…Azért addig, amíg a “Kapitány” a baloldal egyik vezér-aspiránsa, addig olyan nagy veszély
nem fenyegeti az ellenfeleket… De az országot sajnos igen. Minden perc, amit az ilyen kontraszelektált diplomás lumpenproletárok eltölthetnek a politika ilyen magasságaiban, egy újabb elszalasztott lehetőség az ország megújítására. A rendszer bármiféle megváltoztatásának alapfeltétele még a jelenségnek is a teljes kisöprése.

Néha belenézek a közvéleményben erős indulatokat kiváltó ATV egy-egy műsorába, hogy azért képben legyek a velem nem egy véleményen levők gondolkodásmódjával kapcsolatban is. Az ATV műsorain keresztül is jól érződik az ún. baloldal tanácstalansága, amelyik a választási vereség után majd két évvel még mindig a teljes enerváltság állapotában pislogva nézel.

Koncepció és hiteles vezetők hiányában egy jottányi hasznot sem tudnak húzni a Fidesz problémáiból. Teljes kilátástalanságukra mi sem jellemzőbb, mint hogy a komoly népszerűségvesztést elszenvedett kormánypárt állítólagos fő ellenzékeként, az ő népszerűségük is lecsökkent. (Ez ám az egyedülálló politológiai jelenség, ebből írjon szakdolgozatot Schmitt Úr! Ehhez nem fog találni forrásanyagot…)

Mostanában érdekes kommunikációs változtatások szemtanúi lehetünk, ha kissé odafigyelünk mondandóikra. (ami azért általában erős gyomrot kíván, de néha jót is lehet mulatni ezeken) Kezdik azt éreztetni, hogy az országban mostanában sajnos egyre szélesebb perspektívában kibontakozó összeomlási-szétesési jelenségekben nekik semmi szerepük sincs. Ártatlan, elkerekedő szemekkel nézik ezeket a folyamatokat, és az ország népével “mély együttérzésben’ adnak hangot teljes megdöbbenésüknek” a helyzet ilyetén alakulásán.

Az ATV március 9.-i egyenes beszéd (a kisbetű szándékos) című műsora is egy kis gyöngyszem ebben a kategóriában. Szanyi Tibor, a “kapitány” volt a vendég,és nem kellett csalódnunk sem a hazugságok mennyiségében, sem a cinizmus mértékében, de még a cirkuszi megnyilatkozások harsányságában sem.

Kálmán Olga ebben az interjúban meglepően jó teljesítményt nyújtott magához képest, ugyanis alig szólalt meg, így viszonylag keveset kellett elszenvednünk szokásos idiotizmusából.

Szanyi úr viszont bőven kárpótolt minket a kieső szóvirágokért. A Schmitt Pál nagyvezérünk által nyújtott elefánt nagyságú homokzsák szokásos püfölésén túl szóba kerültek a kilakoltatások, az öregek helyzete, a közműszámlák hátralékai és az egész apokaliptikussá növekvő nyomorúság is.

Semmilyen összefüggést nem vélt felfedezni a saját háromszori kormányzásuk és a fenti jelenségek között, sőt kifejezetten állította, hogy negyedszeri kormányzásuk esetén egy csapásra véget vetnének az effajta csúfságoknak. Mérhetetlenül mély szociális felindultságában méltatlankodásainak valóságos özönét zúdította erre a csúnya, megátalkodott és érzéketlen kormánypártra, amely csapdába csalta, majd sorsára hagyta az embereket, de ők, ha kormányra kerülnek majd gyökeres fordulatot fognak végrehajtani.

(Szanyi Úr kedves! Magának legfeljebb az unokája fog kormányra kerülni, de annak is csak egy másik párt színeiben van erre esélye!)

Nem szeretnék most a Fidesz vezetőinek helyében lenni, hogy így megmondták nekik az ‘igazságot’! Ugye még visszalapoznunk sem kell az újságokban, hogy eszünkbe jusson, amint úgy 2009 táján Szanyi a piac “kérlelhetetlenségéhez” való alkalmazkodásról, meg a demokrácia kemény világáról stb.. beszélt. De hagyjuk ezt, mert manapság a politikusok beszédein alig szárad meg a tinta, gyorsan változó világunkban máris kénytelenek a tegnapi ellenkezőjét mondani, mégpedig teljes átéléssel.

