Mindenkinek megvan a felelőssége abban, hogy a GDP-arányos államadósság nyolc év alatt 53-ról 82 százalékra nőtt – mondta legutóbb Bajnai Gordon a parlament albizottsága előtt. Lenyűgöző eleganciával, nem kibújva a “közös bűn” alól. Á, dehogy. Csak nagyjából annak a történetnek az igazságtartalmával, amely a fahídon átkelő elefánt és egér menetelését közös dübörgésként írja le…

Mégis hiba lenne az okokat nyolcéves időtávban keresni, merthogy a mostani “aratáshoz” már Horn Gyulának kellett vetnie. A volt miniszterelnök, a rendszerváltás okozta társadalmi feszültségeket enyhítendő, majd’ egymillió munkavállalót engedett ki a munkakeresők piacáról, s jókora nyugdíjemelés kilátásba helyezésével tett kísérletet a Bokros-csomag miatt megcsappant táborának visszapótlására. A megnövekedett kiadásokat kis időre privatizációs bevételekből finanszírozta, a jövő alá azonban időzített robbanó szerkezetet épített be.

Az MSZP a felduzzasztott inaktívak körében nagy népszerűségre tett szert, a választásokat pedig az ígéretek földjévé változtatta, merthogy az ő megnyerésük nélkül Magyarországon már nem lehetett hatalomba kerülni.

Amennyire csodaszámba ment a megváltoztatott szavazói struktúrájú országban Orbán Viktor 1998-as győzelme, annyira törvényszerű, hogy – bár nőtt az életszínvonal, és tetemes mértékben csökkent az államadósság – “a több pénzt az embereknek” kampányú szocialisták az állami fejőstehénre kötött inaktívak elsöprő erejű támogatásával meneszteni tudták.

És akkor jött a még sokáig megemlegethető nyolc év. Amikor a központi költségvetés, a vállalkozások és háztartások elképesztő méretű – jórészt devizaalapú – hitelt húztak magukra azért, hogy a fejlődés, a gyarapodás illúzióját élhessék meg. És a demokratikus fékek és ellensúlyok “kifogástalan működésének” időszakában erre a hamisságra s annak veszélyeire sem a Magyar Nemzeti Bank, sem a Bankszövetség, sem más intézmény vagy képződmény nem volt képes felhívni a figyelmet.

A kormányzó erők majd’ harminc százalékkal növelték az államadósságot. Jó előre leszedve a jövő gyümölcseit, kifizetetlen számlák tömkelegét hagyva hátra. Míg végül az általuk konstruált rendszer a hitelek súlya alatt rá nem omlott az országra.

Azóta is szedegetjük le magunkról a lehullott gerendákat, cserepeket, kötözgetjük a sebeket. Próbálunk talpra állni és mindent újraépíteni.

Az új kormány mindenki számára nyilvánvalóvá akarja tenni, hogy csak akkor leszünk biztonságban, ha a munka elnyeri társadalmi elismertségét, a munkavállalók pedig elhiszik, hogy dolgozni nem lúzerség, ellenben a felemelkedés egyetlen lehetséges útja. A több munka pedig több keresettel biztat. Mint normális országokban.

Ezért a segélyrendszer felváltására meghirdetett új közmunkaprogram, és ezért az egykulcsos adó.

Orbán Viktor háborút hirdetett az államadósság és a munkanélküliség ellen. A Századvég legutóbbi közvélemény-kutatásából az tűnik ki, az ország érti az okát, és támogatja a változtatás szándékát, legfeljebb sokan szeretnének kimaradni belőle. Azt üzenik a többieknek, hogy “fogjuk meg és vigyétek!”. Ismerős mondás. Akár győzedelmeskedhet is újra.

Csak az a szomorú valóság, hogy akkor valamennyien veszítünk.

Heti Válasz – Borókai Gábor

Hunhír.info