Mielőtt téves feltételezések áldozatává válik az olvasó, le kell szögeznem: itt most nem államadósságról és ország CDS-ről lesz szó.Egyszerűen a kormány és a kormányfő szavahihetőségéről. Már ha valakinek vannak még illúziói a témában.

Mert sokszor szoktunk ironikusan-szomorúan viccelődni arról, hogy azért nem lehet a szemükre vetni, hogy nem tartják be a választási ígéreteiket, mert valójában semmi konkrétumot nem mondtak a programjukba (…már láttam olyat, aki hallott róla, hogy volt nekik…). Legalább is, széles tömegek részére nem tettek igazi, számonkérhető ígéretet. Politikai profizmus, vagy sunyiság?

De, szépen sorban kerülnek elő azok a kisebb csoportok, akiknek a Fidesz-KDNP válogatás nélkül mindent megígért, és mint róka a sajtot, kihízelegte a szavazatokat. Akik pedig hittek és építettek az tartalom nélküli, propaganda ígéretekre, most komoly gondban vannak. Lehet, érdemes lenne egy egész cikksorozatot indítani ebben a tárgykörben. Én most csak egy csoportról akarok írni, mert az ő tönkretételük különösen elítélhető morálisan.

A megváltozott munkaképességűeket, tehát rokkantakat, súlyosan fogyatékosokat foglalkoztató cégekről van szó.

Történt még a szocialista kormány alatt, 2005-ben, hogy az addigi, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását elősegítő támogatási rendszert megváltoztatták. Amolyan, szocialista módon, kicsit maffiás, közpénznyelősre véve a figurát. Természetesen, az új rendszer nem került kevesebbe, mint előtte, viszont érthetetlen feltételek alapján a számtalan speciális cégből 21-et kiemelt a kormány, és ezután őket támogatta, minden lehetséges módon: állami támogatással, adókedvezménnyel, költségtámogatással, célzottan rájuk kiírt pályázatokkal. Ahhoz már szinte művésznek kellett lenni, hogy az addig nyereséges cégek, az egyre nagyobb támogatások mellett ráadásképp veszteséget kezdjenek el termelni. De ezt is sikerült megoldani… A többi, 21 kiemelten kívüli foglalkoztatók támogatását pedig minimálisra vették vissza, miközben szigorú feltételeknek kellett megfelelniük.

Ennek eredményét, gondolom, mindenki el tudja képzelni. A bankok, a hitelképesség romlása miatt felmondták az fejlesztési, felújítási hitelszerződéseket ezekkel a foglalkoztatókkal, a csökkent képességű dolgozók állami támogatás nélkül legtöbb esetben nem tudták gazdaságosan kitermelni a költségeket, így a cégek nagy része rövid időn belül csődbe is ment. Nem egy több évtizede működő, nagy múltú is volt köztük. A 21-ek pedig örömmel átvették őket eszközöstül, telephelyestül, dolgozóstul – immár rájuk is igénybe véve az abnormálisan magas támogatásokat. És termelték a veszteséget.

Közelegtek a 2010-es választások, a pár vegetáló, végnapjait élő, alultámogatott foglalkoztató megkereste Orbán Viktort panaszával, aki teljes mellszélességgel állt melléjük, és ígérte meg nekik – papír van róla! -, hogy kormányra kerülve rendezik a helyzetet, a megmarad, túlélésért küzdő cégeket pedig egyszeri segítséggel kihúzzák a csávából. Csak tartsanak ki! – szólt a romantikus kérés. Ők pedig kitartottak. Eladósították saját házaikat, a családtagok ingatlanjait, mindent hitelfedezetté tettek, hogy pénzt szerezzenek a munkahelyek, cégek megőrzéséhez, míg megérkezik a segítség.

És, éljen, a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerzett! 2010 augusztusában a fogyatékosügyi kormánybiztos, Bernáth Ildikó egy érintett polgármester kérdésére megismételte, szintén írásban, hogy pazarló és igazságtalan a rendszer, amit át fognak alakítani, és egyszeri segítségnyújtással rendezik a csőd közeli cégek helyzetét.

Mindenki örült, és várt. Várt. Közben az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának Ellenőrző Albizottsága is megvizsgálta a témát, és megerősítést nyertek a fenti megállapítások, a maffia szerű működés, pazarlás, igazságtalanság. Budai Gyula elszámoltatásért felelős kormánybiztos tett is két feljelentést az ügyben, a nyomozások folynak. Az érintettek pedig örültek, és vártak. Vártak. De gyors segítség és hatékony jogszabály módosítások helyett csak adóellenőrzéseket, munkaügyi ellenőrzéseket, támogatás megvonást kaptak. A következő pedig a végrehajtót lesz, aki családok tucatjainak életét, egzisztenciáját fogja felszámolni. Akik egyetlen hibát követtek el: hittek Orbán Viktor írásban adott ígéretének. Majd a kormány illetékes tagjának is. Komolyan vették a kérést, hogy tartsanak ki, elhitték, hogy a kormányfőnek fontos az ügy.

Az Országgyűlésben feltett, számonkérő kérdésemre a tárgykörben egyébként nem érintett államtitkár elkezdte sorolni azokat az apró, minimális pozitív változás eredményező jogszabályi módosításokat, amiket a kormány hozott két év alatt. A kérdésre, hogy hol a beígért segítség, és az érdemi jogszabály módosítások, az egyenlő feltételek megteremtése, nem érkezett válasz.
Van helyette 900 milliós pályázat, melynek feltételei egyértelművé teszik: a 21-eken kívül másnak nincs keresnivalója a pénz körül.

Egyelőre, úgy tűnik, nincs megoldás. Hittek Orbán Viktor és a Fidesz ígéretének, és ezért ők is, családjaik, unokáik is talán teljes egzisztenciájukkal, jövőjükkel fizetnek. A bank mindent visz. Mert a kormány megengedte.

A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője.

Hunhír.info