És ó jaj, ezer ördög és pokol, a nyakunkon vannak a szélsőségesek, akik komoly veszélyt jelentenek az egész társadalomra. Ugyanis, ha a régebben csalódott szocialista és a frissen csalódott fideszesek elfelejtenek elmenni szavazni, akkor a lelkes jobbikosok akár egész körzeteket képesek megnyerni. Hogy ennek az “egyszerre elfelejtésnek” milyen nyomós okai lehetnek, arról természetesen egy szó sem esett.

És ez a borzasztó Fidesz most több száz vonatot leállítva a katasztrófa szélére sodorja a tömegközlekedést, de nekik a régebbi ugyanilyen próbálkozásaik azok racionálisak és átgondoltak voltak…és így tovább…

És ez a sok egymásnak is ellentmondó zagyvaság hogyan áll össze ennek az embernek a fejében
valami konzisztens egésszé, az embereknek is előadható mondanivalóvá, ez számomra rejtély.
Nem lehet egy olyan vezérfonalat elképzelni, ami mentén mindez hiteles lehetne.

Akármilyen zavaros fejű médiamunkás is ez az Olga, nem létezik, hogy nem érzi azt a képtelenséget, hogy a pont ezekbe a dolgokba belebukott párt egyik főkolomposát szociális együttérzésre serkentve előadatja vele a hattyú öntudatra ébredését!

És Szanyi kapitány a végén a hónap vicceként előadta, hogy a Fidesz bűnös nemtörődömsége felér egy hazaárulással. Szenzáció! Életemben először hallottam, hogy egy szocialista (vagy mi a fene) kiejtette a száján ezt a szót, hogy HAZA!! Hogy nem sújtott le rá azonnal a cunami, amikor kiejtette ezt a szót a száján! De hagyjuk az indulatokat, nyugi…

Számomra egyre érdekesebb a politikai szereplők pszichéje, a teljes politikai közszereplés pszichológiája. Mit érezhetnek ilyenkor ezek az emberek, amikor nyilvánvaló ellentmondásba keverednek saját magukkal, a múltjukkal, az általuk képviseltekkel, az érzelmeikkel, szóval szinte mindennel?

Valóban egy színjátszás az egész, ahol kellő hidegvérrel bármit elő lehet adni, és utána lehetőleg gyorsan el kell felejteni mindent?

Vagy olyanok mint egy rossz Casanova, aki az adott pillanatban átéli és elhiszi minden szerelmi vallomását, majd a varázs elmúltával igyekszik nem gondolni az ígéretekre. Vagy minden pálfordulás után újragondolja magában az elveket, és most már örökre az új elvek iránti szilárd elkötelezettségben tekint a világra?

És mindezek után az egészhez tegyük hozzá, hogy Szanyi kapitány még a rokonszenvesebbek közé tartozik a ‘fajtájából’, már amennyire használható ez a szó vele kapcsolatban. Van egy bizonyos beszédkészsége, határozottsága (amit nyilvánvaló alkoholizmusa kicsit leront), és néha a humorérzék csírái is felfedezhetők nála. Ha ugyanezt az előadást a Lendvai Ildikó adta volna elő, akkor az Olga szerintem három fájdalomcsillapítót beszedett volna adás közben..

De azért addig, amíg a Kapitány a baloldal egyik vezér-aspiránsa, addig olyan nagy veszély
nem fenyegeti az ellenfeleket..

De az országot sajnos igen. Minden perc, amit az ilyen kontraszelektált diplomás lumpenproletárok
eltölthetnek a politika ilyen magasságaiban, egy újabb elszalasztott lehetőség az ország
megújítására. A rendszer bármiféle megváltoztatásának alapfeltétele még a jelenségnek is a teljes
kisöprése. Sajnos még eltart egy ideig, míg eljön ez az idő. De most már talán nem lehet olyan messze…

Kelemen Szilárd

Hunhír.info