A címként szereplő „új magyar szó” a Romania TV múlt hétfő esti műsora, az Ultima Oră (Román: Utolsó Óra – a szerk.) után született meg a fejemben. Eddig ugyanis nem tudtam, hogy gazdag nyelvünk szókincse szerint miként nevezhető, jelzőzhető az az ember, aki Trianon után egy új főhatalom kedvében járva saját nemzete ellen fordul az új főhatalom erőszakkal és elnyomással többségivé vált nemzetének televíziós nyilvánossága előtt.

A magyar nyelv ez esetben szegényes, mert erre a magatartásra eddig nem volt alkalmas jelző, ige, csupán egy mondat, amelyet a székely író, Tamási Áron fogalmazott meg: „Aki embernek silány, az magyarnak alkalmatlan”.
Az említett televíziós műsor azonban talált egy alkalmatlant, aki kegyeletsértő módon alkalmassá vált románnak lenni, az új főhatalommal való nyilvános egyetértés által és okán. Az illető egy magyarnak hazudott párt, az UDMR szenátora, és (leírom, amíg tehetem!) Marosvásárhely UDMR-s polgármesterjelöltje. A jelzett műsorban a következőket mondta: – „Nyirőnek rendkívül szép regényei vannak. Ezért nem lehet kitörölni az emberek emlékezetéből. Az a tény, hogy fasiszta volt, az egészen más kérdés. (…)”
Amikor a műsorvezető Szász Jenőt Székelyudvarhely polgármestereként mutatta be, Gheorghe Frunda helyreigazította: „Szász Jenő nem polgármester, hanem alpolgármester. A polgármester Bunta Levente (ugyancsak UDMR-s – a szerk.), aki ellenzi ezt az újratemetést”.

Ehhez nem kell sem kommentár, sem egyéb iromány. Frunda neve vált a fenti említett magatartás jelzőjévé, igéjévé. Hiszen saját nemzetének egyik írófejedelmét vádolta meg a magyarokat gyűlölő román nacionalistákkal, és a mai magyarellenes baloldali román kormánnyal egyetértve, nekik kedveskedve… hiszen a szenátorság és a jólét még a nemzetnél is többet ér – neki. Tehát, új ikes ige és jelző született: frundáskodik, frunda ember. Eztán tehát, ha nemzetét vádló, megalázó, a trianoni főhatalomnak kedvébe járó magyar vagy székely politikusról, magánszemélyről, szervezetről beszélünk, ezt a szót bátran használjuk. Hiszen a nemzetáruló, a hazaáruló vagy csak az áruló szavunk nem fejezi ki azt a cselekedetet, amelyet a Romania TV-ben az említett, „embernek silány, magyarnak pedig alkalmatlan” lény tett.

A „szóteremtés” után csupán néhány kérdésem maradt az üggyel kapcsolatban: – Hányan szavaznak majd egy olyan párt képviselőire, amely pártnak efféle szenátorai és polgármesterei vannak? Vajon hány UDMR-s jelölt mond le az UDMR tagságról, a bársonyszék szép ígéretéről, tiltakozván a hétfői TV-adásban elhangzottak ellen? Van-e még olyan székely, aki Tamási Áron felemlegetett mondatán elgondolkozva megszakít minden kapcsolatot azzal a párttal, amelynek ma hivatalban lévő tanácsnokai, szenátorai, polgármesterei és képviselői részéről egyetlen tiltakozó szó sem hangzott el – egyetértésüket így fejezvén ki – a hétfői adásban elhangzottak miatt? Nem elég bizonyosság-e az UDMR-vel kapcsolatban a továbbiakra nézvést Gheorghe Frunda bukaresti TV-s szereplése?

Mert lapunk magyarországi tudósítója vagyok, a játékszabályokat betartva, soha nem szoktam erdélyi belügyekbe avatkozva írni az Európai Időben. Azonban ez az eset nem erdélyi belügy. Magyar ügy, székely ügy, irodalmi és történelmi ügy, amelyben nemzetünket megalázva és kegyeletet sértve mind a román kormány, mind Gheorghe Frunda megvalósítja a de facto halottgyalázást, a szellemi hullarablást. Hiszen hamisan vádolják Nyirő Józsefet, s megrabolják, ellopják tőle a végtisztesség lehetőségét, az imádott szülőfölt áldott és könnyű súlyát. Micsoda kormány, micsoda ember az, aki erre képes? Alkalmatlan, mert silány! Mindezek ellenére nem haragszom Gheorghe Frundára. Szánom és megvetem. Mert az ő neve soha nem cseng majd úgy a magyarság és a székelység körében, mint Nyirőé, Márton Ároné, vagy Boross Fortunáté. Frunda neve a szégyen és az árulás igéje, jelzője lett. Bízom abban, hogy lesz, aki tiltakozik és lemond. Bízom abban, hogy a székelység végre odaszavaz majd, akire érdemes, és aki nem tagadja meg nemzetét az idegen gazdától kapott tál romlott lencse tulajdonlása érdekében… Bízom abban, hogy sokan lesznek ettől kezdve Erdélyben, akik immár világosan látva a tényeket, és eddigi pártjuk politikáját nem frundálkodnak tovább… Mert ez az óra bizony a Kárpátok gyűrűjében és azon kívül is minden magyar és minden székely számára az Ultima Oră…

Stoffán György – Európai Idő

A publicisztika rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül azonosak szerkesztőségünk álláspontjával.

Hunhír. info kommentár:

Hunhír.info