Sokszor írtam már az Amerikai Népszaváról (AN) és annak főszerkesztőjéről, Bartus Lászlóról. Húsvéthétfőn az AN megint belelendült: nemcsak a főszerkesztő folytatta szokásos ámokfutását, hanem a Para-Kovács Imrének nevezett teremtmény is megszülte heti paráját. Ez utóbbi végtermékkel nem foglalkozom, mert érdektelenül büdös. Bartus írására viszont szaglószervünk érzékenysége ellenére érdemes odafigyelni. Azzal ugyanis, amit ez a szegény lélek időről-időre kitermel magából, még a legfalánkabb zsidógyűlölő sem veheti fel a versenyt. Bartus keresztényutálata nem ismer határt: korunk uralkodó előítéletének – a zsigeri kereszténygyűlöletnek – magyar nyelven ő az igazi, utolérhetetlen „apostola”.

Bartus László terjedelmes cikket írt a magyar kormányfőről. A jezsuita Orbán – ez a terjengős írás címe. A „jezsuita” szó Bartusnál annyit ér, mint a rokon, de kicsit más vérvonalú oldalon a „büdös zsidó”. Szitokszó. Ahogy bartusi használatban szitokszó a „katolikus”, a „katolicizmus”, a „Vatikán” is.
Bartus László úgy fogalmaz: két éve írja hasonló szövegeit, s „ezért engem szélsőségesnek, elmebetegnek, mindenféle hülyének, hisztériakeltőnek elmondtak és elmondanak nálam sokkal hülyébb emberek”. Érdekes önvallomás: Bartus ugyanis azt állítja, hogy ő maga – hülye. Ugyanakkor vannak nála sokkal hülyébb emberek is – akik őt hülyének tartják. Hülye a hülyének farkasa?
Mivel nem akarok Bartusnál hülyébbnek látszani, nem fogom őt minősíteni. Nem nevezem elmebetegnek, „mindenféle hülyének” és így tovább. A legjobb módszer tehát, ha sokat idézek a szövegéből, s szűkszavúan kommentálok. Az olvasó ugyanis tényleg nem hülye, érti, amit az alábbiakban föltálalok.
Íme Bartus írásának fölütése:

„Orbán Viktor hagyományos húsvéti üzenetében a katolikus egyház tanítása és a felvilágosodás közötti választásra buzdított, egyértelműen a sötét középkor és az új katolikus európai világrend mellett foglalva állást.”

Orbán Viktor az Új Ember című katolikus hetilapnak adott interjút, s többek között azt fejtegette, hogy Európa elvesztette gyökereit, mert megtagadta keresztény múltját. A mai magyar kormány pedig Európának ehhez az örökségéhez, az európai szellem alapjához óhajt visszatérni – mondta a kormányfő -, s ez bizony értékválasztást jelent. Vagy-vagy – ez a választás értelme.
Bartus értelmezésében a katolikus tanítás melletti elkötelezettség eleve ördögi cselekedet. Jezsuitizmus. Olvassuk tovább a habzó szöveget:

„Orbán Viktor húsvéti üzenetéből az derül ki, hogy ez az ember már nem miniszterelnök, hanem egy vad jezsuita, aki a katolikus egyház tanait akarja megvalósítani az államhatalom segítségével. A jezsuita világfelfogás alapvetően két világrendet különböztet meg: az egyéni szabadságra épülő ’zsidó’ (tegyük hozzá ’zsidó-keresztény’) világrendet, és a ’közjóra’ hivatkozó, a demokráciát, a szabadságot, a parlamentarizmust és a kapitalizmust elvető katolikus világrendet, amit ők valami furcsa oknál fogva ’kereszténynek’ neveznek. Ennek oka talán az, hogy miután évszázadokon át legyilkolták a keresztényeket, saját bibliaellenes vallásukat elnevezték kereszténynek. A farkas felfalta a bárányt, és magára húzta a bárány bőrét. Azóta a bárány bőrében csikorgatja a fogait.
A katolicizmus legnagyobb ellenségei kezdettől fogva a zsidók, akik az igazi kereszténységet képviselték, lévén a Messiás zsidó, az összes apostolok zsidók, a Biblia zsidó, és a kereszténység eredendően zsidó vallás. Jézus zsidó vére szerezte meg a pogányoknak a bűnbocsánatot. A zsidóknak köszönhetik a pogányok, akiknek Isten azért adta a zsidókat, hogy elhozzák nekik az üdvösséget. A zsidók emlékeztették a római sarlatánokat a Bibliára, akik erre azt jelentősen át is írták. Utána pedig történelmi harcot vívtak a zsidók ellen, akik a felvilágosodás révén szétzúzták a középkori elnyomó, feudális katolikus világrendet. Ezért a katolikusoknak első számú célja minden országból kiűzni vagy semlegesíteni a zsidókat, illetve a zsidó felfogást képviselő nem zsidókat, elsősorban evangéliumi keresztényeket, akik Amerikában a legerősebbek. A katolikusok által gyűlölt ’zsidó’ felfogás alatt a szabadság értendő, társadalmi és gazdasági tekintetben is. Magyarországnak elemi érdeke és áldása lenne, hogy ezt megköszönje, és tisztességes módon használja.”

