Amikor 1920-ban feltárultak hazánkban a páholyajtók, hatalmas iratanyag került elő, bizonyítván a vakoló testvérek százszázalékosan ateista és nemzetellenes célkitűzéseit, melyek a magyarság lelki erejének megtöréséhez, önbecsülésének aláásásaként vezettek Trianonhoz.
A két világháború között így rengeteg korábban ismeretlen dokumentum jelent meg, bár ha csak a közvetlenül az első világháború előtti és alatti, szabadkőműves eszméket nyíltan hirdető sajtótermékeket tanulmányozzuk, azokból is egyértelműen kitűnnek igazi céljaik. Ezt bizonyítja az alábbi írás is (A szabadkőművesség bűnei a magyarság megcsonkításában), amely találó összeállítás a korabeli sajtónak a páholyok tanításait megfogalmazó írásaiból. Eredetileg a „Függetlenség Évkönyvé”-ben jelent meg 1935-ben névtelenül, majd a Front 2009. júniusi száma közölte. Csonkítatlanul adjuk ezt is közre.
A szabadkőművesség bűnei a magyarság megcsonkításában
»A jövő évben, 1935. május 18-án lesz 15 esztendeje, hogy a magyar királyi belügyminiszter 1550/1920. számú rendeletével a magyarországi szabadkőműves páholyok feloszlatását elrendelte és a páholyok működését betiltotta. A rendelet indokolásának egyik mondata szóról szóra a következőképpen hangzik:
„A szabadkőművességnek a háború felidézésében, a háború folyamán, majd pedig annak szerencsétlen országunkat balsikerrel sújtott befejeztével a defetizmus és az általános destrukciók élesztgetésében, a forradalmak és a bolsevizmus felidézésében való tartós aknamunkája köztudomású tény.”
A szabadkőművesek természetesen sérelmesnek tartották magukra nézve a belügyminiszteri rendelet indokolásának megállapításait, és egyre-másra jelentek meg védőiratok e súlyos megállapítás cáfolására. Így Bakonyi Kálmán dr. volt kúriai bíró, a Szimbolikus Nagypáholy helyettes nagymestere A magyar szabadkőművesek igazsága címmel jelentetett meg Budapesten egy füzetet, melyben bizonyítani igyekszik, hogy „a szabadkőművesség a jótékony, az emberbaráti, a kulturális intézmények egész seregét létesíti, az emberekben megmozdítja a szívet, hogy egymásért dobogjon, hogy a gazdag a szegényért, a hatalmas a gyengéért, a tudós a tudatlanért dolgozzék.”
„Az igazi hősök azok, akik hazudnak”
Lehet, nem vitatjuk, hogy voltak olyan páholyok is a világban, amelyek ilyen ideális célokat tűztek maguk elé. Azt azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyarországi páholyok nem tartoztak ezek közé, sőt azt sem állíthatnánk teljes bizonyossággal, hogy a magyar országi szabadkőművesek védőiratai őszinte meggyőződésből fakadtak. Hiszen a magyarországi szabadkőművesség hivatalos napilapja, a Világ írja 1911. június 4-én: „Az igazságért nem szabad mindig az igazsággal küzdeni… Azok az igazi hősök, akik a hazugságot is fegyvertárukba iktatják.”
A földalatti mozgalom
A tizenöt éves évfordulón nem lesz érdektelen megnézni, hogy vajon a szabadkőművesség Magyarországon valóban olyan ártatlan intézmény-e, mint aminőnek azt a szabadkőművesek beállítják. Nézzünk meg hát néhány szemelvényt azokból a szabadkőműves lapokból, füzetekből, könyvekből, amelyek talán mégis a leghitelesebben tárják elénk ennek a földalatti mozgalomnak a lényegét. Mert hogy valóban földalatti mozgalomról van szó, azt elárulja Gelléri Mór Szabadkőművesi reformok című füzetének 12. oldalán, a következőkben:
„A nyilvánosság kérdését tárgyalta Ducomun testvér egy berni páholy legutóbbi munkáján. Bár híve a haladásnak, nem kívánja, hogy a szabadkőművesség teljesen a nyilvánosságba olvadjon, mert miként minden egészséges magnak bizonyos ideig a föld alatt kell tenyésznie, úgy a szabadkőművességnek is egyelőre el kell magát vonni a nyilvánosság elől.”
A tanítót szembe kell állítani a pappal!
A szabadkőműves páholyok égisze alatt 1910-ben megalakult Magyarországon a Tanítók Szabad Egyesülete. Ennek az egyesületnek feladatairól a Kelet című szabadkőműves orgánum ezeket írja 1910/14. számában: „A tanító mint a demokrácia embere áll a küzdőtéren szemben a pappal, aki az elnyomó osztály érdekeit képviseli és ennek szolgálatában áll, midőn a tömegbutaságot iparkodik konzerválni. Ezt a harcot sietteti, szervezi a Szabad Egyesület, midőn a tanítóságot küzdelembe viszi az iskola felekezetlenségéért, és meggyőzi arról, hogy már a mai iskolába is be kell vinni az embergyilkoló hazaffyság ideológiájával szemben a reális hazafiaság elvét.”
