Ha valaki a Matesz legfrissebb jelenté­sét böngészi, arra a meghökkentő infor­mációra bukkanhat, hogy a standokon másfél ezerrel több Magyar Nemzet kel el, mint Népszabadság – következésképp a baloldal ledolgozta a rendszerváltás­kor még több százezres előnyét.

Ám ha fókuszunkat jobban kinyitjuk, azt is lát­juk, hogy a balliberális napilap vesztesé­gei ellenére (hat év alatt harmadára zsu­gorodott a tábora) előfizetői révén még mindig pár ezres többletet mutat fel pol­gári vetélytársával szemben.

A fentiek azt a churchilli tételt hivatot­tak igazolni, hogy jó, ha mindenki csak a maga által készített (vagy hamisított) statisztikára hagyatkozik. És hogy nem mindegy, milyen perspektívából tekin­tünk az Isten tudja, honnan előbányá­szott számokra. Mert az adatok éppúgy érkezhetnek a tények világából, ahogy a vélemények halmazából.

A Matesz-információk az előbbiekhez tartoznak, lévén ellenőrizhetőek, tény­szerűek, s arról szólnak, hogy milyen új­ságból hány talált gazdára. A kimutatás gyengéje legfeljebb az, hogy a vásárlók­ról nem tudunk meg semmit, holott a hirdetők számára nem lehet közömbös, miféle fogyasztókat bombázhatnak üze­neteikkel. Ezt a hiányt pótlandó készül­nek olvasottsági mérések. Magától érte­tődő szakmai megalapozottság jegyében.

Ahogy azt a viccbéli Móricka elképzeli.

A valóság ugyanis hajlamos rácáfolni az elméletekre. Például úgy, hogy a friss olvasottsági jelentés a 168 Órának 118 ezer olvasót mutat ki, a Heti Válasznak pedig 44 ezret, holott a két újság auditált értékesítési adatai között nem egészen háromezer példánnyi a különbség. A bal­oldali lap plusz 2900 vásárlója hetven­nyolcezer olvasót hoz – többletként.

A Heti Válasz akkor sem jár jobban, ha adatait a Figyelőével veti össze, mert hi­ába ad el ötezerrel több újságot, ha ve­lük csak háromezer olvasót talál meg. Remélhetőleg Önök értik, hogy miként. Én csak találgatok. Talán úgy, hogy a HV közönsége megannyi individualistá­ból áll, akik jobbára csak veszik a lapot, majd maguk elől is eldugják a sifonérba. A versenytársaké viszont olyanokból áll, akik vásárlás nélkül is tömegesen olvas­nak. Többnyire erdei tisztásokon.

S a meglepő jelentést adó cég még ko­molyan magyarázza módszertanát…

A hitelminősítők hasonló cipőben jár­nak. Úgy tesznek, mintha nem küzdené­nek hitelességi deficittel, miután a 2008- as válságra képtelenek voltak felhívni a figyelmet. Továbbra is a megfellebbez­hetetlen ítész szerepében tetszelegnek. A vezető politikusok meg háborognak, önérdekűeknek, hiteltelennek bélyegez­ve valamennyit.

A régi világ régi módszerekkel és in­tézményekkel igyekszik megtartani po­zícióit. Hátha minden változatlan marad.

De ez csak végjáték. A tényszámok nem hazudnak. Hiába spekulálnak ve­lük.

Borókai Gábor – Heti Válasz

Hunhír.info