2011. április 15. Hága 14:43. A hágai ENSz háborús bűnöket és népirtást vizsgáló bírósága, Ante Gotovina nyugalmazott horvát tábornokot, csoportosan, bűnszövetkezetben elkövetett háborús bűnösnek nyilvánította. Ennek következtében, 24 évi szabadságvesztésre ítélte az 57 éves tábornokot. A tárgyalást és az ítélet kihirdetését Zágrábban és Horvátország nagyobb városaiban az utcákra kihelyezett kivetítőkön kísérhette figyelemmel a lakosság. Az ítélet kihirdetésekor az utcákon óriási felháborodás tört ki.

Mottó:
Egy bíróság mikor valamely cselekedetet minősít, ekkor önmagát is minősíti.

A kezdet

A délszláv háború első szakaszában a főleg szerbekből álló „Jugoszláv Néphadsereg” bevonult a horvátországi Krajna térségbe. Az ott található horvát lakosságot – aki nem tudott idejében elmenekülni – kiirtotta, majd kikiáltott egy bábállamot, az önálló „Krajnai Szerb Köztársaságot”. (Erre azért volt szükség, mert Krajna térsége nem volt közvetlen határos Szerbiával.) Önállóságát demostrálva még pénzt is veretett. Az elüldözöttek és a meggyilkoltak száma több ezerre rúgott. A statisztika máig adós az adatokkal.

Rövid katonai életrajz Ante Gotovináról

Hivatásos katona. 18 éves korától elméleti és gyakorlati kiképzőtáborokban szerezte meg stratégoszi ismereteit. A francia idegenlégió tisztjeként tudását élesben is gyakorolta. Hazája hívására 1990-ben tér vissza Horvátországba, ahol ekkor már küszöbön állt az elszakadás.
1991-ben a Horvát Nemzeti Gárda tisztjeként elkeseredetten nézte végig a szerb hadsereg (Jugoszláv Néphadsereg) „vöröscsillagos” katonáinak embertelen mészárlását, a horvát lakósság koncentrációs táborokba való hurcolását, városok lerombolását. Fáradhatatlan munkával szervezte meg a rosszul felszerelt, kiképzetlen Horvát Nemzeti Hadsereget dandártábornoki rangban. 1994-ben vezérőrnaggyá léptették elő, Split városának sikeres védelméért. 1995 augusztusában „Vihar” fedőnév alatt katonai offenzívát indít Horvát-krajna visszaszerzésére. Még abban az évben visszafoglalja a szerbek által megszállt területeket, ezzel véget vetett a krajnai szerb enkláve bábállamnak, amit Szerbia korábban oly sok kegyetlenséggel hozott létre.

Vagyis; Anta Gotovina tábornok nélkül nem létezne a mai független Horvátország. (!)

Nem csodálkozhatunk azon, hogy a fegyverek elnémulása után, Gotovina népszerűsége az egekig nőt, valóságos nemzeti hősként él máig a köztudatba. Hozzátehetjük, hogy nem érdemtelenül.

Horvátország függetlenedése, mely maga után vonta a trianoni torzszülött, Jugoszlávia széthullását, nem okozott mindenki számára külön örömet. A háttér sötét erői, nem akarták veszni hagyni „a fejsze után a nyelét is”, úgy gondolták, hogy büntessük meg a résztvevőket, noha ezzel csak annyit érünk el, hogy a jövőben megpróbáljuk elvenni azok cselekvési kedvét, kik a „Versailles-Paris.-i statusko-hoz” mernek nyúlni. A támadást hazai földről indították.

