Évente egyszer kiszállítják a tankönyveket… Vállalják, hogy kifizetik a nyomdát, kiszállítják a könyveket a tanintézeteknek, s leveszik a sápot. Ez utóbbi okozza a bajt. A könyvterjesztők hatalmas összegért forgalmaznak. Ha könyvesboltba akarja egy szerző elhelyezni saját művét, akkor kiszolgáltatottá válik, mert a könyvterjesztés monopólium. Kartell.
Most, amikor azon huzakodik a tankönyvterjesztő, hogy eladhatják-e a kiszállított tankönyvet vagy nem, s fizetett-e az önkormányzat vagy nem, el kellene gondolkodni azon, hogy a tanintézetek által használt könyveket a jövőben miként lehetne úgy kiszállítani, hogy a terjesztőket kizárhassák ebből a körből. Ugyanis a terjesztők által kért terjesztési díj nagyban terheli a családokat és az önkormányzatokat is.
Más probléma is van a tankönyvekkel. Ahány tankönyvkiadó, annyiféle csicsás – olykor – szeméttel találkozunk, tankönyvnek nevezve a méreg drága értéktelen kiadványokat. A színes könyv csaknem háromszoros nyomdai áron készíthető el, a fekete-fehérhez képest. Ezért érthetetlen, hogy sok olyan könyv, amely fekete-fehérben is alkalmazható, miért színes kivitelben jelenik meg? Miért kell a tankönyveket emellett drága műnyomókartonra nyomni, amely ugyan tartós lehetne, de a ragasztott kötés miatt az év végére, darabjaira hullik.
A megoldás az volna, ha a tankönyveket a minisztérium készíttetné el, és szállíttatná ki az iskoláknak, kikapcsolva a kapitalizmus mozgatórugóját, a mértéktelen anyagi haszonszerzési vágyat. Ugyanis a tankönyvforgalmazók és a drága 4+4 színnyomással, műnyomókartonból készülő könyvek kiszorításával, a többnyire a 1+1 színnyomású regénynyomó papíron előállított könyvek is elegendőek lennének, s úgy a családok is a mai tankönyvárak felét, negyedét kéne, hogy kifizessék. Tanulni pedig a fekete-fehér könyvből is lehet. A mostani fizet, nem fizet cirkusz is kikerülhető lehetne, ha az illetékes minisztérium koordinálná a tankönyvek készítését és eladását. Hiszen ami ma folyik, az nem más, mint a családok megsarcolása, kirablása és kétségek között tartása. Ez pedig tűrhetetlen. Viszont javaslatom az államnak is kedvezne, mert a támogatott könyvek után nem a maszek kiszállító cégek zsebét tömködné tele, hanem a tényleges nyomdai árat fizetné.
Nem vagyok biztos azonban, hogy e maffiaországban kivitelezhető a javaslatom, hiszen minden pénzes megbízatás valakinek a valakijéé, s a „valaki” is épp úgy leveszi a maga sápját, mint a „valakije”… Azt hiszem, hogy megfelelő szabályozás és vizsgálatok nélkül nem lesz rend e kérdésben Magyarországon… pedig gyermekeink, és ezzel az ország jövője függ a tankönyvpiactól (is).
Stoffán György
Hunhír.info