El lehet képzelni, mit tartottak azok reális hazafiságnak, akik a keresztény egyházak lelkipásztorait úgy tekintették, mint akik „a tömegbutaságot iparkodnak konzerválni”.
A Galilei Kör röpiratai a kaszárnyákban
Hogy a szabadkőművességnek mekkora szerepe volt az októberi forradalom és a bolsevizmus felidézésében, arra nézve nem árt elmondani a következőket:
A háború előtt alakult meg a szabadkőműves gondolkodású főiskolások bevonásával a Galilei Kör. Hogy ez mennyire kifejezett szabadkőműves alakulat volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Szalay Károlynak „A Comenius Páholy története 1886-1913” című munkája, melyben a szerző többek között ezeket írja: „Jelentette Pfeiffer főmester testvér, hogy az egyetemi ifjúság körében egy egyesület alakult Galilei Kör névvel, melynek védnökségére felkérte páholyunkat, mit ez örömmel el is vállalt. Páholyunk teljesen felfogva ennek az ügynek nagy fontosságát, azonnal hálával fordult a testvérpáholyokhoz, kérve azok erkölcsi és főleg anyagi támogatását a kezdet nehézségeivel küzdő egyesület részére.”
A Kelet 1911/3. száma pedig ezeket írja: „Nem kell tartanunk a harcos szabadkőművesség elfogyásától, mert ha elernyedünk, ők lépnek helyünkbe. A szabadkőművesség a Galilei Kört a szentély előcsarnokává, a kőművesség előiskolájává fogja kiépíteni.”
Hát ki is építette. A kör tagjainak forradalmi működésére jellemző, hogy a kaszárnyákban s a röpiratokban felszólították a katonákat, hogy tegyék le a fegyvert. A kör ellen akkor vizsgálat indult s e vizsgálat megindítása ügyében Fényes László a képviselőház 1918. február 6-i ülésében meginterpellálta Vázsonyi [Weiszfeld – Ifj. T. L.] Vilmos akkori igazságügy-minisztert. Vázsonyi felelt is az interpellációra és nem érdektelen megemlíteni, hogy válaszában ilyeneket mondott: „Én azokat a fiatalokat, akik egy orosz duma-képviselővel, aki mint fogoly tartózkodik itt és más orosz bolseviki érzésű foglyokkal szövetkezve, gépet szereznek és ilyen proklamációkat sokszorosítanak, én ezen fiatalok bűnét nem tartom olyan nagynak, bár meg nem engedett az, amit cselekedtek.” Végül vizsgálatot ígért a röpiratokban jelentkező szellem megbénítására. A bénítás azonban nem sikerült. A forradalmi események megmutatták, hogy mennyire nem.
„Gyilkosok!… Kötelet a nyakukra!…”
Aki kételkednék abban, hogy a szabadkőművességnek komoly része volt a forradalmak felidézésében, az olvassa el az egyik magyarországi szabadkőműves és marxista vezérnek, Kunfi Zsigmondnak. „A másik út” című, a „Modern Könyvtár” 61. számú füzeteként megjelent könyvét. Ilyeneket talál benne: „A földre néző, a hajlott derekú, az alázatos ember ellen irtó hadjáratot viselni és elégedetlenné, hálátlanná, követelődzővé, telhetetlenné tenni őt: ez az igazi emberteremtés munkája. Micsoda pompás látvány, mikor egy-egy füstös kocsmaszobában, rossz világítás mellett, nem éppen formás mondatokat kiált bele valaki a több száz főből álló tömegbe s visszhangképpen jönnek a drága, szép szavak: Gyilkosok! Kötelet a nyakukra! … Nem tűrünk tovább!, s e szavak előhírnökei a vajúdó, készülő, széles talpazatú új életnek, melynek lidércétől ezeket a gyűlölet megérintette embereket eltéríteni már nem lehet.”
Vagy nézzük, mint szítja a forradalmi hangulatot a szabadkőműves Huszadik Század 1909. évi áprilisi füzetében: „Szükséges megszervezni a kisbirtokos parasztságot és a mezei munkásságot, hogy állandó bérharcaikkal az aratást bizonytalanná, ezzel a föld értékét és hitelét ingadozóvá tegyék, és másrészt a magasra felcsigázott bérkövetelésekkel a birtokok profitját elvegyék.”
Köteteket lehetne megtölteni azokkal az idézetekkel, amelyek önleleplezésként a szabadkőművesség bűneit bizonyítják. Úgy véljük azonban, ez a pár szemelvény is feltünteti azt a bomlasztó irányzatot, amely a Podmaniczky utcai székházból kiáradva, megfertőzte a sajtót, az oktatást, a hadsereget, az egész közvéleményt. Csupán két idézetet iktatunk még ide, az egyiket a Dél című szabadkőműves orgánum 1910. évi december 30-i számából: „Terjesszük az ateizmust” – írja a lap –, „amely nem egy népnek, de az egész emberiségnek jövendő irányát van hivatva megjelölni.” És a Kelet 1911. évi december 25-i száma írja: „Az antikrisztus katonái vagyunk, erről a világról s ezért a világért.”
A Megváltó születésének napján így nyilatkozott önmagáról a magyarországi szabadkőművesség: „Az antikrisztus katonái vagyunk.”
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
