Schmitt Pálnak nincs sok választása. A Semmelweis Egyetem doktori tanácsa ma úgy döntött, hogy javasolja az egyetem szenátusának: vonják vissza a köztársasági elnök 1992-ben „megszerzett” kisdoktori címét. Nem kétséges, milyen döntést hoz ma délután az egyetem szenátusa. Schmitt Pálnak tehát nincs sok választása. Mennie kell.

Nézegetem a köztársasági elnöki hivatal honlapját. Fent, jobboldalt olvasom az elnök nevét: „Dr. Schmitt Pál”. Nevére kattintva olvasható a jelenleg még elnökként funkcionáló egykori sportoló életrajza. Érdekes, mielőtt az elnöki székbe ült, Schmitt soha nem használta a doktori címet. Valamilyen rejtélyes oknál fogva úgy érezte, az elnöki címhez a doktorátus is dukál (a kisdoktori címet egyébként általában nem szokták használni, Schmitt a szabályt erősítő kivétel).
Amikor kirobbant a plágiumügy, sejteni lehetett, hogy ezt botrányt nem ússza meg Schmitt Pál. Addig is túl sok volt már a jóból, hiszen sokat „bakizott” az elnök: a magyar nyelv és Schmitt Pál viszonyáról például nem is kisdoktori, hanem nagydoktori disszertációt lehetne körmölni, ez szűz téma, a plágium lehetősége ki van zárva.

Szóval az elnöki honlapon olvasom: „Dr. Schmitt Pál”. Kattintok a névre, előhívom az életrajzot. Az elnök fényképe mellett az életrajz fejléce:

„Dr. Schmitt Pálnak, Magyarország köztársasági elnökének életrajza.”

Amit olvasok, nem igazi életrajz. A szövegben ugyanis nincsenek mondatok. A „Tanulmányok” alcím alatt például ezt olvasom:

„Címzetes egyetemi tanár (1994)
Doktori cím Testnevelési Egyetem (1992)
Okleveles közgazdász, Közgazdaságtudományi Egyetem (1965)”

Miféle „tanulmány” a címzetes egyetemi tanár titulus? Mindegy. Az azonban nem mindegy, mi lesz az egyetemi tanári címmel, ha a kisdoktori dolgozat, meg az érte kapott kisdoktori cím is repül a kukába. Marad továbbra is „címzetes egyetemi tanár” a jeles plagizátor?

Egyszóval nincs sok választása Schmitt Pálnak – ezt már harmadszor írom ebben a rövid szövegben. Egy héttel ezelőtt még Észak-Koreát figyelmeztette az elnök egy interjúban (gondolom, a kommunista Koreában meg is rettentek az intő szavaktól), most pedig már őt figyelmeztetik (ráadásul nem Észak-Koreában, hanem itthon), hogy illenék végre távozni a Sándor-palotából.

Nézegetem a Dél-Koreában készült képeket az elnöki honlapon. Az egyik felvételen hosszasan elmerengek. A kép alatt a következő szöveg olvasható:

„Schmitt Pál köztársasági elnök és Park Csol, a szöuli Hankuk Egyetem rektora mutat egy emlékoklevelet az egyetemen.”

Nocsak, milyen leleményesek ezek a koreaiak! Ha már elúszik a kisdoktori, ők adnak valami mást. Valami pótlékot. Egy egyetemi emlékoklevelet. Vagy díszdoktorátust. Ahhoz nincs is szükség plágiumra.

Soha nem kedveltem Schmitt Pál. Most azonban sajnálom. Nem gondolt a hazug emberről és a sánta kutyáról szóló példázatra. Kár.

Búcsúzom Schmitt Páltól, ahogy ő is búcsúzik a kisdoktori címtől. Jó utat, volt elnök úr! Most már lesz elég ideje arra, hogy megírja valódi doktori disszertációját.

Szalay László – Hunhír.info