A miniszterelnök és csapata álomvilágban él, és képtelen a segítő együttérzésre, annak felismerésére, hogy a társadalom vesztes többségét sújtó, létfeltételeiben veszélyeztető gondok további megszorításokkal, és hangzatos jelszavakkal nem orvosolhatók.
Kétévnyi hatalomgyakorlást követően napjainkra sajnos bebizonyosodott, hogy a Fidesz nem sokkal különb az MSZP-nél. Az Orbánéktól alapvető változásokat váró szavazópolgárok csalódottsága óriási, és csupán a kormány képes alternatíva hiányában nem csökken drasztikusan a legnagyobb parlamenti párt támogatottsága. A miniszterelnök és csapata álomvilágban él, és képtelen a segítő együttérzésre, annak felismerésére, hogy a társadalom vesztes többségét sújtó, létfeltételeiben veszélyeztető gondok további megszorításokkal, és hangzatos jelszavakkal nem orvosolhatók.
A tisztességes életvitelű, ám szerényebb anyagi körülmények között élő emberek számára a kormány elképesztő érzéketlenségről tanúságot tevő szociális és munkaügyi döntései okoztak keserű csalódást. Különösen az tekinthető felháborítónak, hogy Orbánék a csupán keveseket érintő súlyos visszaélésekre hivatkozva hoznak meg az átlagembert sújtó drasztikus lépéseket.
Például valóban tűrhetetlen, hogy életerős, makkegészséges rendőrök mehettek nyugdíjba 40 évesen, de a nyugállományba vonulás területén történt változások százezreket hoztak előnytelen helyzetbe. A nők egy részének biztosítottak ugyan kedvezményeket, ám a korengedményes nyugdíj lehetőségének visszavonása a nehéz, veszélyes, stresszes és egészségre ártalmas munkát végző dolgozóktól elképesztően antihumánus intézkedés volt. Továbbá az sem tekinthető emberbaráti lépésnek, hogy még a hatvan év feletti, az elhelyezkedésre teljesen esélytelen munkanélküliektől is megvonták a nyugdíjba vonulás lehetőségét. Pedig többségük mögött egy egész élet munkája áll. Most mégis nyomoroghatnak, amíg elérik, ha megélik az egyre emelkedő nyugdíjkorhatárt.
Felháborítóak a BKV-nál kifizetett jutalmak, végkielégítések is. Ám a retorzió ostora a teljesen vétlen, éhbérért dolgoztatott járművezetőkön csattant. Csökkentették pótlékaikat, juttatásaikat, jutalmaikat és pihenőidejüket, elvesztették a nyugdíj korkedvezményeiket. Bár fizetésük formálisan nem csökkent, a hazavihető pénzük súlyos ezresekkel lett kevesebb. E közben volt és jelenlegi vezetőik háborítatlanul élvezhetik a birtokukba került közvagyon által biztosított luxus körülményeket.
Komoly aggodalmakra adhat okot a rokkantnyugdíjasok egészségi állapotának általános felülvizsgálata is. Ezt a kormány szerint az indokolja, hogy nagyon sokan pénzért, az orvost lefizetve szerezték a jogosultságot. A felülvizsgálat pedig csakis a valódi rokkantak érdekeit védi.
Csakhogy a rokkantság ténye és foka az esetek többségében megítélés és mérlegelés kérdése. Megengedő kormányzati hozzáállás esetén az orvosok is engedékenyebbek, míg a rokkantak számának mindenáron való csökkentését szorgalmazó hivatalos álláspontnál sokkal szigorúbb a döntéshozatal. Végül is csupán mérlegelés kérdése, hogy például egy félszemű vagy féllábú ember alkalmas-e a munkavégzésre avagy sem. Mindenesetre az eddigi tapasztalatok alapján jó néhány olyan rokkant kerülhet vissza a munkaerőpiacra, akit korábban csalás és megvesztegetés nélkül nyilvánítottak nyugdíjasnak.
