A magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás előfeltétele az összhang, a tudatos harmónia. Marionettire emlékeztető bábfigurák polgárháború rémét sejtető bizonytalanságba sodorhatják az egyensúlyát vesztett társadalmat. A félelem és bizonytalanság hírverésével a lélekben élő tűz megnyitását késleltetik.

Legtalányosabb egyensúlyra utaló összhang határozó: a zenében egyidejű hangzás, a dolgok, tényezők és színek esetében egymást kiegészítő viszony és a társadalomban az embereket összekötő szeretet és összefogás patrónája a görög mitológia halhatatlan istennője, a szépség, vidámság és művészet, – eszményi rend védőszentje – maga a harmónia.

Ugyanis a saját előző állításával össze nem egyeztethető ellentétpárként a híd szerepét felvállaló abszolút biztosíték a közösség eredményes működését célzó szabály, – az egymást kölcsönösen föltevő és kizáró fogalom között – a fegyelem. Ez a szabályokkal biztosított rend eredményezheti mind a cselekvés, mind a magatartásbeli tudatos rendszerességet és mértéktartást. A fegyelem hiánya a harmónia szomorú sorsa. Pozitív és negatív töltetű feszültség (az egymást kölcsönösen föltevő és kizáró jelenség) viszonya, amelyben az egyik fogalom, vagy ítélet tagadja azt, amit a másik állít – nem a harmónia mint kötelezettség teljesítésének biztosítására letétbe helyezett erkölcsi óvadék. A magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás előfeltétele az összhang, a tudatos harmónia. Marionettire emlékeztető bábfigurák polgárháború rémét sejtető bizonytalanságba sodorhatják az egyensúlyát vesztett társadalmat. A félelem és bizonytalanság hírverésével a lélekben élő tűz megnyitását késleltetik.

Csupán társadalomkritikával foglalkozni nem tisztem, de több ízben tettem utalást, hogy a feszültséget megelőzni és nem fokozni kell. Az egyre szaporodó kisebb tömörüléseknek, pártocskáknak új elvárásokkal kell szembenézniük és ezek feszültségével is kell számolnunk. Mindennel számolnunk kell, mert nem lehetünk a világ, Európa hajótöröttjei. Egyensúlyra, gazdasági, társadalmi és lelki egyensúlyra van szükségünk. A politikai életben is harmóniát kell teremteni. Ide olyan okos és bölcs emberekre van szükség, akik tudják, hogy a “romok között takarítani kell és építeni. A új polgár, ha van ereje és erkölcse az élethez, életformát adhat egész Európának. Tehát nem a „csinovnyik-polgár”, akinek egyetlen becsvágya, hogy minden maradjon úgy, ahogy van…, aki a megnyomorított lelkű kishivatalnok, – az orosz realizmus irodalmának jellegzetes figurája. (Összezsugorodik a rang előtt, hogy megszűnik embernek lenni – mondja Csehov.) És nem a kistőkés, aki szentül hiszi, hogy a papírok elébb-utóbb emelkednek majd… És nem az élvező kispolgár, akinek vágyálma mindenfajta kielégülés… És nem a kapzsi és tudatlan birtokos polgár, aki hajlandó minden emberit feláldozni a „biztonságáért”… Hiszek abban a másfajta polgáriasságban, mely felépítette Európát, mely a legnemesebb életformát adta az emberi világnak, s melynek egyik pudvás és ernyedt kései nemzedéke eladta és elárulta mindazt, amit az ősök építettek”- írja Márai. Hiszek, mert hinnem kell a magyar néplélek harmóniájában…

Így az előkelő hölgy is, aki belecsömörlött az életbe, elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Hogy senki meg ne akadályozhassa, kifelé igyekezett a városból. A város végén egy cipészműhelyből vidám ének hallatszott ki, melyből szokatlan béke és öröm sugárzott felé. Kíváncsi volt, hogy ki énekelhet így. Belépett. Egy púpos cipész ült munkája mellett és énekelt. A hölgy felindultan szólt rá. „Hogy énekelhet ilyen vidáman, aki ennyire nyomorult?” – „Téved asszonyom, volt a szelíd válasz, én királyi gyermek, az élő Isten gyermeke vagyok.”

Pásztori Tibor Endre

Hunhír.info