontja is. Érzékelhető tapintat bizonyítja, hogy a puszta lét az ember számára maga a kárhozat – mert többre hivatott; az igazi tudomány pedig élettudomány, amely új tartalommal tölt meg.
Csodálatos az élettel, az élőlények és az ember életével foglalkozó fiatal tudomány, az élettudomány. Alig több, mint 150 éves. A kezdetét a sejttan megalapításától, Schlein és Schwann munkásságától számítjuk. Ők mondták ki először, hogy minden élőlény sejtekből épül fel. A sejt az élővilág tovább nem osztható egysége. Az élettudomány – a 19. század közepén – az erőszakos, makacs istentagadás és az „anyag örök” hamis dogma uralmának közepettén született. Igen érdekes, hogy a Nagy Francia Enciklopédia (1751-1780) szerzői: Voltaire, Rousseu meg D’Alambert, Holbach, Helvetius, Montesquieu, Diderot és mások milyen magabiztosan képviselték a természettudományos materializmust és nyilatkoztak az élővilágról és az emberről – sokkal előbb, – mielőtt az élőlényekről és az emberről szerzett ismeretek, felfedezések elérték volna a tudománnyá válás szintjét, mértékét. Figyelemre méltó, hogy a vallásgyakorlás a tudomány teljessége nélkül érzelmi töltetű humanizálódás, gyűlölködések, elválások, újabb és újabb darabolódások gerjesztőjévé lett. Az úgymond „dekrisztianizáció” folyamata, a robbanásszerű fejlődés, a gazdasági, társadalmi és politikai erőviszonyok vulgáris és agresszív hangvételűvé vált.
Igen nagy árat kell fizetnünk!
Mert az életellenesség, a szennyezés, az élővilág és benne a zöld növényzet, az erdőségek pusztulása olyan mértékű, hogy lényegi változtatás nélkül 30-50 év múlva, amire az utolsó csepp kőolaj is elfogy, a Föld az ember számára lakhatatlanná, vagy csak különös kínok közt lakhatóvá válik, állítja, vallja, hirdeti minden felelős, csak az igazsághoz ragaszkodó kutató. Tény az, hogy a pusztítás bekövetkezett. A tragédia végkifejlete itt van másfél, két emberöltő távolságra.
Illesse elismerés dr. Kellermayer Miklós tudós professzor urat, Erdély nagy Barátját, hogy hitét és szívét megosztotta velünk.
A teremtő Isten szeretetéből fakad szívemben az az élő reménység, hogy ebből a mély szakadékból irgalma önmagához emel bennünket. Felemeltetésre más lehetősége nincsen ennek a világnak. Hinnünk kell szent bizonyossággal: az újjá teremtett istenképűséggel, életvitellé válik a küldetésünk: „szeresd!” az Urat és „őrizd!” ezt a Földet!
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
