Húsvét ünnepe (márc. 21.) a napéjegyenlőség utáni napon, vagyis márc. 22-én lehet már. A legutolsó nap, melyre az ünnep eshet, április 25-ike, ez azonban nagyon ritkán fordul elő. Pl.: 1943-ban volt így, most 2011-ben és 2038-ban lesz legközelebb. A Katolikus Egyház latin rímet állított össze a húsvét ünnepének utolsó napjával összefüggésben, mintegy figyelmeztetést: Quando Martus paschabit et Antonius pentecostabit et Joannes is corpore stabit, totus mundus vae clamabit. (Ha Márkus napjára esik húsvét – április 25. – és szent Antal napjára pünkösd – június 13. – és Keresztelő szent János napjára Úrnapja – június 24. -, akkor jajt kiált a világ.)

Tudvalevő, hogy a Katolikus Egyház minden jövendölést elvet, így nem érheti az a vád, hogy babonákat, tévhiteket terjeszt. A fenti latin figyelmeztető versre azonban érdemes odafigyelni mai, erkölcsileg romlott, szabadosságot, Isten ellenességet hirdető világunkban. Érdemes odafigyelni és visszagondolni ennek az évnek a katasztrófáira, tragikus eseményeire, felkészülni újabbakra, s ezekhez erőt meríteni Jézus szenvedéstörténetéből.

Most, amikor a Nagyhét veszi kezdetét, s a keresztény világ legnagyobb ünnepére készül, nézzünk magunkba, nézzünk nemzetünkre, s nézzünk bűnbánóan az Ártatlanra, amint ostorozzuk, amint töviskoszorút teszünk fejére, megfosztjuk ruháitól, megalázzuk, kiröhögjük szenvedéseiben, arcul ütjük, s vonakodva segítünk keresztjét cipelni. Gondoljunk arra, hányszor árultuk el harminc ezüstért, s hányszor tagadtuk meg Őt mielőtt a kakas kukorékolt? Minden vétkünk és minden, embertársaink ellen elkövetett bűnünk, minden magzatunk meggyilkolása egy-egy szeg Krisztus tenyerébe, egy-egy korbácsütés a megkínzott Istenfiára, s minden, tanítása elleni magatartásunk súlyos teher a vállára nehezedő keresztfa iszonyatában.

„A világ jajt kiált”… – mondja a latin versike. Jajt kiáltani van okunk ezernyi a mai világban, ebben a húsvéti dátumban, ebben az esztendőben. Ám, a figyelmeztetés egyben vigasz is, hiszen imára hív, bűnbánatra sarkall, hitre buzdít, Istenhez irányítja azt, aki lát, és hall, aki akar látni és akar hallani.

Talán a mai problémák között még az egyházon belül is elsikkad ez az ősi figyelmeztetés, és annak lényege… hiszen nem hallunk róla. A történelem igazolja e figyelmeztetést, s minden e dátumokkal egyező év súlyos és keserves megpróbáltatást hozott az emberiség számára. Ennek miértjét nem tudjuk. Azzal viszont tisztában kellene lennünk, hogy Isten nélkül, hit nélkül és imádság nélkül üres és értelmetlen, embertelen és kínzó az élet – mindenki számára előbb vagy utóbb. Készüljünk tehát tiszta lélekkel mi keresztények a jézusi áldozat és a feltámadás megünneplésére, mindennapos keresztutunkkal, imáinkkal, és kérjük a hit erejét arra az esetre is, ha idén is valóban jajt kiált a világ… Mert Istenhez kiáltani nem haszontalan kiáltás… Talán erre is figyelmeztet Franz Spirago professzor (1862-1942), amikor ismerteti velünk, e húsvéti dátummal kapcsolatos latin verset.

Stoffán György

Hunhír.info