Már nem vagyunk a 90-es évek elején, amikor a tetszettek volna Antall Jóska nem tetszett jobboldali médiabirodalmat létrehozni, és a pántlikás politikusok a kommunista fejlécet elhagyó régi média kegyeit keresték,hogy egy kis szereplési lehetőséghez, ismertséghez jussanak. Mára a jobbközép és a szélsőjobbnak nevezett nemzeti oldal is kiépítette saját médiabirodalmát, így elfogadhatatlan lenne, ha radikális politikusok a vélt, vagy a valós ismertség miatt esetlegesen nemkívánatos módon keresnék a liberális és hiperliberális média kegyeit. Azért írom a fentieket, mert a napokban két olyan, a Jobbikot érintő kényesnek is tekinthető ügy került napvilágra, amelyet állítólagos belső informátorok szivárogtatásaira hivatkozva adtak elő azok, akiknek most feladata a Jobbik körüli zűrzavar fokozása. Baráth Zsolt, az ismeretlenségből előbukkanó jobbikos napirend utáni felszólalásával jelentősen megkavarta a hazai és a nemzetközi gyűlöletsajtó világát, így várható volt, hogy koncentrált támadás indul pártja ellen. A Jobbik erre frappáns választ adott, és lezárta részéről az ügyet, de a kérdés még mindig nyitva maradt. Vajon léteznek-e azok a titkos jobbikos informátorok, akik pártjukat, eszméjüket és esküjüket elárulva az ellenséget szolgálják. Ha igen, a pártnak a legkeményebben le kell sújtania azokra, akik belülről próbálják az egységet megtörni, és a meghatározó politikai erő súlyát csökkenteni.
Két jelentős és súlyos állítólagos információ jelent meg az utóbbi napokban szépen felépítve a liberális médiában úgy, hogy egy szűk kör által olvasott hetilap állítólagos információi végül az azért még mindig olvasott néphazugságnál landoljanak. Az egyik célja a Jobbik csúcsvezetésének összeugratása, a másik a méltán sikerként elkönyvelhető gyöngyöspatai jobbikos vezetés kellemetlen helyzetbe való hozása. Mindkét alkalommal az érintett sajtótermékek konkrét személyeket meg nem nevezve úgy fogalmaztak, hogy (mint kiderült, hamis) információikat a Jobbik belső köreit jól ismerő, a vezetés környékén fellelhető, a párt szervezeti és hierarchikus részét jól ismerő meg nem nevezett forrásoknak köszönhetik. Az is igaz, hogy az utóbbi időben a liberális oldalon egyre több olyan cikkel találkozhatunk, ahol a mutatvány mindig a következő: állítunk valamit, azt jól körülírva kifejtjük, aztán a csattanó helyett úgy fejezzük be az
egészet, hogy fantomok, szellemek és más vajákosok szájába adjuk az információt, vagy rájuk hivatkozunk.
Ennek ellenére egy pillanatig meg kell állni ott, hogy lehet-e valóságalapja annak, miszerint vannak olyan emberek a pártban, akik talán saját egyéni karrierjüket és ismertségi mutatójuk javítását úgy próbálják elérni, hogy (akár hamis) információkat szivárogtatnak a barátinak vélt
liberális médiának. Ezt a Jobbik erre illetékes szervezeteinek kell kiderítenie, és ha léteznek, s nem csak a fantázia szülöttei, akkor nagyon-nagyon kemény szankciókat kell alkalmazni velük szemben. Az ugyanis elfogadhatatlan lenne, hogy egy olyan politikai erőnél, amely speciális
adottságainak köszönhetően semmilyen múltbeli politikai paktumhoz sem kötődik, és teljesen tisztán oda tud állni a nagy nyilvánosság elé, belső diverzánsok rontsák el a most még egyértelmű képet.
Lehet, hogy kicsit borúlátóan tekintettem az elmúlt napok történéseire, de a mostani politikai helyzetben sokkal fontosabb a megelőzés, és a lehetőségek számbavétele, mint az eső után köpönyeg mentalitás kifejezése. Természetesen nem állítom, hogy léteznek a Jobbikban árulók, és inkább afelé hajlok, hogy a párt egy jól felépített liberális támadássorozat célpontjába került, de ezt a kérdést is kellőképpen kell kezelni.
A Jobbiknak az egyik legnagyobb erénye a már említett tisztasága, és paktummentessége. Ezt a képet tovább erősítve adott esetben egyértelműen és nyilvánvalóan nemcsak a vádak cáfolatait kell nyilvánosságra hoznia, hanem azt is erősíteni a közvéleményben, hogy mi az oka és az előidézője a támadásoknak.
Koldus Kálmán – Hunhír.info
