2004-ben Magyarország Szlovákiával együtt csatlakozott az Európai Unióhoz. Az azóta eltelt hét esztendő a két ország példáján keresztül hűen tükrözi az Európai Unió által alkalmazott kettős mércét. Miközben ugyanis a két állam uniós csatlakozása óta nem telt el úgy év, hogy a kisebbségi jogok védelmére hivatkozva ne kérték volna számon Magyarországon a cigányság végnélküli pénzelését, sehova sem vezető pozitív diszkriminációját, addig hét év is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a felvidéki magyarság az Európai Unió részeként akár egy lépéssel is közelebb kerüljön ahhoz a legalapvetőbb emberi jogához, amit a nemzeti identitás szabad, félelem nélküli megélése jelent.

Ma ugyanis, a 21. században, Európa közepén, az Európai Unió határain belül van egy állam, amely sem az emberi jogokra oly érzékeny Brüsszeltől, sem pedig hű szolgálójától, Budapesttől nem fenyegetve szabadon diszkriminálhatja, büntetheti, szülőföldjéről száműzheti, egyszóval terrorban tarthatja azt, aki magyarnak született.

Szlovákia szembehelyezkedett Európával, mondhatnám azt is, hogy letért az európaiság útjáról, de Szlovákia sohasem lépett rá erre az útra. Már az a tény, hogy északi szomszédunk úgy léphetett be a nemzetek békés egymás mellett élését hirdető EU-ba, hogy a Benes dekrétumok érvényben tartásával a mai napig kollektív bűnösként tekint minden magyarra jelezte, hogy a 18 éves állam csak számszakilag érte el a felnőtt kort, s még korántsem érett meg ahhoz, hogy csatlakozzon a szövetségi rendszerhez. Ennek ellenére az Unió széles karokkal ölelte keblére a jogállamiság tekintetében harmadik világbeli állapotokat tükröző országot. Ezek után naivitás volt azt hinni, hogy a magyarságot érő diszkriminációval szemben teljesen érzéketlen Brüsszel majd rákényszeríti a civilizáció útjára Szlovákiát. Miért is tenné, mikor azt látja, hogy a magyarság kérdését maga a magyar kormány se tekinti prioritásnak.

S hogy mi alapján vonhatja le Brüsszel ezt a következtetést?

A magyar kormány mind a mai napig tétlenül szemléli, hogy a szlovák kormány pénzbüntetéssel sújtja azt a nemzettestvérünket, aki saját szülőföldjén magyar anyanyelvén kíván megszólalni. Sőt nemcsak, hogy tétlenül szemléli, de egyenesen a két ország kapcsolatának javulásaként értékeli, amikor a szlovák kormány megfelezi a büntetési tételt.

Emellett felháborító, ahogyan a magát nemzeti színben feltüntető Fidesz magára hagyja azokat a felvidéki magyarokat, akik élve a könnyített honosítás nyújtotta lehetőséggel szeretnék visszakapni azt, amiről le sem mondtak, magyar állampolgárságukat. Tűrhetetlen az a közöny, mellyel a Fidesz végignézi, ahogy Szlovákia gyakorlatilag kitoloncolja szülőföldjéről azt, aki jogilag is szeretne a magyar nemzettesthez tartozni. Ezzel a kormánypárt azt bizonyítja, hogy számára a kettős állampolgárság kérdése pusztán egy a Jobbik szavazóinak szimpátiájára irányuló üres politikai marketing volt, tényleges nemzetegyesítő szándék nélkül. A Fidesz ezzel nemcsak a határon túli területekről mondott le végérvényesen, hanem az ott élő magyarokról is.

Mindezek fényében a magyar kormányzatot óriási felelősség terheli azért, hogy a félmilliós felvidéki magyarság lélekszáma az utóbbi években mintegy 60 ezerrel csökkent. Ennyi magyart áldozott fel a Fidesz-MSZP nagykoalíció a „jó szomszédi viszonynak” nevezett délibábért, s ezzel kimondva kimondatlanul újabb magyar genocídiumot idézett elő.

Ugyanakkor a magyarság ilyen sötét idők közepette is újabb bizonyságát adja élni akarásának. Dél-Szlovákiában ugyanis soha nem látott sikere van annak a népi kezdeményezésnek, amelynek eredményeként egyre többen ragasztanak a szlovák nyelvű közfeliratok mellé magyar nyelvű matricákat.

Ennek jegyében a Jobbik EP képviselőjeként arra biztatok minden magyar honfitársamat, aki a felvidékre látogat, hogy vegyen részt az akcióban, emellett segítsük a magyar nyelv ügyét azzal, hogy kizárólag olyan helyen veszünk igénybe szolgáltatást, ahol azt magyarul is képesek biztosítani.

Végezetül felszólítom a magyar kormányt, hogy döntse el, kivel kíván együttműködni a jövőben: Európával vagy Szlovákiával? Amennyiben a magyar kormány az európai és nem a szlovák értékrendet vallja magáénak, úgy intézzen ultimátumot Brüsszel felé: vagy megrendszabályozza a magyarok jogait lábbal tipró Szlovákiát, ellenkező esetben vesse fel az ily módon önmagát meghazudtoló szövetségi rendszerből való kilépésünk lehetőségét.

Szegedi Csanád

EP-lépviselő, Jobbik elnök-helyettese

Hunhír.info