Amikor egyéni és társadalmi fejlődést szeretnénk előidézni, figyelembe kell vennünk, hogy jómagunk és társadalmunk, amelyben élünk, nem tökéletes. A közérdek mindig egy összetettebb és több oldalról megközelíthető fogalom, míg az önérdek sokkal jobban meghatározható. Ezért van annyi vita és konfliktus a közérdekek területén. A fejlődéshez mind egyéni, mind pedig társadalmi szinten reformokra van szükség.

Egyéni reformokat sokkal könnyebben végre lehet hajtani, mint társadalmi reformokat. Ha el akarunk valamit kezdeni megreformálni, könnyen akadályokba ütközhetünk, főleg akkor, ha mély személyes érdekek húzódnak meg egy adott rendszer mögött. Minden reformgondolat és kísérlet mögött emberi vágyak vannak – vágy a kiteljesülésre. Ezen vágy transzformálja az egyént, a társadalmat és az egész világot! Ha nem adnánk teret ezen vágyainknak, a fejlődés megállna! Reformokat néha nehéz keresztülvinni, mert az emberi természetből fakadóan a legtöbb ember megsértődik, ha kritizálják. Ha egy rendszert vagy egy vállalatot kritizálnak, akkor legtöbbször erővel kíván válaszolni, vagy nem veszi figyelembe a kritikát.

Egy személy és egy társdalom gyengesége akkor mutatkozik meg legjobban, ha nem tudja elviselni a kritikákat és el akarja fojtani azokat. Ezzel megakadályozza és lassítja a fejlődést! A fejlődést nem lehet megállítani, legfeljebb lassítani lehet, de ennek mindig vannak haszonélvezői és elszenvedői. Aki tudásra akar építeni egy életet és egy társadalmat, az nem félhet a kritikáktól, így képes lehet egyéni és társadalmi fejlődést előidézni!

Sajnos az emberiség történetében és fejlődésében is nagy szerepet játszott a rabszolgatartás. A rabszolgatartás az emberiség egyik sötét oldalai közé tartozik. Abban az időben, amikor a rabszolgatartás virágzott; a rabszolgatartás kritizálása nemcsak veszélyes volt, hanem könnyen a társadalom ellenségének kiáltották ki azokat, akik a rabszolgatartást kritizálták.

Angliában 1807-ben fogadták el a rabszolga-kereskedelem tilalmát, egy olyan időszakban, amikor a szellemi tudás forradalmian átalakulóban volt. A szellemi forradalom – a tudás hatással volt ezen időszakban az emberi életre, az emberi jogok mélyebb elismerésére, a rabszolgák felszabadítására és a technológia fejlődésére is. Minden nagyobb társadalmi átalakulást megelőz és folyamatosan végigkísér egy tudati forradalom. A tudati forradalom – egy magasabb tudásszintre való lépés egy jobb minőségű életet követel önmaga és környezete számára. A rabszolgatartás megszüntetése egy kényes kérdés volt az angol társadalomban, mert Anglia jóléte és hatalma nagyban függött a rabszolgatartástól. William Wilberforce angol politikust, aki a rabszolgatartás ellen küzdött, azzal vádolták, hogy a királynő hatalmát akarja megdönteni, illetve Anglia ellenségeivel cimborál, vagy, hogy ha megszűnne a rabszolgatartás, akkor Anglia ellenségei átvennék a katonai és gazdasági uralmat a világban. A rabszolgatartást eltörölték William Wilberforce és társainak köszönhetően, Anglia gazdasága és jóléte pedig rendületlenül folytatódott. A rabszolgatartás elleni küzdelem morálra és igazságra épült!

A technika vívmányát éljük, az életünk elválaszthatatlan tartozékai lettek itt a nyugati társadalmakban a számítógép, az okostelefon, a robottechnológia stb. Ha megnézzük az emberiség történelmét, akkor láthatjuk, hogy a technológia fejlődésével az emberi jogok is változtak. Ahogyan az ipari forradalom befolyásolta az emberek morális hozzáállását a rabszolgatartáshoz, ugyanúgy jelenkorunk technikai vívmányai is befolyásolják morális hozzáállásainkat egymáshoz, a társadalomhoz, a természethez és az egész világhoz.

A közösségi hálózatok az embereket közelebb hozták egymáshoz, aminek megvan a pozitív és negatív hatása is. Mind a pozitív, mind pedig a negatív hírek nagyon gyorsan terjednek, így milliókat lehet egy pillanat alatt érzelmileg befolyásolni, esetleg manipulálni is.

Jelenkorunk társadalma, a világ ma úgyszintén elérkezett egy morális kérdéshez, a szabad piac kérdéséhez. Milyen értékeket teremt globálisan a társadalmak számára? Ezen kérdés hasonló erővel bír, mint a rabszolgatartás kérdése, mert az elmúlt egy pár évben milliók veszítették el az állásukat, embereket tettek ki otthonukból, országok adósodtak el. A kormányok kénytelenek olyan intézkedéseket hozni, amelyek komoly szociális megvonásokkal járnak; a nyugdíjkorhatárokat mindenhol felemelik. A tisztességesen dolgozó emberek munkájukat és otthonukat veszítik el, miközben az életüket meghatározó erők sokszor hazardíroznak. A fejlődést a produktivitásban mérjük – többet termelni, miközben a környezetünket szennyezzük és tesszük tönkre.