Ugyanakkor az új álláskeresőknek gyakorlatilag semmi esélyük nincs az elhelyezkedésre. A kormány, és személy szerint Orbán is, szinte már a kommunistákat megszégyenítő harsogja a munka dicséretét, az új álláshelyek létrehozásában azonban egyáltalán nem jeleskednek. A munkaerőpiacon nagyjából változatlan a helyzet. A létrejövő és megszűnő álláshelyek száma körülbelül egyensúlyban van.
Gyakorlatilag csupán a közmunkaprogram keretében jöttek létre új munkahelyek, mégpedig zömmel olyan területeken, amik semmiféle képzettséget nem igényelnek. Ezek bizonyára megteremtik a képességeiknek megfelelő munkavégzés feltételeit a segélyekből való megélhetésre berendezkedett cigányoknak, de semmiképpen nem jelenthetik az állástalanság alternatíváját az iskolázott és szakképzett munkanélküliek számára.
Szégyen, de az Orbán-kormány áldatlan tevékenységének a következményeként a munkaügyi központok állástalan diplomások, értelmiségiek számára is felajánlják, hogy 47.500 forintért – fél analfabéta és börtönviselt cigányok társaságában – elmehetnek utcaseprőnek, vagy megvonják nyomorúságos segélyüket.
Közben a puszta létfenntartás költségeit sem biztosító közmunkás bérekkel és a tartós munkanélküliek által igényelhető segélyekkel is tisztességtelenül trükközik a kormány. Orbántól Giró-Szászig számos kormánytisztviselőtől halhattuk, hogy a közmunkásoknak fizetett 47.500 forint gyalázatosan kevés, ám a kormány mégis hatalmas jótéteményt hajtott végre, amikor ezt az összeget a korábbi 28.500 forintról felemelte.
Csakhogy ez nem igaz. Amit a kormány ebben a tekintetben hangoztat: elképesztő csúsztatás, durva hazugság. A valóságban az történt, hogy mind a közmunkásoknak járó fizetést, mind pedig a tartós munkanélküliek által igényelgető segély összegét drasztikusan csökkentették. A 28.500 forint ugyanis a három hónapra szűkített munkanélküli ellátásból kiesett emberek által igényelhető segély összege volt. Ezt a kormány idén január 1-től 22.800 forintra csökkentette, míg a közmunkások keresete 60.000 forintról süllyedt a jelenlegi, 47.500 forintos szintre.
A korábbi segély és a jelenlegi közmunkás bér mértékének összevetése, és emelésként való bemutatása elképesztően pimasz kommunikációs csalás, igazi bolsevik stílus a kormány részéről.
Bizony, az Orbán-kabinet teljesítménye a tisztességes munkára vágyó, ám napi megélhetési gondokkal küszködő emberek szemszögéből elégtelennek értékelhető. Érdemben csupán – az egykulcsos adó következményeként – a társadalom felső 20 százalékának az életkörülményeiben következett be kedvező változás. (És persze a cigányság érdemtelenül agyontámogatott, munkakerülő része sem járt rosszabbul.) Ám a felső réteg életszínvonalának emelkedése semmilyen mértékben nem javította a magyar társadalom elsöprő többségének nyomorúságos létfeltételeit. Elmaradt a kormány által remélt kedvező hatás.
Még kérdés, hogy a közügyekkel kapcsolatos egyre növekvő érdektelenséget, a politikából való kiábrándultságot mikor váltja fel – ha felváltja egyáltalán – a kormányzati tehetetlenkedésért felelős jelenlegi elitet elsöprő népharag, a valódi radikális változások iránti össztársadalmi igény. De szép is lenne elnézni, amint Gyurcsány és Orbán közmunkások együtt gyűjtik – 47.500 forintért – az árokparti szemetet kreolbőrű védenceik társaságában.
Varga Imre – Hunhír.info
