A Jobbik baráth-i parlamenti megszólalása után várható volt, hogy a nemzetközi liberális körök éppen olyan nagyságrendű támadást indítanak a nemzeti párt ellen, mint tették elődeik a tiszaeszlári per idején egész Magyarország ellen. A nemzetközi csoportok tulajdonában, illetve felügyelete alatt álló liberális média a több ezer éves módszert alkalmazva az oszd meg és uralkodj elv gyakorlatba ültetését akarta megvalósítani a párttal kapcsolatosan. Az egymásra rakódó, irányított médiatevékenységet viszont nem tudta volna megvalósítani, ha – bármennyire is sajnálatos a közéleti és párttisztaságát annyira hangsúlyozó politikai erőnél – nem lettek volna olyanok a különböző hierarchiai fokokon, akik valós, vagy vélt sérelmeik miatt ne álltak volna az ellenfél szolgálatába. Hírportálunkat nem érdekelik a Jobbik belügyei. Az viszont annál inkább, hogy ezek az ügyek, vagy mondvacsinált ügyek miképpen landolhatnak a Jobbikkal finoman szólva nem éppen barátságos sajtótermékeknél. Csak úgy, hogy valakik esküjüket megszegve informálják ezeket a kommunikációs csatornákat. És ez a jelenség hatalmas baj, gond, probléma a párt számára. Hiszen az ilyen besúgók miatt az egész jobbikos rendszer bedőlhet, és nem idegen erő semmisítheti meg, hanem a belső rákos daganat elhatalmasodása.

A Jobbik szalámizására tett kísérletek a párthoz valamilyen szinten kapcsolható ultraradikálisok és a párt, még mint egységesnek ábrázolt erő szembeállításával kezdődtek. Különösebb vihart ugyanakkor nem kavart, hogy a Jobbikot egységében és egészében próbálták összeveszejteni a radikális szabadcsapatokkal, klánokkal, gárdákkal. Ez a fajta manőver nem érte el olyan mélységben a fősodratú liberális és hiperliberális média ingerküszöbét, hogy további markáns lejárató, bomlasztó kampányt erőltessen.

Nagyobb falatnak, illetve médiaeseménynek bizonyult ennél viszont az a napokban lezajlott médiahekk – a Hetek, az atv.hu és sorolhatnánk támogatásával és tálalásában -, ahol a párton belüli, az általuk radikálisnak, illetve mérsékeltnek minősített “oldalakat” akarták egymásnak feszíteni. Itt már nagyvadakra mentek: Vona Gábor pártelnököt akarták szembeállítani a radikálisok vezérének kikiáltott Szegedi Csanád alelnökkel. A Jobbik belső viszonyait jól ismerők számára ez olyan jelzésértékű volt, hogy borítékolni lehetett, ha bukik ez a manőver, újabb frontot nyitnak.

És lőn. Szegedi és Vona barátságát és bajtársiasságát, fegyverbarátságát nem tudták kikezdeni a mérsékeltek és radikálisok harca címszó alatt futó manőverrel, így logikusan következett, hogy akkor a radikálisnak minősítettek közé kell éket verni. Ez meg is történt a kampányba ezerrel beszálló hvg.hu segítségével, amely már az általa is radikálisként jellemzett Szegedi Csanád alelnök, és szűkebb hazája, Borsod megye radikálisai közötti ellentétről, sőt, késhegyig menő hatalmi harcáról vizionált.

A dolog innen kezd rendkívül érdekessé válni. Hírportálunk korábban jelezte, hogy véleménye szerint a jobbikos áruló dupla halált érdemel. Mit kezdjünk akkor egy olyan oszággyűlési képviselőjével, Endrésik Zsolttal, akit a hvg.hu már szinte piedesztálra emel a borsodi Jobbik valós, vagy vélt belső ügyeinek kiteregetése miatt. Hírportálunknál dolgoznak olyan munkatársak, akik a csillagváltás óta ott vannak a magyar nagypolitika és médiavilág sűrűjében, és nem nyeretlen kétévesként bambulnak az események fölött. Nem tartjuk reálisnak, hogy hvg.hu arra használja kapacitását, hogy oknyomozóit egy megyei Jobbik-szervezet körüli szimatolásra használja fel. Sokkal inkább életszerűbb, hogy maga a hvg.hu által “futtatott” Endrésik ajánlkozott fel az informátori szerepre, amire aztán természetesen lecsapott a hírportál. Hogy miért tehette, nem tudni, de nem is ez az írásunk lényege. Az a minden szempontból elfogadhatatlan árulás, az ellenfél médiumának szolgálata.

Írtuk már, hogy hírportálunk holdudvarába tartoznak olyan tollforgatók, akik nem csak húsz éve vannak a sűrűben, hanem kiterjedt média- és más kapcsolatokkal is rendelkeznek. Noha mind a jobb-, mind a baloldali médiavilág cinikusan összekacsint, és elhallgat bennünket, nehogy kapjunk egy kis reklámot, azért ne gondolja senki sem, hogy amit nagyon-nagyon akarunk, azt nem tudjuk kideríteni, vagy legalább annyi információt összeszedni, amennyivel tiszta képet tudunk alkotni.

A mi informátoraink szerint a Jobbikkal sokszor ellenségesen viselkedő hírforrásokkal és portálokkal hatalmi pozíciójuk erősítése, saját szerepük előtérbe helyezése miatt jobbikos politikusok nem megengedhető kapcsolatokat létesítettek. Úgy tudjuk, az egyik a fent említett, és a hvg.hu által is írásukban szerepeltetett Endrésik. De nekünk azt az infót súgta egyik “kommentelőnk” (a Schmitt-ügy után szabadon) hogy a bajkeverésben és az ellenfél kiszolgálásában Endrésik csak egy bábu, egy mozgatható figura. Nekünk azt csiripelték a madarak,
hogy Endrésiket Kisgergely András borsodi jobbikos politikus “használja és irányítja” amellett, hogy előszeretettel dalol is azoknak, akiknek nem volna szabad.

Az általunk már a Jobbik elnökké választása előtt is kommunikációs téren maximálisan támogatott Vona Gábor – nagyon helyesen – beszédeiben felidézi dicső múltunk nagy alakjait. A vonai gondolatmenet szerint feltesszük a kérdést: Vajon mit csinált volna Atilla nagykirályunk az olyan “harcostársaival”, akik ellenséges hatalmak írástudóinak adják oda a rovásos botot?

Hunhír.info