Információink szerint nem véletlenül tartózkodott az utóbbi hetekben Vona Gábor, a Jobbik elnöke a túlzott médiaszerepléstől. Kivárta a kongresszust, hogy előrukkolhasson a Jobbik tevőleges zászlóégetése után egy szellemivel. Novákék a Jobbik tüntetésen meggyújtottak egy kék színű, sárga csillagokkal díszített rongyot, Vona Gábor a Jobbik kongresszusán meg képletesen elégetett egy kiüresített, semmitmondó, mára abszolút tartalmatlanná vált fogalmat. A libsi médiumok beindultak ezerrel, ment a nyüszítéssel kevert rettegés: Vonáék nem demokraták! A Jobbik nem demokratikus párt, és hasonlóak. Vona helyében én is tennék rá, hogy valaki demokratának tart, vagy sem, mert ez a semmitmondó fogalom ma már körülbelül annyit jelent, mintha valakit azért méricskélnének, hogy vattacukor-fogyasztó, vagy sem. Az uniós zászlóra hajazó rongydarab elégetésének is volt egy politikai funkciója, a demokrata fogalom elhamvasztásának is van. Azok, akik ott szembesültek a Jobbik kongresszusán Vona szavaival, spontán tapsviharban törtek ki. Próbálok ennek az ösztönös megnyilvánulásnak tartalmat adni, az én szemüvegemen keresztül.

Nem vagyunk kommunisták, nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk nemzeti szocialisták, de demokraták sem vagyunk. Szellemi centrumuk nem az osztályhatalom, nem az államhatalom és nem a faji alapokon nyugvó hatalom, de a pénz és a szellemi tőke sem, és nem tagjai annak a demokrata eszmeiségnek, amellyé az mára züllött – hangzottak el az ominózus mondatok a pártelnök szájából, amelyek beszédének a jelenlévők által legjobban megtapsolt szét alkották. Vona nem csak a nagy semmibe pufogtatta bele ezt a kinyilatkoztatást, egy jól felépített alapról kiindulva jutott el idáig. És ez a részlet az, amit a Hunhír.info tudósításán kívül sehol máshol nem olvashatunk. Nézzük, csak még egyszer a tudósítás ide vonatkozó részét:

“Az eszmei-szellemi fejlődés és továbblépés kapcsán Vona Gábor önkritikára szólította fel a nemzeti gondolkodású embereket is, hogy úgy viselkednek, úgy élnek-e, ahogy ez a magyarság legfontosabb rendezőereje, a Szent Korona tana által a magyarság számára kijelöltetett, vagy behódolnak-e a liberális modelleknek. A saját szellemi bázis felépítését és kialakítását tartotta a legfontosabbnak, a magyarság feltámadására kihegyezve úgy, hogy megfogalmazta a legfontosabb irányt. Nemzet-, ember- és Isten-ellenes rendszerrel szemben nincs kompromisszum. A harcosabb és a visszahúzódóbb embereknek meg kell találni a közös pontot, és együtt az őseink hagyománya és szelleme alapján harcolni félelem nélkül Magyarország feltámadásáért.”

A telefonos, gyors tudósítás az a műfaj, ahol az újságírónak egyszerre kétfelé kell gondolkodnia. Egyrészt figyelni, amit a szónok mond, másrészt azonnal már közölhető formátumúvá kell tennie a fejében megfogalmazva. Előfordul, hogy nem 100 százalékig szöveghűen idézi az elhangzottakat, de a mondatokból azonnal ki kell szűrnie a lényeget.

Úgy gondolom, a lényeg, Vona mondanivalójának a lényege a fentiekben van. Vona nem azt mondta csupán, hogy mik nem vagyunk, hanem egyből meg is válaszolta, hogy szerinte mivé kell változnunk. Nagyon tetszett a radikálisok felszólítása az önvizsgálatra, mert enélkül nem lehet elindulni semmilyen irányba sem. Ez volt az igazi taburengetés, nem pedig az, hogy nem vagyunk demokraták sem…

Vona a demokrata, vagy akármi modell helyett egy új viselkedés és viszonyulás modellel rukkolt elő. A szemétre dobta az ezerszer és ezerféleképpen értelmezett, mára abszolút jellegtelen fogalmakat, és ha újat nem is kreált, az ismérveket bemutatta.

Az én olvasatomban ez úgy jön elő, hogy a demokrata helyébe lépett Vona Gábor gondolatvilágában a rendtartásos. Aki úgy él, gondolkodik, cselekszik, mint amilyent az ősi törvény, a Székely Rendtartás meghatároz. Egy olyan ember, aki tisztában van a képességeivel, s ez alapján tölti be a helyét egy adott társadalomban, s mint Vona mondotta: nemzet, ember, és Isten-hívő. Aki saját felismert képességei birtokában olyan módon tesz a közért, amilyenekkel a belső rendelkezésére álló, tanult, tapasztalt, megélt ismeretek alapján tehet. Félelem nélkül, csak a belső hangra hallgatva. Ennek a szellemi-gondolati embertípusnak a társadalmi jelenléte a fontos, aztán az, hogy ki a demokrata, vagy ki nem, foglalkoztassa csak azokat, akik csak egy alacsony a tudati szinten tudnak működni.

Koldus Kálmán – Hunhír.info