Említett könyvének egész 38-ik fejezetében teljesen a turkok történetével foglalkozik. E fejezet címe: „A turkok népéről és az honnan vezeti le eredetét.” Tehát először is meghatározza, hogy a honfoglaló magyarság turk, vagyis török volt. Azután azt írja, hogy a turkok a kazárok szomszédságában laktak azon a helyen, amelyet első vajdájukról Lebediának (Levédiának) neveztek.
Hét népből, vagy néptörzsből állottak. Uralkodó fejedelmük sem saját, sem idegen sohasem volt. De voltak hadi vezetőik, vagyis vajdáik, ezek között az első Lebed volt, akihez a kazár kagán egy igen előkelő kazár nőt adott feleségül. Tehát ugye nem holmi mocsárból szalasztott szegénylegényekből és rablókból állott az ősök népe? A már említett besenyőtámadás után a kagán nemsokára magához hívatta Lebedit, aki megérkezve megkérdezte a kagántól, hogy mely okból hívatta. „Erre a kagán azt felelte, hogy őt, mint a turkok vezetői közt az elsőt, azon kívül tapasztalt és okos férfiút, azért hívatta, hogy népének uralkodójává tegye azzal a feltétellel, hogy neki aláveti magát.” Lebedi megköszönve a jóindulatot, elhárította magától a felkínált uralkodói méltóságot, mert erre ő nem alkalmas, hanem maga helyett egy másik vajdát, Álmost, vagy ennek fiát, Árpádot ajánlotta, mint rátermettebbeket.
Tetszett a kagánnak ez a beszéd, azért azonnal követeket küldött a turkok vezető embereihez, hogy ezekkel e fontos ügyet megtárgyalják. A helyszíni megbeszélések eredményeképpen a döntés Árpád megválasztása mellett történt, mert „… ő okosságra, bölcsességre és vitézségre nézve kiváló, és ilyen uralkodói tisztség betöltésére alkalmas”. “Árpádot tehát kazár szokás szerint pajzsra emelték és fejedelmükké tették. És Árpád előtt a turkoknak más fejedelmük nem volt, akinek utódai közül választják manapság is a fejedelmeket.” Ez utóbbi bekezdést azért vettem ide, mert pár évvel ezelőtt a magyar újságok mind az öt világrészben tele voltak azzal a hírrel, hogy Álmos fejedelem csontvázát megtalálták Zemplén község mellett, egy fakoporsóban. Mivel a csontváz feje nem a helyén volt, hanem a válla mellett, azt állapították meg, hogy a törzsfők Árpád tudtával megölték, lefejezték, mert erősen központosított rendszert akart a törzsek szabadságának megnyirbálásával bevezetni. Megírtam azután, amit Konstantin császár, a kortárs, a könyvében megállapít, hogy Álmos sohasem volt a magyarok fejedelme, mert az első fejedelem a fia, Árpád volt. Nem kellett tehát azért Álmost megölni, hogy Árpád lépjen örökébe, amikor Konstantin császár hitelt érdemlő állítása szerint Árpád volt az első fejedelme a hódító magyarságnak.
Azután megkérdeztem azt is, hogy a csontváz megvizsgálói találtak-e egy kettévágott nyakcsigolyát, mert ez bizonyítaná kétségtelenül a lefejezést. De nem kaptam választ. Végül sok egyéb becses közlés mellett Árpád családjának az összes tagjait, az unokákig bezárólag, név szerint említi a császár. A többek között Árpád unokájáról, Tevel fia Termacsról azt írja, hogy az most tért vissza Bulcsú karchával, Turkia harmadik fejedelmével, kegyben elbocsájtva. Ez az év pedig a 943. év volt. Újabban dr. Györffy György kezdeményezésére több fiatal historikusunk állítja, hogy nem Árpád volt a magyarok fejedelme, hanem Kurszán, Árpád csak a gyula volt, vagyis az ügyek intézője, a kormányzó. Györffy, Ibn Ruszta arab és Gardizi perzsa írókra hivatkozik, akik azt írták meg, hogy az etelközi magyaroknak két vezetője volt, az egyik a főkirály, a kende, a másik pedig a gyula, aki az ügyeket intézte. Ez a megállapítása tökéletesen egyezik a két idézett író közlésével. De, hogy ebből hogyan következik az a tény, hogy nem Árpád, hanem Kurszán volt a főfejedelem, azt logikusan kikövetkeztetni nem lehet. Az az érve sem helytálló Györffynek, hogy az egykorú német krónikások Árpád nevét nem is említik, hanem csak Kurszánét. De ezzel szemben a magyarokkal barátságos viszonyban élő kelet-római császár, Konstantin, Árpád minden leszármazóját név szerint megemlíti könyvében, de Kurszánról egy betűt sem írt.
Megállapításom szerint Kurszán a nyugati határvédő csapatoknak volt a parancsnoka, ezért ismerik a németek. A halálát is az okozta, hogy a bajorok 904-ben meghívták egy barátságos lakomára magukhoz és ott kíséretével együtt felkoncolták. Ez a tény maga világosan bizonyítja, hogy Kurszán nem lehetett a főfejedelem, mert az nem mehetett volna el holmi határszéli lakomákra. Géza fejedelem még Nagy Ottó császár quedlinburgi ünnepeltetésére sem ment el személyesen, hanem követeit küldte oda. Pedig személyesen ott volt a kelet-római császár, a francia király, az összes germán fejedelmek és hercegek és a szláv királyok is ott voltak. Konstantin császár említett könyvében megírta a honfoglaló törzsek neveit is. Ezek: a kabarok 3 törzse, a Nyék, a Megyer, a Kürtgyarmat, a Tarján, a Jenő, a Kara és a Kaza. Ezek közül a magyarság névadó törzse a Megyer, vagy Magyar törzs lett, melynek vajdája a fejedelemmé választott Árpád volt. Így lett a magyar törzs a többi között rangban az első és a vezető törzs, később pedig az egész népnek névadója.
(folytatjuk)
Hunhír.info