Abból nem indulhatunk ki, hogy azt mondjuk: milliókat emelünk ki a nyomorból, Afrikában, Ázsiában vagy az arab országokban, miközben a nyugati társadalmak, a fejlett országok eladósodnak, illetve meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, leépülnek. Ha megnézzük a különböző országokban az országos választásokat, nagyon sok helyen azt láthatjuk, hogy kormányok jönnek és mennek. Egy vagy két periódusra megválasztják az egyik pártot, majd később megválasztják a másik pártot, miközben az emberek és országok meg vannak osztva, mert tulajdonképpen nagyon minimális különbséggel nyernek a pártok; viszont az sok helyen megfigyelhető, hogy a nacionalista pártokhoz egyre többen csatlakoznak. Az elmúlt időben elég sok emberrel beszéltem, sok embertől megkérdeztem, hogy szerintük az élet jobb és boldogabb lesz-e. Szinte mindenki azt válaszolta, hogy az élet egyre nehezebb lesz.

Ha megnézem, hogy milyen volt a világ egy pár száz évvel ezelőtt, akkor jelentős változásokat láthatunk, legyen szó az emberi jogokról, a technikai fejlődésről, az orvostudományról stb. De kérdés az, hogy mindezen fejlődések tükrében egy jobb és békésebb világot teremtünk-e? Az, hogy milyen utat tettünk meg az elmúlt évszázadok alatt, az egy dolog, de a valódi mércét nem abban látom, hogy a múlthoz viszonyítsuk magunkat, hanem ahhoz, hogy az elért eredményeken keresztül mit érhettünk volna el, vagy érhetünk el.

Száz év múlva hogyan fog ránk emlékezni az akkori generáció? Úgy, hogy alapjai voltunk egy tudásra épülő társadalomnak, amely megvédi a Föld értékeit, élhetőbbé és jobbá teszi generációról generációra az életet a Földön, vagy úgy, hogy tönkretettük természeti kincseinket, a Földet és az éghajlatot?
Bármennyire kívánjuk elhallgatni a kihívásokat, mind szociális, mind pedig környezeti szinten, a kihívások nem fognak eltűnni!

Szerintem mind egyénként, mind vezetőként, mind pedig az egész társadalomnak értelmet kell adni elődeink küzdelmeinek. Egy társadalom nem válhat rosszabbá, mint ez előző volt, hiszen az emberiség történelmének a létből fakadóan a fejlődés ad értelmet. Egy társadalom technikailag fejlődhet, de értelmileg nem biztos, hogy képes megérteni egy kor üzenetét; nem biztos, hogy bölcsebbé, emberségesebbé és humánusabbá válik.

Ha megnézzük az első világháborút, akkor azt gondolták volna elődeink, hogy az emberiség tanult a háborúkból, mégis az első világháború után, közel 20 évre rá kitört a második világháború. A második világháború után azt gondolhattuk volna, hogy az embereknek elegük lett a háborúból és a gyűlölködésből, mégis kialakult az ideológia háború; a szocialista országokban az embereket elnyomták, kényszertáborokba hurcolták. Még egyszer ki szeretném hangsúlyozni, hogy a technológiai fejlődés nem feltétlenül teszi bölcsebbé az embert és a társadalmat. Sajnos a robottechnológiának vagy bármilyen technológiának van egy óriási előnye az emberrel és a társadalommal szemben: egy elavult szerkezetet ki lehet cserélni, vagy egy újjal lehet helyettesíteni, ám sajnos maga az egyén és társadalom kénytelen együtt élni a tetteinek következményeivel. Az egyéni és társadalmi változás sokkal lassabban megy végbe, vagy meg sem történik. Ha megnézünk különböző konfliktusokat a világban, akkor nagyon sok helyen láthatjuk, hogy problémákat cipelnek emberek és a társadalmak, generációról generációra. Ennek oka, hogy az ember sokszor irracionális, érzelmeiben mélyen sebezhető, mélyen ragaszkodó, az ember tudása nem tökéletes és néha nehezen megváltoztatható.

Sokan mondják, hogy a gazdasági fejlődés megállt a nyugati országokban, a GDP nem növekszik, nem termelünk eleget! Johannes Andersen dán lektor ezt mondta: nem termelünk eleget, tehát nem teszünk eleget tönkre, mert minél többet termelünk, annál jobban rongáljuk környezetünket!

Fejlődést sokféleképpen lehet teremteni – vagy úgy, hogy környezetünket tönkretesszük, lassan leépítjük mindazon értékeket, amelyeket elértünk, vagy úgy, hogy megvédjük azokat és értékeket teremtünk. Minden országnak megvannak az adott termékei és kulturális értékei, amelyekre az emberek büszkék, valamilyen módon az adott ország termékei és kulturális értékei hozzátartoznak az identitástudathoz. Minden ilyen dolog mögött egy szellemi érték is áll.

Társadalmunknak soha nem volt annyira szüksége az emberiség történetében a reformokra, a tudományra és a tudományos gondolkozásra, mint most. Ha megnézem világot, mindenhol azt halljuk, hogy nem vagyunk elég produktívak, én pedig azt mondom: nem vagyunk elég bölcsek ahhoz, hogy értelmesebben éljünk.

Van elég példa az életünkben, hogy lássuk, mi jó és mi nem jó! Természetesen kérdés, hogy milyen elvet képviselünk, és miben hiszünk, de ne feledjük, mindennek ára van.

Kr.A.W. – Hunhír.info