A „National” című horvát heti képes magazin megvádolta a tábornokot, hogy az ír (IRA) és a baszk (ETA) terrorszervezeteket anyagi javakkal támogatja. A megindított vizsgálat megállapította, hogy a tábornok minden vádpontban alaptalanul lett vádolva. Vagyis az egész nem volt jó másra, mit egy rágalomhadjárat megindítására, vagyis a folt, a tábornok becsületén már ott van, így könnyebb, később ismét fellépni. (Gotovina viszont mélyen megsértődött – amin nem csodálkozhatunk különösebben – és visszavonult a közélettől.)
A további támadás nem sokat váratott magára. Az ENSz hágai bírósága vád alá helyezte és nemzetközi elfogató parancsot bocsátott ki ellene.
A vádirat szerint: 1995-ben Krajna visszafoglalásakor, 150 szerb polgári személy haláláért, valamint 150-200 ezer szerb személy szülőföldjéről való elűzéséért felelős.
Az akkori (és a későbbi) horvát kormány nem állt ki „nemzeti hőse” mellett egyértelműen, sőt még látszatra sem. Ennek oka, hogy az Európai Unió – Gotovina ex-tábornok kiadatását kérte – és 2005 „Carla del Ponte nyilatkozatáig” felfüggesztette Horvátország csatlakozási kérelmét.

Carla del Ponte

A hágai ENSz bíróság főügyésze, Schwei-i jogász. 1947. február 09.-én született Bignascoban (kanton Tessin). Schwei-i szövetségi ügyész, argentin nagykövet. (Nyelvismeret: német, olasz francia, angol.) 1972-ben saját ügyvédi irodája van Lugánóban.
1999.-ben főügyésze (vádhatóság vezetője) a hágai bíróságnak, ebből a pozíciójából 2007. december 31.-én vonult vissza. Ez ideig 161 személy ellen emel vádat, mint „UN-Tribuál”, melyből ez ideig 63 személyt mentett fel a hágai bíróság. 2011. februárban pensioniirten (nyugállományba) vonul. 2007-11 között ismét államügyész és nagykövet. Hírhedett nyilatkozata a „gotovina ügyben” (Gotovina tábornoknak két vádlottársa ügyében is, egyidejű ítéletet hozott a hágai bíróság):

„Annyit kaptak, amennyi egy ilyen iszonyú gonosztettért jár!”

Egyesült Európa

A horvát EU belépési tárgyalások megkezdését 2005 márciusára tűzték ki. Ezt hiusította meg Carla del Ponte Gotovina tábornokot érintő nyilatkozata. Az EU a csatlakozási folyamat megindításának elhalasztásáról döntött. 2005. október 03.-án del Ponte újabb váratlan nyilatkozatot tett, melyben kijelenti: „…a horvát fél teljesítette a Hágai Törvényszékkel való kooperációs vállalását…”
Meg kell, hogy jegyezzem, hogy a horvát közvélemény jelentős része erősen ellenezte az EU-ba való belépést. Gotovina tábornok 24 évi börtönbüntetésének kiszabása után, a támogatottsági arány a mélypontra zuhant.
A horvát lakósság szerint – nem minden alap nélkül – az a vélemény alakult ki, hogy: Jugoszlávia EU-n belüli feltámasztása a cél.” TRIANON még mindig kísért? (!)

A horvát állami vezetés térdre ereszkedett az Unió előtt. (?)

A horvát közvélemény már ott tart (rövid pár nap alatt), hogy Hágával való (látszat ?) együttműködéséért megvetését fejezte ki, a sorozatos tüntetések alkalmával. Kezd olyan vélemény kialakulni, hogy: „Nem kell nekünk az Unió!”Minden esetre a horvát kormány most szorult helyzetben van. A tömeget nem elégítette ki a langyos nyilatkozat, miszerint nem ért egyet a hágai ítélettel és az sem, hogy a fellebbviteli költségeket magára vállalta.
Minden esetre a hágai vádirat megkédőjelezte az egész Honvédő Háborút, melyet Horvátország viselt.

Illegalitásban

(Hogy titokban hogy segítette a horvát állam, vagy sem, arról nincs híranyagunk.) Anta Gotovina ekkor, családját kényszerűen hátrahagyva, illegalitásba vonult. Az illegalitásban a tábornok sok szempontból volt előnyös helyzetben. Több nyelvet beszélt, több ország útlevelével rendelkezett, fizikai és egészségügyi állapota több mint kielégítő. Az egész világra kiterjedő horvát mozgalmak magán- és félhivatalos hálózata védte. Hollétéről biztosat szinte senki sem tudott és ma sem sokat tudunk.