Nem kell értelmeznem a fenti sorokat, jól érti minden olvasó a bartusi okfejtést. Minden a „zsidóknak” köszönhető, a „zsidók” képviselik az igazi kereszténységet és annak valamennyi áldását – s ezt Magyarországnak is meg kellene köszönnie. Egyebek mellett azzal is ki kellene fejeznünk hálánkat, hogy – a „zsidókat” követve – megtartjuk az isteni törvényeket, például nem zabálunk a jövőben annyi véreshurkát:

„A Biblia legszigorúbb parancsa tiltja a zsidóknak a vérevést (az állati vért is, ezért mindent ki kell kóserolni, hogy nyoma ne maradjon a csirkében sem a vérnek), ahogyan a véreshurkát zabáló katolikusoknak is tilos lenne, de ők úgysem tartanak be semmit. Nem baj a katolikus szentkoronás, szentistvános ’nemzeti’ kormánynak, ha a parlamentben nácik vérvádakat emlegetnek, mert a katolikusok ezt régen is szerették, és az nem baj, ha ezt újra felmelegítik, és a zsidógyűlölet nőttön nő. Ez Orbán és a Vatikán érdekeit jól szolgálja.”

Bartus szerint tehát két részre oszlik a világ: egyik oldalon állnak az igazi kereszténységet képviselő „zsidók” és „a zsidó felfogást képviselő nem zsidók”, a másik oldalon pedig a véreshurkát zabáló, a vérvádban ősidők óta lubickoló, a masszív zsidógyűlöletben felcseperedő (avagy egy felvilágosult klasszikust idézve: „felcserepedő”) katolikusok.
A katolikus világrendet a felvilágosodás révén a „zsidók” zúzták szét – idéztem fentebb a bartusi gondolatot. De a gaz katolikusok revánsra vágytak, s volt is két nagy, ám sikertelen próbálkozásuk:

„Bomlasztó tevékenységüket a demokráciákban a II. Vatikáni Zsinat óta a kereszténydemokrácia, az Opus Dei, a jezsuiták és a világi szerzetesrendek végzik. A felvilágosodás óta két nagy próbálkozásuk volt, amely sikerrel kecsegtetett, Mussolini fasizmusa és Hitler nácizmusa, ezek azonban nem a katolicizmusnak szánták a vezető szerepet és a teljhatalmat, hanem maguknak.”

Bartus szerint „a katolikus farizeusokhoz hasonló akkori főpapok feszíttettek húsvétkor keresztre” Jézust. Ez is érdekes gondolat. De milyen vallás milyen főpapjai adták át Jézust Pilátusnak? Erről nem beszél Bartus. Arról viszont igen, milyen is lesz Jézus második eljövetele, hogyan fogja megítélni a népeket, nemzeteket:

„A nemzetek ítéleténél, amelyet a Jeruzsálem alatti Josafát völgyébe tervez a megfeszített Messiás, aszerint ítéli majd meg Jézus a népeket, hogyan viszonyultak a zsidókhoz, az ő testvéreihez, akiknek mellesleg ő a királya. Akik az üldöztetésükben segítették a zsidókat, azok bemennek a Messiás ezeréves birodalmába, amely a tökéletes béke és boldogság korszaka lesz, az antiszemita nemzetek viszont mennek a levesbe, bibliai szófordulattal élve, az örök kárhozatba. A magyaroknak áll a zászló, hogy elsők között foglalják el méltó helyüket az örök tűzben, miután a holokausztban játszott szerepüket sem bánták meg, hanem örömest megismételnék, amint csak lehet, és a jóindulatú felmérések szerint a magyar lakosság 64 százaléka antiszemita. A hibahatár itt azt jelentheti, hogy legfeljebb többen vannak, de nem kevesebben.”

Bartus tehát tudja – milyen jó neki! -, mit „tervez” a Messiás, s milyen mérce alapján küldi majd a pokoli „levesbe” vagy „ezeréves birodalmába” a nemzeteket. Én eddig úgy tudtam – az Újszövetséget, s nem a bartusi írásokat olvasgatva -, hogy egyének üdvözülnek vagy kárhoznak el, nem pedig népek és nemzetek. Ilyen kollektivista „üzenetet” sehol nem olvastam az evangéliumokban. Biztos bennem van a hiba, mert nem bántam meg a „holocaust”-ban játszott szerepemet (bár erre korábban Kertész Ákos is buzdított engem szép szóval és az önkéntes száműzetés példaadó üzenetével), s ezért népemmel – „a magyarokkal” – együtt „elsők között” megyek majd én is a pokolian fortyogó „levesbe” (legalábbis a bartusi prófécia szerint).
Az AN látnoki főszerkesztője szerint az igaz magyaroknak – hát vannak egyáltalán ilyenek? – egy dolguk maradt. Fellázadni Orbán Viktor ellen (erről sem olvastam az evangéliumokban, ilyen trehány vagyok), s elkergetni a „büdöslábú” és egyéb animális tulajdonságokkal ékes katolikus papokat:

