Lehet ugyan szerzett jogokra hivatkozva tüntetni, bohóckodni, amikor a rendvédelmi alkalmazottak kiváltságainak megőrzése a tét, csakhogy az érintettek is felfoghatnák végre, hogy szerzett jogok már régóta nincsenek. Az elmúlt húsz évben ugyanis a magyar társadalom túlnyomó többsége elveszítette korábban megszerzett jogainak döntő részét.
Emlékezzünk csak arra, hogy az úgynevezett szocializmusban azzal indokolták a nyugati országokéhoz képest gyalázatosan alacsony életszínvonalunkat, hogy a szovjet tömb államaiban ingyenesen jutnak hozzá az emberek sok olyan szolgáltatáshoz, juttatáshoz, amelyekért Nyugaton igencsak komoly összegeket kell kifizetni. A szerényebb jövedelmű munkavállalók számára például szerzett jog volt, hogy jelképes összegért kaphattak alacsony rezsiköltséggel használható, olcsó bérű lakást. Ugyancsak a szerzett jogok számát gyarapította a minden szinten ingyenes oktatás és kollégiumi elhelyezés, az alapvető élelmiszerek mesterségesen alacsony ára, a jelképes összegért megszerezhető szakszervezeti vagy vállalati üdülés, az állampolgári jogon járó orvosi ellátás, az olcsó tömegközlekedés és még számos juttatás.
Azóta csupán annyiban változott a helyzet, hogy gyarmati kormányaink és komprádor burzsoáziánk áldatlan tevékenységének a következtében ezek a szerzett jogok egytől-egyig megszűntek, miközben a magyar és a nyugat-európai bérek közötti különbség semmivel sem csökkent. Tulajdonképpen az történt, hogy országunk vezetői a kommunizmusból mindent elvetettek, ami elviselhetőbbé tette azt az embertelen rendszert, a Nyugattól viszont átvettük a kapitalizmus összes negatívumát, persze az ottani társadalmakat megillető szociális jogok és előnyök nélkül.
Egyes társadalmi rétegek, foglalkozási ágak viszont indokolatlanul tehettek szert – a társadalom kárára – különféle kiváltságokra, kedvezményekre. Főleg a hatalom védelmét szolgáló erőszakszervezetek tagjai részesülhettek ezekből a kirívóan igazságtalan juttatásokból.
Mostanáig a rendőrök már-már abszurdnak nevezhető kedvezményeket élvezhettek. Amikor ugyanis elérték szakmai teljesítőképességük csúcspontját, és elkezdődhetett volna a kiképzésükbe befektetett összeg megtérülése, mondvacsinált okokra hivatkozva nyugdíjba vonulhattak. Napjainkban életerős, negyven év körüli férfiak és nők élvezhetnek munka nélkül olyan összegű juttatásokat, amilyenekről a még hatvan év felett is munkára kötelezett kőművesek, kovácsok, lakatosok, más, de hasonlóan nehéz fizikai munkát végző sorstársaikkal együtt, még csak álmodni sem mernek. Az pedig tűrhetetlen, hogy félig rokkant idős emberek munkájával biztosítsanak kiemelt nyugdíjat egészséges középkorúaknak.
Ráadásul a negyvenes éveikben járó nyugalmazott rendőröknek járnak a minden nyugdíjast megillető juttatások is. Például kedvezményesen utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön, míg a túlélésért küzdő tartós munkanélkülinek teljes árú bérletet vagy menetjegyet kell váltania. Még akkor is, ha közel jár a 60. életévéhez, és semmi esélye az elhelyezkedésre. Tehát a pénzbevétellel alig rendelkező idős állástalannak maximális árat kell fizetnie azokért a szolgáltatásokért, amik az életerős, és kiemelt nyugdíjban részesülő rendőrt mélyen a piaci ár alatt illetik meg.
Továbbá a rendvédelmi dolgozók túlnyomó többségének az esetében szó sincs nyugalomba vonulásról. A különféle biztonsági cégek örömmel szerződtetik, foglalkoztatják őket, utcára téve a rendőrmúlttal nem rendelkező őrző-védő szakembereket. Eközben a húszas éveiket taposó aktív, de tapasztalatlan rendőrök többnyire képtelenek fő feladataik elvégzésére, a becsületes emberek életét megkeserítő cigánybűnözés és a terjedő erőszak megfékezésére.
Persze a korkedvezményes nyugdíj egyáltalán nem az ördögtől való juttatás. Joggal illeti meg például a rendszertelen munkaidőben dolgozó járművezetőket, illetve mindenkit, aki kiemelten veszélyes vagy egészségre ártalmas munkát végez.
Tagadhatatlan, hogy a rendőrök egy része is ebbe a kategóriába tartozik, ám túlnyomó többségük munkájában nincs semmi veszélyes vagy megerőltető. A kapitányságokon folyó tevékenységbe vagy az autósok zaklatásába még senki nem rokkant bele. A szolgálatteljesítés, bűnüldözés közben előforduló rendőrhalál, pedig ritka, mint a fehér holló. Ettől azonban még joggal illeti meg kedvezmény a veszélyes feladatokat teljesítő rendőröket. Ám a korkedvezményes szakmákban körülbelül öt év a maximum, és az ezt meghaladó időtartam a bűnüldözőknél sem indokolt.
Akármennyire is igaza van ebben a kérdésben az Orbán-kormánynak, vannak rendvédelmisek, akik képtelenek megérteni a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, és makacsul ragaszkodnak kiváltságaikhoz, előjogaikhoz. Ám akármennyit is bohóckodnak, törekvéseik eleve bukásra vannak ítélve. A magyarországihoz hasonló kedvezmények a civilizált világ egyetlen országában sem illetik meg a rendvédelmi alkalmazottakat. Követeléseik nem keltenek rokonszenvet az átlagemberben, mivel az élősködő életmód mélységesen sérti a társadalom igazságérzetét.
Varga Imre – Hunhír.info