Elfogták, vagy feladta magát (feltételezések)

Ante Gotovina megunta az „űzött vad” szerepét? Vagy a családja jövőjéért aggódott? Vagy talán hazaszeretetből fakadt, ne legyen az EU-ba lépés gátja? Így, vagy úgy ő már mindenképp bekerül a világ- és a horvát történelemkönyv lapjaira, most már azonban úgy is, mint a horvát nép mártírja.
Minden esetre 2005-ben felvette a kapcsolatot Tomislav Karamarkovval, a POA (horvát titkosszolgálat) vezetőjével és azt az ígéretet tette, hogy 2005. december 31.-ig elfoghatják, cserébe csupán csak annyit kért, hogy gondoskodjanak családja személyi és anyagi biztonságáról. Ezt követte, még az elfogatása előtt a hágai ügyésznő fent idézett „feloldási” nyilatkozata.

Bizonyítja elhatározását, önfeladását, hogy elfogatásáig járt Argentínában, Chilében, Oroszországban, Kínában, Csehországban, Tahitin, Mauritiuson, szinte bejárta a világot akadálytalanul. Majd december 7.-én, a horvát kormány és a titkosszolgálat tudtával, a spanyol hatóságok (spanyol területen) letartóztatták. Mikor az étteremben vacsorázó tábornokot, asztalánál körbevették, minden idegesség nélkül rájuk nézett, felhajtotta vörös borát, majd nyújtotta csuklóit megbilincselésre.

Vélemények

Vajon tényleg háborús bűnös Ante Gotovina? Merülhet fel a kérdés sok millió emberben. Lehet –e háborús bűnösökről beszélni akkor, amikor egy nép, a saját területén vív honvédő háborút egy, hódító idegen ország hadseregével szemben?

Európa és a „civilizált nyugat” egy évtizeden át, ölbe tett kézzel, tétlenül nézte végig a szerb vérengzést nem csak Horvátországban, hanem az egész Balkánon. (Az áldozatok száma százezres méreteket ölt, az anyagi és erkölcsi károkról nem is ejtve szót.) Szerbia pedig hallgatólagos támogatást élvezett, sőt a meghirdetett fegyverembargó pedig egyenesen jól jött számára.
Egy biztos: A globalizált nyugat nem engedheti meg magának, hogy tőle független, ráadásul prosperáló állam működjön a kontinensen. Kis népeknek a fejébe kell verni: Függetlenek lenni veszélyes és nem ajánlatos!

Megkockáztatom a kérdést: Vajon hány egykori és mai politikus, államfő, vagy katona érdemelné meg az ilyen és ehhez hasonló büntetést? Egy-egy amerikai légitámadás során hány civil áldozat halt meg, vagy rokkant meg örök életére? Egynéhány név: Idősebb és fiatalabb Bush, Putyin, post humus Sztálin, Kádár János és még hosszan sorolhatnám.

Végkifejlet

2005 decemberében fogták el Ante Gotovinát Tenerife szigetén a spanyol hatóságok, a per 2008 márciusában kezdődött Hágában és 2011. április 15.-én hoztak elmarasztaló ítéletet; bűnszövetkezetben elkövetett népirtás és háborús bűnök miatt. (Hat év telt el az elfogatástól az ítéletig.)

Prológus

Egy biztos: Minden „igazi horvát” Ante Gotovinát nemzeti hőskent tiszteli és fogja tisztelni az utókor minden generációja. Pozitív hősként és mártírként kerül majd be a történelemkönyvekbe.
A TÖRTÉNELEM számára felmentést fog adni, de nem fogja felmenteni Carla del Ponte-t és a hozzá hasonló gazembereket.

Stuttgart, 2011. április 22.

Riester Árpád

Hunhír.info