“Az az érzésem támad, hogy ez a menet elmegy a magyarság jövőképe, nemzeti fájdalmai mellett! Ez a menet, mintha nem akarná megérteni, hogy az áldozatiságot sértő és fenyegető dolog kisajátítani, hiszen az egész II. világháború a nemzetek holokausztja volt.”

Látszik, hogy évről évre többen vannak, látszik, hogy nem felejtenek ők sem. Nem adták fel a 2010-ig fennálló posztkommunista hatalom elbukását. A balliberális oldal most megmutatta: jelentős erőtartalékaik vannak. A borzalmakat, az elveszített embertársakat nem is lehet természetesen elfelejteni. Az igazság valós számait szem előtt tartva mi magyarok is együtt érzünk. Közben azon gondolkozunk, hogy a délvidéki kiírtott 40 ezer magyar emberért mikor lesz élet menete? A Mániu gárdisták által fejszékkel legyilkolt székelyeiért. Nagyenyed és Dél-Erdély 1849-ben kiirtott magyarjaiért? A terrorbombázások áldozataiért, a kitörés hőseiért mikor lesz? A Gulágot megjártak százezreinek mikor lesz élet menete, a kihaló felvidéki magyarokért, a Kárpát-medence kihaló szórványmagyarságért mikor tartunk egy Békemenet nagyságú élet menetet?

A vidék magyarsága pusztul, a felvidéki tót viszont délre terjed. Szemmel láthatóan több babakocsit tolnak Trencsénben, mint Révkomáromban! Nyitrán az idegengyűlölő tót atyafi még gyűlöli azt a magyart, mely még a Duna bal partján merészel élni, de a pozsonyi tótot mégsem zavarja, hogy az elmúlt évtizedekben a Duna jobb partján hídfőállásokat: lakótelepeket, lakóparkokat létesített a gyűlölt magyarok Dunántúlján, aminek következtében ma már a szlovákság 3%-a, mintegy 150 ezer tót, a mi Dunántúlunkon él!

A pesti zsidó-liberális közösség a vidékivel ellentétben gyarapodik. Az oláhság miután felélte Erdély magyar és szász kultúrális erőtartalékjait, Erdély kincseit, elhagyja vágyott Transilvániáját.. A rácság is rohamosan fogy a Délvidéken, pedig mennyi magyar vért áldozott fel azért, hogy tisztán szerbé legyen a Vajdaság…

NAGYDOROG: Gulág-emlékharang szentelés Márfi Gyula veszprémi püspökkel.

Megsem említett hír a tv-ben, Kossuth Rádión 2 perces bejátszások óránként.
Április 15-én vasárnap a déli híreket megelőzően a Kossuthon a nagydorogi gulágra is emlékező új harang szólal meg
Mi magyarok már ennek is örülünk.
Megtelt Nagydorog -kisebbek közé tartozó- katolikus temploma, talán emiatt érezzük úgy, hogy viszonylag kevés a résztvevő.

Igaz Nagydorog inkább református falu és a Gulágot megjártak nagy többsége is elhalálozott már, de hol vannak a leszármazottak?

Márfi Gyula, ha nem is egy Zadravecz, de kiválóan beszél, közérthetően, a nép nyelvén, nemzeti hittel, bátor, de nem hivalkodó kiállással. Őszintén beszél a jó és rossz dolgok különbözőségéről. A férfi-női kapcsolatok fontosságáról. Az édesanya és édesapa gyermekek számára való nélkülözhetetlenségéről. Nem alakoskodik, érezni, hogy számára a Gulág harangszentelés személyes szívügy, nemcsak holmi protokolláris meghívás.

Továbbá!

Nevét adta egy olyan emléktáblához a nagydorogi katolikus templom falán, amelynek tetején egy Nagy-Magyarország rajzolódik ki és amely a 63-as Székesfehérvár-Szekszárd főútvonalról is jól látható.

Nagydorogi zarándoklatunk a délvidéki Temerinből elszármazott mélyen hívő katolikus, törhetetlen magyar, Zsúnyi Illés sírhelyének felkeresésével zárul, aki maga, mint Gulág túlélő a Gulág emlékharang ötletgazdája 1 millió Ft-ot ajánlott fel hitvese egyetértésével.
Igen – így mondom – hitvese, mert az az asszony, aki férjurának egy ilyen nemes cselekedetét őszintén támogatja, az nem csupán egy élettárs, még csak nem is csak egy feleség, hanem az az igazi, hites ura mellett tűzön-vízen át kiálló hitves!

Így telt számomra, – számunkra 2012. szelek havának 15. napja.

Kaszala Atilla

Hunhír.info