„Mindezért, aki szereti a hazáját, a nemzetének jót akar, nem tehet mást a Biblia fényében, minthogy sürgősen fellázad az orbáni hazugságok ellen, Rómáig kergeti a szemforgató, álnok, képmutató, büdöslábú, ingyenélő, két pofára zabáló, tolvaj, pénzimádó, gyerekrontó katolikus papokat, akik a szabadságunkra vadásznak, és akik a pokolba akarnak juttatni bennünket, amit ők a mennynek hisznek.”

Összefoglalva a fentieket: Bartus a „zsidók”mellett teszi le a voksát, s szerinte minden, ami nem „zsidó”, az kárhozatos. A katolicizmus az igazi förtelem, minden gyalázatnak a kútfeje, a Vatikán akarja rabláncra fűzni hazánkat és egész Európát.
Úgy vélem, a kereszténységnek sajátos értelmezését adja Bartus.László (aki saját bevallása szerint a nála sokkal hülyébbekhez képest kevésbé hülye). Nem óhajtok vitába szállni az AN főszerkesztőjével, mivel – mint fentebb már jeleztem – nem akarok nagyon hülyének látszani. Ezért csupán néhány – elmét megmozgató – idézetre hagyatkozom.
A XX. század egyik legnagyobb teológusától, Hans Urs von Balthasartól származik az első idézetem. Tudjuk, a Golgotán az egyik megfeszített lator fölismerte Jézusban Isten Fiát, aki ott és akkor megígérte: még ma velem leszel a Paradicsomban. A másik lator azonban megátalkodott maradt. Ezzel a jelenettel kapcsolatban írja a nagy teológus:

„Karl Barth predesztináció-tana mindig is mély benyomást tett rám, mert azt hangsúlyozta, hogy Istennek egyetlen népe van, amely zsidókból és keresztényekből áll, s a két népet a bal és jobb felől megfeszített latorhoz hasonlítja: az egyik a sötétség, a másik a fény felé fordul, de Krisztus mindkét oldalra kitárja karját.”

Tudjuk, a zsidó vallásúak nem fogadják el Jézust Isten Fiának, nem ismerték-ismerik föl benne az általuk várt Messiást. Ők tehát nem a fény felé fordultak-fordulnak – a fenti idézet szerint.
Még egy idézet Hans Urs von Balthasartól:

„Ha a részleges egyetemessé vagy ’katolikussá’ lényegítéséről beszélünk, megkockáztatnék egy feltételezést, amelyet azonban senkire sem kívánok ráerőszakolni: ha egy zsidó kereszténnyé válik, akkor már semmilyen módon nem zsidó többé, éppúgy, ahogy a kereszténnyé váló pogányok sem tekinthetők többé pogánynak.”

Végül lapozzuk fel Blaise Pascal Gondolatok című művét. Az első idézet:

„Csodálatos és különös figyelmet érdemlő dolog, hogy ez a zsidó nép annyi esztendő óta fenn tudott maradni, de továbbra is nyomorult: Jézus Krisztus bizonyításához ugyanis egyaránt szükséges, hogy fennmaradásával bizonyítsa, s ugyanakkor nyomorult maradjon, mert megfeszítette őt; s jóllehet ellentmondó dolog nyomorultnak lenni és mégis fennmaradni, ez a nép mindenkor megmarad nyomorúsága ellenére is.”

A második Pascal-idézet csupán egy mondat:

„Vagy a keresztényeknek, vagy a zsidóknak kell gonosznak lenniük.”

Vagy-vagy – írja Pascal. Az olvasó pedig mérlegelhet és választhat.
Ha pedig tényleg hűek akarunk maradni Jézus tanításához (ami valóban az igazi Európa szellemi fundamentuma), akkor nem szabad gyűlölnünk a Bartus-féléket. Még akkor sem, ha például reggeltől-estig „holocaustoznak”, s a pokoli „levesben” jelölik ki az egész magyarság helyét. Jézus ugyanis azt tanította: szeressük egymást. Még ellenségeinket is. Nehéz, de nem lehetetlen feladat. Ez persze nem azt jelenti, hogy ellenségeink nézeteivel ne szálljunk vitába, ne utasítsuk vissza rágalmaikat. Csak a gyűlölködéstől tartsuk távol magunkat, ne kövessük a gyűlölködők romboló példáját. Ez IS a húsvét üzenete. A többi – kegyelem.

Szalay László – Hunhír.info