Az a nagy felelősséghiány, amellyel ma az emberek egymás iránt viseltetnek, legjobban bizonyítja az erkölcsi „érzület” (jellem) aláhanyatlását. Jézus az imáját jóformán be sem fejezte, máris szükségét látta, hogy visszatérjen az egyik fontos kérésre. Nyomatékosan figyelmeztette az embereket, hogy az isteni bocsánatra csak akkor számíthatnak, ha ők maguk megbocsátanak mindazoknak, akik ellenük vétkeztek. A megbocsátást valóban nem lehet elég sokszor ajánlani az embereknek, főleg magunknak. Óh, hányan mondjuk el szerteszét a világon a fenti sorokat, tisztességes, sőt buzgó s vallásos emberek, akik alapjában nem is tudnak megbocsátani. Boldog ember az, aki meg tud bocsátani. Én boldog ember vagyok!
A kaini felkiáltás: „Avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiának?” bizonyítéka annak, hogy erkölcsi alapértékek kérdésében, morális társadalmi dilemmákban nem áll a helyén. Az erényetika pedig arra fókuszál, hogy mi is az a legfontosabb erény, amelyet az embernek birtokolnia szükséges ahhoz, hogy képes legyen helyesen cselekedni. (Illés Borbála)
Az önzés, hatalmi vágy és kapzsiság ma is fogva tartja a lelkeket. Kain óta ezer meg ezer esztendő telt el, és azóta is itt jár a földön Jézus, a tökéletes Szeretet. Ennek elfogadására fontos a bátorság. „A bátorság életeszménye ma aktuálisabb, mint valaha: arra tanít bennünket, tanuljunk meg önmagunkból kilépni és krisztusi tetteinkkel kivenni részünket egy igazságos, békés, testvéries, lelkileg tiszta, és ép emberi világ és erkölcsi rend felépítésében.” (Szabó S.Bertalan) Krisztus vére lemosta a testvér-vért Kain kezéről, aki békességet ígért a nyugtalan bujdosónak s aki áldó kezét megnyugtatva a gyötrődő ember fején, rámutatott arra az útra, mely az életre vezet.
Ily módon, amint a nemzet felnövekszik, egyre inkább tudatában lesz annak, hogy kifizetődő dolog figyelembe venni más nemzetek érdekeit. A metapédia szó a klasszikus görög nyelvből származik: a ’meta’ szó kívült vagy fölöttet jelent; az ’enkyklios paideia’ pedig enciklopédiát, azaz körbe való bevezetést jelent. Vállaltan nemzeti érzelmű (magyar haza és honképesség) érdekképviselet: kultúra, művészet, tudomány, filozófia és politika terén. Ez nem egyéb, mint tökéletesített módja a saját érdekek védelmének és előremozdításának.
Csak megbocsátani ne kellene, – még a keresztyénség is elviselhető lenne, ha a „bocsásd meg vétkeinket” után ne következne: „miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”(Máté 6:12.) Első pillanatban a legszebb imádság elhangzása után – mi legalább így érezzük – nagy csendességnek kellett volna támadnia. Nem lett volna csoda, ha Jézus örökké emlékezetes szavai után az égi magasságból hangzott volna tízezerszer tízezer angyal ajkáról az „ámen”, hogy aztán minden, de minden mély hallgatással ünnepelje az Úr imájának elhangzását. Nem így történt. Jézus az imáját jóformán be sem fejezte, máris szükségét látta, hogy visszatérjen az egyik fontos kérésre. Nyomatékosan figyelmeztette az embereket, hogy az isteni bocsánatra csak akkor számíthatnak, ha ők maguk megbocsátanak mindazoknak, akik ellenük vétkeztek. A megbocsátást valóban nem lehet elég sokszor ajánlani az embereknek, főleg magunknak. Óh, hányan mondjuk el szerteszét a világon a fenti sorokat, tisztességes, sőt buzgó s vallásos emberek, akik alapjában nem is tudnak megbocsátani. Boldog ember az, aki meg tud bocsátani. Én boldog ember vagyok!
Úgy néz ki – még bizalmas körökben is! – a metapédia elsősorban olyan kérdésekkel hivatott foglalkozni, melyeket másutt elhallgatnak, elhallgattatnak vagy egyszerűen tiltanak. Metapolitikai cél, hogy hatékonyan befolyásolja a fővonalbeli vitát, kultúrát és a történelemszemléletet. A történelemírás és a történelemhamisítás ikertestvér; a történelem átírása olyan idős mint maga a történelem. A történelmi eseményeknek, tényeknek szándékos torzítással való bemutatása, félremagyarázása mint bűntény felismerése, leleplezése, feltárása, egyben az igazság fölötti filozófiai elméletre támaszkodó hűséges őrködés a metapédia feladata a magyar nemzettudat védelmében.
Látványosnak, egyben a ma Magyarországát támadók számár tanulságosnak is mondható Falliéres Armand francia köztársasági elnök egykori története. Politikai fanatizmusból a nyílt utcán megtámadta egy siheder, s több ízben arcába sújtott az agg államfőnek. Az egész francia közvélemény izgatottan tárgyalta a merényletet. Mindenkinek megvolt a maga véleménye arra nézve, hogy a merénylőnek minő büntetés járna. Némelyek hajlandók lettek volna azonnal guillotine alá kísérni a fiút. Maga a merénylő is tudta, hogy tettéért felelnie kell. Badar politikai szólamokat, handabandázó frázisokat mondott a rendőrségen, s szinte kéjelgett a lehetőségben, hogy esetleg száműzni fogják Franciaországból. Egyre azonban senki sem gondolt, nem volt elkészülve. Fallieres megbocsátott. Ez a bocsánat lesújtotta, megtörte és a javulás útjára vezette a bűnöst. A megbocsátásban győzelmes erő van.
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
