Jó ideje megszokhattuk már, hogy a dokumentumfilmeket, tudományos ismeretterjesztő programokat sugárzó televíziókból úgy dől a „holocaust”, mint víz a szökőkútból. A katasztrófákkal, a világvége közeli eljövetelével való riogatás viszont újabban válik egyre gyakoribbá a képernyőkön. Sokan szeretnek rettegve, szörnyülködve elsörözgetni a tévé előtt, és ezt az igény igyekeznek is kielégíteni a műsorszolgáltatók. Elvégre a magasabb nézettség több reklámbevételt is jelent.

Még jó, ha a riogatásnak van is némi alapja, ám komoly csatornákon – például a National Geographicon vagy a Spektrumon – is felbukkantak olyan témák, mint a világunk pusztulását 2012-re ígérő maja próféciák. Pedig nyilvánvaló, hogy a legendák világvége jóslatai egyszerű mesék, az ókori emberek képzeletének szülöttei, amikkel természettudományos szempontból nem érdemes foglalkozni. Még annak ellenére sem, hogy egyes mítoszok keletkezését természeti katasztrófák is befolyásolhatták.

Kedvelt téma továbbá a mágneses pólusváltással való ijesztgetés. Erről egy rendkívül rossz amerikai katasztrófa filmet is bemutattak a kereskedelmi televíziók. Talán Fagypont vagy Fagyhatár volt a címe. A komolyabb, a tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó tévékben is felbukkanó téma lényege az, hogy felcserélődhetnek bolygónk mágneses pólusai, aminek katasztrofális időjárás változás lesz a következménye.

Csakhogy a mágneses sarkok időnkénti felcserélődésének – ami Földünk történetében, már sok száz alkalommal előfordult – semmi ilyesféle következménye nincs. Egyszerűen az történik, hogy egy évszázadokig, vagy évezredekig tartó folyamat során a globális mágneses tér a megszűnésig gyengül, majd ellentétes polaritással újra felépül. Ennek, pedig semmiféle közvetlen hatása nincs az időjárásra. Ha ez napjainkban történne meg, csupán annyit vennénk észre, hogy az iránytű megbolondult, és összevissza forog. Aztán később, az eddig északra mutató fele délnek fordul. Némi ártalmat, csupán a mágneses védőernyő átmeneti kiesésével megemelkedő kozmikus sugárzás jelenthetne a földi életre, de drasztikus időjárás változásról, világvégéről szó sem lehet.

A természeti apokalipszissel ijesztgető televíziók legkedveltebb témája, amit a Spektrumtól a Discovery-n át a National Geographic-ig, egyikük sem hagyhat ki, a Föld és egy kisbolygó ütközése. Ilyenkor soha nem felejtik el megjegyezni: nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e az emberiséget kipusztító becsapódás, hanem csupán az, hogy mikor. Aztán hivatkoznak a dinoszauruszokat, és a földi élővilág háromnegyed részét több mint hatvanötmillió éve elsöprő ütközésre.

Csakhogy ez durva félrevezetés. Hála a távcsövek, a csillagászati megfigyelő eszközök fejlődésének, biztosan állítható, hogy nincs, és néhány millió évig nem is lesz olyan földsúroló kisbolygó – így hívják a bolygónkat megközelítő apró égitesteket –, amely létében fenyegetné az emberiséget. A dinoszauruszokat egy körülbelül 10 kilométeres sziklatömb becsapódása tüntette el a föld színéről. Ha csak egy feleakkora kisbolygó veszélyeztetné a planétánkat, már régen felfedezték volna a csillagászok.

Az viszont igaz, hogy már egy óriásmeteor, amelynek átmérője száz méter körül van, is iszonyú pusztítást tudna okozni. Nem is beszélve az olyan kisbolygókról, amelyek mérete egy-két kilométer körül mozog. Ezek közül még nagyon soknak nem ismerjük a pályáját, és becsapódva akár több tízmillió embert is elpusztíthatnának.

Ám az esetleges katasztrófák lokálisak maradnának. A pusztítás nem érintené közvetlenül az egész emberiséget. Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy a sűrűn lakott területek elenyésző részét képezik a Föld felszínének. Sokkal nagyobb a valószínűsége egy lakatlan, vagy gyér népességű területen történő becsapódásnak. Például a Tunguz-meteor múlt század elején bekövetkezett felrobbanása is csupán a szibériai tajga élővilágában okozott károkat.

Valódi fenyegetést az emberiség egészére csupán a Naprendszer peremvidékéről érkező hosszúperiódusú üstökösök jelenthetnek, ám ezek száma a kozmikus méretekhez képest korunkban, és még jó néhány millió évig biztosan, olyan csekély, hogy az ütközés valószínűsége, milliárd éves távlatban is, a nullához közeli.

Riogatnak még a globális felmelegedés következményeivel is, de minket, magyarokat, az esetleges változások inkább kedvezően érintenének, ha felkészülten fogadjuk őket. Ugyanis nincs olyan partvidékünk, amit elönthetne az emelkedő tenger, de jó a termőföldünk, és bővében vagyunk az ivóvíznek. Néhány fokos hőmérséklet-növekedés, pedig még javítaná is mezőgazdaságunk lehetőségeit.
Persze a különféle jóslatok néha egymásnak is ellentmondanak. Van egy olyan elmélet is, ami szerint elapad a Golf-áramlat, ami a globális felmelegedés közepette is lehűlést eredményezne Európában. Ez katasztrófa lenne Nyugat-Európa számára, de hazánkat csak mérsékelten érintené. Nekünk a globális felmelegedésnek nem is az éghajlati, hanem a politikai és gazdasági következményeitől van félnivalónk. Ezért is kell megvédenünk mindenáron vízkészleteinket és a magyar termőföldet.

Sok más mellett kitörni készülő szupervulkánok, globális eljegesedés és soha nem látott erejű hurrikánok is akadnak még a televíziós ijesztgetők készletében, de nem igazán érdemes törődni velük. Bizonyára rengeteg pénzt lehet kaszálni, az elbulvárosított „tudományos ismeretterjesztéssel”, és az idióta hollywoodi katasztrófa sci-fikkel, de természeti okok miatt, az emberi civilizáció, jelenleg, biztosan nincs végveszélyben.

Varga Imre – Hunhír.info