Az “aprómunka” elmaradása, az örökös védekezés nyomán hogyan is változhatna meg az országról kialakított negatív percepció! Az ellenoldal ellenben szakadatlanul dolgozik, újabb és újabb jól felkészített színészt, szenátort, celebet pakol fel a horizontra, hogy valamennyien hangosan és tagoltan üvöltsék a bugris magyarok arcába az angolvécé használati előnyeit – a kertben ásott pöcegödörrel szemben.

Hugh Grant (úgy is, mint a filmbéli “Kutyák és lovak magazin szerkesztője”…) leszólta a magyar sajtószabadságot. A jóvágású angol színész egy brüsszeli liberális fórum vendégeként üzente felénk fordulva, hogy a média túlzó állami ellenőrzése károsabb, mint ha az államot ellenőrzi túlzottan a média. Ami lássuk be, kicsit sem vitatható, vaskos igazság, de annyira általános, hogy bármikor, bármelyik országgal kapcsolatban elmondható.
hirdetés

Most épp Magyarország a negatív példa, hála a médiatörvény miatti uniós kampánynak. Mi most fuldokolni látszunk a levegőtlenségtől, az elviselhetetlen szabadsághiánytól, a torkunkra fagyasztott kimondatlanságoktól. Bennünket most sajnálni kell mindenkinek, különös tekintettel azokra, akik nem ismerik a nyelvünket, magyar médiumot még életükben nem olvastak, nem láttak, csak borzalmas hírünkkel találkoztak. Annak terjesztésére meg mindig is volt vállalkozó. (Legfeljebb most, itthon kicsinység megkönnyítették a dolgukat.)

Hugh Grantnak fogalma sincs arról, hogy nálunk hogyan működik a sajtó, hogy mi jelenik meg a honi nyilvánosságban. Aligha tudja, hogy ebben az országban a köztársasági elnököt egy internetes médium kényszerítette lemondásra. Így aztán azon sem gondolkodhatott el, hogy bármelyik megnyomorított nyilvánosságú országban előfordulhat-e, hogy kormányzó erők által támogatott közjogi méltóságot sajtóeszközökkel kaszálnak le. (Vigyázó szemünket vessük Romániára, ahol lazán eresztették szélnek a kormányfői plágiumügyben döntésre hivatott bizottságot!)

Az “aprómunka” elmaradása, az örökös védekezés nyomán hogyan is változhatna meg az országról kialakított negatív percepció! Az ellenoldal ellenben szakadatlanul dolgozik, újabb és újabb jól felkészített színészt, szenátort, celebet pakol fel a horizontra, hogy valamennyien hangosan és tagoltan üvöltsék a bugris magyarok arcába az angolvécé használati előnyeit – a kertben ásott pöcegödörrel szemben.

A kormányzati kommunikáció ilyenkor beindul, és rögvest tájékoztatni akar a valóságos helyzetünkről, szeretné cizellálni a rólunk kialakított képet, csakhogy a nyilatkozók akkor már árkon-bokron túljutottak. Magyarországra, erre a kis távol-keleti országra nem is emlékeznek. Épp Kazahsztánban, Egyiptomban vagy Gabonban teljesítenek szolgálatot, ugyancsak fontos témákban mutatva irányt a helybélieknek.

És meg vannak győződve instant jószolgálati küldetésük hasznosságáról, nélkülözhetetlenségéről.

Legközelebb Madonna, Cindy Crawford vagy George Clooney ülhet majd mikrofonvégre, hogy szomorú szemekkel temessék a magyar demokráciát. Not Hungry, it’s Hungary! – mondják a fülükre segítőkészen a vezérlőből. Mintha nekik nem lenne tökmindegy. Holnap már úgyis szemüveg- vagy kávémárkát kell népszerűsíteniük valahol Európában. Talán épp Kambodzsában.

B.G. – Heti Válasz

Hunhír.info