Magyarország az egyetlen európai ország, amelyben a magyar állampolgár nincs biztonságban, mert nem bízhat a politikában, nem bízhat az igazságszolgáltatásban, nem tudhatja meg kik voltak a kommunista diktatúra besúgói, félelemmel lép ki az utcára, mert a közbiztonság megsemmisült, s a rendőrök csak arra vannak, hogy büntessék az ittas biciklistákat.

Hetek, hónapok óta halljuk, hogy Brüsszelben Magyarország ellen irányuló össztüzet nyitottak a kommunisták és a liberálisok. (Kár nevükön nevezni ezeket a frakciókat, mert bár a nevük más, ugyanazon szellemiség hajtja át őket. A magyar- és keresztényellenesség.) Herczog Edit, Göncz Kinga, Tabajdi Csaba, Gurmai Zita, Andor László és Bokros Lajos azonban olyan bűnt követtek el, amely bűnre nincs magyarázat és nincs feloldozás. Ezt a bűnt minden nemzet a legnagyobb bűnként tartja számon, és minden nemzet történelmében ott feketéllenek azoknak a nevei, akik elkövették nemzetük ellen. És ott feketéllik a história lapjain a nevük mellett a büntetésük is.

Európában egyedül Magyarország az a nemzet, ahol sem a bűnösök neve, sem a büntetésük nincs felírva a nyilvános lapokon. A társadalomnak csak kis része jegyezget, mérgelődik, veszti el az otthonlét érzését saját szülőföldjén. Magyarország az egyetlen európai ország, amelyben a magyar állampolgár nincs biztonságban, mert nem bízhat a politikában, nem bízhat az igazságszolgáltatásban, nem tudhatja meg kik voltak a kommunista diktatúra besúgói, félelemmel lép ki az utcára, mert a közbiztonság megsemmisült, s a rendőrök csak arra vannak, hogy büntessék az ittas biciklistákat. Magyarország az a következmények nélküli ország, ahol a kisember félelemben él, a nagyhalak pedig röhögve megúsznak mindent, mert akinek pénze van, az biztonságban élhet, akinek pedig nincsen, az tönkremehet egy életre, hiszen a kutya sem törődik vele.

A társadalom mindezt látja, hőbörög is miatta rendesen, a Facebook-tól a levelezőlistákon keresztül küldözgetett írásokig mindenütt, tenni azonban semmit nem tesz a fennálló viszonyok megváltoztatására. A társadalom nemzetben gondolkodó része, amelyben jogi végzettségű és minden egyéb végzettséggel rendelkező polgárok milliói vannak, nem jutnak el odáig, hogy jogi útra tereljék a hazaárulás bűncselekményével vádolható uniós és nem uniós képviselők tetteit, csak a hőbörgés és a méltatlankodás megy éjjel és nappal. Nem tudja ez a társadalom felvenni a kesztyűt a kommunista-liberális söpredékkel szemben, s nem teszi ugyanazt ellenük, amit ezek tesznek a nemzet ellen. A kormány médiaszakemberei semmit sem érnek, hiszen a kommunikáció egyenlő a nullával. A kormánynak nem védekeznie kellene, hanem támadnia, s törvényesen intézkednie a hazaárulókkal, és azok pártjával szemben.

A jobboldalinak nevezett radikális ellenzék soraiban is ott ülnek a jogot végzett képviselők, de nekik sem jut eszükbe a feljelentés, a hazaárulás elleni törvényes fellépés. Kérdés csupán az, hogy mire vár a nemzeti oldal, mire várnak a nemzetben gondolkodó polgárok, miért csak a hőbörgés hallatszik a közösségi oldalakon, s miért nem a konkrét feljelentés szövege, amelyet a netről letöltve és aláírva százezrek küldhetnének az ügyészségre. Érthetetlen a nemzeti impotencia ebben az ügyben is. Hovatovább azt látja a hitlerista és moszkovita vegyes szellemiségű (összefoglaló nevén szocialista-liberális) EU, hogy a magyar egy ostoba és tehetetlen nép, amelyet ki kell iktatni Európából, mert az állandó hőbörgéssel rontják a liberális elvárások beteljesedését, ráadásul keresztények, és ragaszkodnak ahhoz a történelmi jusshoz, amelyet az EU elődje elrabolt tőlük. Ok tehát van a megsemmisítésünkre, de ellenkezés nincs.

Balgán mondja a magáét és átkozódik vagy imádkozik a nemzet, de nem képes egyetlen jogban jártas, és nemzetben gondolkodó polgár arra, hogy a nemzet tagjaihoz eljuttassa a ma már egy gombnyomással eljuttatható hivatalos iratot. Pedig a fenti néhány név tulajdonosa alaposan gyanúsítható a hazaárulás és hűtlenség bűncselekmény elkövetésével. Tudjuk előre és ez nem is prejudikálás, hogy nem büntetik meg őket, hiszen mint fent említettem, Magyarország nem jogállam, ám mégis volna lenyomata annak a történelem lapjain, hogy a nemzetben gondolkodó keresztény magyar állampolgárok tettek is hazájuk és nemzetük megmentéséért. Lenyomata volna ez a per a magyar bíróságok működésének, és a jelenlegi magyar jogbiztonságnak.

Napok, hetek, hónapok teltek el és a hazaárulás okán, a hőzöngésen, az időről időre röviden protestáló kormányszóvivő megjelenésén kívül semmi nem történt. Pedig történhetett volna. A Brüsszelből hazaérkező hazaárulókat már le lehetett volna tartóztatni, s ki lehetett volna tűzni az első tárgyalást. Ha ez a helyzet így marad, akkor bizony megérdemli a társadalom, a nemzet, hogy azt kapja az EU-tól, és a magyar állampolgárságú hazaárulóktól, mint eddig. S ha népszavazással kerültünk be – bár én nemmel szavaztam – az EU-ba, akkor legyen lehetőség népszavazással kilépni is. Mert nem vagyok kíváncsi egy olyan szervezetre, amely háború nélkül megsemmisít, s mi mégis megmagyarázzuk, miért vagyunk a tagjai. Mondjuk ki: Magyarország az EU-s tagság óta gurul a lejtőn lefelé. És még lőnek is rá…

(A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.)

Stoffán György – Hunhír.info