A Schmitt-ügyben egy okos politikusnak már a plágiumügy napvilágra kerülésekor számolnia kellett volna azzal, hogy a távozása mint végkifejlet benne van a pakliban, nyilvános megszólalásaiban figyelnie kellett volna arra, hogy egy ilyen lehetőség esetén se váljon hiteltelenné, nevetségessé – írja blogján Török Gábor. A szokásos törökös féligazságokhoz azért van egy- két szavunk.

Szerinte Schmitt Pálnak volt választási lehetősége: “ha másképp viselkedik, nem vált volna paródiává, és nem kellene megszégyenülten távoznia” – írja Török, hozzátéve, hogy a kormányoldal szereplői is “szinte mindannyian elbukták annak lehetőségét, hogy ne legyen annyira kellemetlen a szembesülés a korábbi mondataikkal.”

Viszont Török szerint a túlzott párthűség miatt sokat szidott jobboldali média kifejezetten példamutatóan teljesített. “Még mai számában a Magyar Nemzet szerkesztősége is példát mutatott arról, hogy nem csak egyetlen mérce, kapaszkodó létezik, hogy érdemes néha kidugni a fejünket a párthomokozóból. Sajnálhatják, akik elszalasztották az alkalmat – írja Török Gábor.

Megint a törökös féligazságok. Szögezzük le a legelején! Nem Schmitt tehet róla, hogy úgymond paródiává vált, és megszégyenült. Azoknak a bűne, akik félhülye kommunikációs csókosokkal vetették körül, akik csak azért lehettek iszonyú pénzekért főtanácsadók meg egyéb fullajtárok, mert valakik kutyája kölkei. Az első elkúrt sajtóközlemény, hibáktól hemzsegő közdokumentum után az egész sleppet azonnal seggbe kellett volna rúgni, és szakemberekkel körülvetetni. Nem, hagyni, hogy ez a biztosan jó szándékú, de nem éppen észkombájn ember sodródjon az árral.

Talán a Fideszen belül is egyesek cinikusan dörzsölték kampós orrukat egy újabb és újabb baki, kommunikációs hiba, vagy szerencsétlen megszólalás után. Orbánnak tudnia kellett volna, hogy a liberális médiahatalom támadni fogja ezerrel emberét, fel kellett volna készíttetnie erre, és szakértők sokaságának kellett volna előkészíteni minden megnyilvánulást, megjelenését. Nem tették, mert lehet, a kormánypárt liberálszárnya is arra várt, hogy mikor bukik már meg ez a “mentés” szerencsétlen, hogy aztán jöhessen helyére a szabadkőműves bilderberges zsidó, ahogy a Jobbik jó érzékkel már próbálta ennek elejét venni. (Ja, az egyik libsi szennylap már azt írta Schmitt bocskais képe alá, hogy mentében. Mondjuk annyi köze van a mentének a bocskaihoz, mint a szennylap firkászai kipájának a török turbánhoz, de ez megint más kérdés.)

Schmitt a kormány impotens hozzáállásának áldozata, a kifelé szabadságharcosdit játszunk, befelé meg meg hagyjuk, hogy a törpe gyűlöletkisebbség hazai és külföldi médiabirodalmaik uraljanak mindent, és torokra vesszük nagy igyekezetünkben azok hiányosát, akiket már régen a betonba kellett volna taposni. Ha mondjuk Kúrcsányi idején hasonló leleplező cikk jelent volna meg egy ellenzékiknek mondott újságban, mint a hvg úgymond tényfeltárása Schmitt doktorijával kapcsolatosan, akkor másnap már az újságírónak csomagolnia kellett volna, nehogy valami baja essék, elüsse az autó, vagy megrázza a villany. Hozzáteszem, meg sem jelenhetett volna.

Az első Orbán-kormány idején, néhai Csurka István Magyar Fórumában jelent meg egy írás Demszky Gábor akkori hiperliberális várospusztító és főpolgármester ügynökmúltjával kapcsolatosan. Csurka lapját nem tudták ugyan ezért megállítani, de szinte még a nyomdába sem érkezett a kézirat, Demszky Degesz már tudott róla, és mire a standokra került a lap, már kész is volt a cáfolat. Miért írom ezeket? Nem azért, mert elfogadom, hogy bármit lehet lopni, büntetlenül. De elutasítom azt a vad liberális gyűlöletkampányt, illetve a kormányzati dilettantizmust is, amelyek együttesen járultak hozzá Schmitt bukásához. Valahol olvastam, hogy egy állítólagos szaktekintély arra hivatkozva akart lemondani doktori címéről a Schmitt-eset miatt, mert anno, amikor ő felvételizett a Kádár-érában, csak húsz embert vettek fel a biológia szakra, és tényleg csak a legjobbaknak adatott meg az egyetem. Na, ennél nagyobb ökörséget is régen hallottam.

Azt mindenki elfelejti, hogy a származásuk miatt sokáig nem is mehettek az egyetem közelébe olyanok, akiknek szülei múltjában valami reakciós folt volt. Akinek viszont bolsevik, judeobolsevik, vagy éppen kitüntetett munkás-paraszt volt a felmenője, csak ezért kapott a felvételin jó pár pluszpontot. Szóval, minden olyan doktor bácsinak és néninek le kell mondania titulusáról, aki szülei miatt jutott be az egyetemre, és előnyt élvezett a hétköznapi halandóval szemben. Lehet, hogy importálnunk kéne a késő középkorú doktorokat?

Koldus Kálmán – Hunhír.info