A napokban több fontos statisztikai adat is megjelent. A kormány sikerpropagandáját, a válságkezelés fontos elemeit látszanak megcáfolni azok a tények, amelyek szerint tavalyihoz képest jó esetben is stagnált a foglalkoztatás, de, ha a versenyszféra adatait nézzük, inkább erőteljes romlásról beszélhetünk.

Orbán Viktor miniszterelnök a válságkezeléssel kapcsolatosan fejtette ki elképzelésit az elmúlt napokban .„Fontos kérdés, hogy milyen teljesítményt nyújtunk annak a válságnak a kezelésében, amely nem tőlünk indult – mutatott rá, azt hangoztatva: ebben Magyarország remekül teljesített.
Elmondta ugyanakkor azt is, hogy mivel az ország sikere még nem átütő, nem nagy mellénnyel kell képviselni a magyar válságkezelést, de kellő öntudattal vissza kell verni azokat a kísérleteket, amelyek válságkezelésünk fontos elemeit kérdőjelezik meg.”

A miniszterelnök kijelentéseit veszem górcső alá, mert ha minden úgy történne a magyar társadalomban, ahogyan az Orbán látomásaiban megjelenik, sikeres országról beszélhetnénk. De a rideg valóság ettől egészen más képet mutat.

A napokban több fontos statisztikai adat is megjelent. A kormány sikerpropagandáját, a válságkezelés fontos elemeit látszanak megcáfolni azok a tények, amelyek szerint tavalyihoz képest jó esetben is stagnált a foglalkoztatás, de, ha a versenyszféra adatait nézzük, inkább erőteljes romlásról beszélhetünk. Tavalyhoz képest több tízezerrel csökkent az itt foglalkoztatottak száma.

Ennek alapján a kormány egy-másfélmilliós foglalkoztatottság-bővülési terve teljesen irreálisnak tűnik, s az is biztos, hogy az országot nem a közfoglalkoztatottak hada fogja kiemelni a gazdaság mélyrepüléséből.

Szintén a kormány tisztánlátását és helyzetismeretét cáfolja az átlagkeresetek alakulásáról megjelent adatsor. Ez alapján – közfoglalkoztatottak alacsony bére ide, alacsonyabb versenypiaci foglalkoztatottság oda – mégiscsak az a helyzet, hogy a nettó reálkeresetek erős mélyrepülésben vannak. Mindez magyarázatot jelent azokra a statisztikákra is, amelyek a kiskereskedelmi forgalom folyamatossá váló csökkenését jelzik.

Csökkenő gazdaság, csökkenő kiskereskedelemi forgalom, ezen belül emelkedő élelmiszerfogyasztás, csökkenő foglalkoztatás a versenyszférában, csökkenő reálkeresetek, erőteljesen emelkedő infláció, sorozatban csődbe vagy annak küszöbére jutó – elsősorban magyar – vállalkozások. Egyre több a kétségbeesett ember, akik gyakran a végső megoldást választják.
Ha mindezt összehasonlítjuk a kormányfő megnyilatkozásaival, akkor érezhetjük úgy, hogy itt nagyon nagy a baj. Hiszen, ha a kormányfő illetve szócsövei komolyan gondolják azt, amit összehordanak a gazdasági sikereikről, akkor a KSH-t és a többi statisztikai adatgyűjtéssel foglalkozó szervezetet valószínűleg megszállhatták az ufók. Őket kellő öntudattal talán még vissza lehetne verni. De, az is lehetséges, hogy éppenséggel pont a kormányzati emberek nem állnak az igazmondás, vagy a helyes helyzetfelismerés csúcsán.

A kialakult helyzetet nem javította a kormányfő levélbombázása sem, hacsak nem a Magyar Posta és a baráti vállalkozások bevételeinek növelése volt a fő cél. A levélben foglaltak ugyanis vagy keserű nevetésre, vagy magyaros káromkodásra sarkalhatták azokat a választópolgárokat, akik egyáltalán beleolvastak, mielőtt ”csont nélkül” dobták volna a borítékokat a (szemét) kosárba. Ideje lenne őket is kellő öntudattal felvértezni, még a választások előtt, mert a végén nem a sikerekre fognak szavazni.

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője, szakpolitikusa.