Az európai zöldeknek nevezett kóros sárgaságban szenvedők vezéralakja, Cohn Bandita lett a magyarországi médiatörvény elleni européer küzdelem vezéralakja, Orbán Viktor legnagyobb mumusa, a fajgyűlölő banya, Heller Ágnes legfőbb patrónusa. Mitől ugrott úgy meg az ázsiója ennek a zsidó szellemi terroristának, aki 1968-ban a Csehszlovákia vörös lerohanását támogatta, s még a francia trikolórt is vörös zászlóra akarta cseréni. Ugyanis ekkor kapta a „Dany le Rouge“, vagyis “vörös Dany” becenevet. Heller nyanyát régi barátság fűzi az újbalos ratyihoz, de a Konrád, Haraszti, Szentjóby csapat mint a francia “újbalos” ideológia magyarországi vezér-terjesztői is a szívükbe zárták. Hazánkban a hetvenes évek eleje Magyarországán már viszonylag szélesebb körökben váltak ismertté éppen úgy ők, mint példaképük. Mi lehet a titka egy olyan embernek, akit kitiltottak nézetei miatt Franciaországból, hiszen az akkor hatalmon lévő, de Gaulle-kormány elleni lázadók vezére volt? És ki világította meg ezt az időszakot úgy, hogy sokak akkor nem tudták nálunk, hogy Nyugaton mire megy ki a játszma? Leülnek: a Tamás Gazsi!

A kinyúlt szvetteres, Krisztus-papucsba zoknit húzó, éppen ezért a hetvenes évek ilyen megjelenésű figuráit csuklóból kiröhögő magyar szabadság-vágyók sajnos nem tudták, nem tudhatták azt, amit Hellerék és Tamás Gazsiék. Nagyon naivan azt gondolták, milyen jó történések ezek a franciaországi diáklázadások, lám ott az egyetemisták támadnak a fennálló rendszer ellen, így nosza, akkor próbáljuk meg mi is. Nem foglakozott senki az átlag magyar felületes fiatal antibolsevisták közül azzal, hogy mások a társadalmi viszonyok, eltérőek a rendszerek, csupán annyit láttak, hogy vannak helyek, ahol a diákok tüntetni merészelnek. Így alakult ki az az abszurd helyzet, hogy sok Heller, Konrád műveket titokban olvasgató lázadó magyar egyetemista, vagy a lehetőségekhez képest gondolkodó fiatal a franciaországi diáklázadások hatására is pár év múlva takarónyi kokárdával jelent meg a Petőfi-szobornál, és kiabálta, hogy éljen a magyar szabadság, éljen a haza. Mert csak annyi szivároghatott be a vasfüggönyön túlra, hogy a diákok szembemennek a hatalommal, akkor mi is tegyük meg. Persze, egészen más célokért.

Tudom, ez sokaknak abszurd teljesen, még azoknak az idősebbeknek is, akik benne éltek a hetvenes évek sűrűjében. Talán azért is, mert minden szempontot figyelembe véve hiányzik ennek a korszaknak a teljes történelmi rendbe tétele. Éppen ezért kanyarodok vissza ennyi bevezető után ahhoz a témakörhöz, amit már egy jelenlegi fiatal értelmiségi is megért, hiszen az általam írt időszak idején legfeljebb későbbi szülei álma volt csupán.

Tamás Gazsi csodarabbi a kirekesztő, gyűlölködő pódiumbohócnak írt válaszlevelében mindenkinél jobban egyszerűbben és egyértelműbben határozza meg Cohn Bandita valós szerepét, és a régi mivoltjának máig élő hatását, amellyel egy kitaszított “lázadóból” Európa egyik fénylő Dávid-csillaga lett.

“A kelet-európai, így a magyarországi liberális demokraták és humanisták naiv Nyugat-hite megejtő, de nem veszélytelen. Magyarországi liberálisok nyilatkozgatnak a fajgyűlölet veszedelmeiről és hasonlókról olyan lapoknak, mint az F. A. Z. és a Die Welt – jól tennék, ha néha olvasnák is ezeket a lapokat. Figyelmesen. Az a nyugati konszenzus, amely nem tűri az antiszemitizmust, csak 1968 után alakult ki, nem szabad antedatálni, a nálunk mind exkomcsi, mind konzervatív oldalról utált és lesajnált új baloldal hatalmas nyomására. Amikor Charles de Gaulle kormánya kiutasította Franciaországból a „német és zsidó” (így!) Daniel Cohn-Benditet – aki oly népszerű ma a magyarországi jobboldalon… –, akkor óriási tüntetés volt Párizsban, transzparensekkel és szavalókórusokkal: „Nous sommes tous des Juifs allemands!” („Mind német zsidók vagyunk!”) Nem, ez nem de Gaulle, Churchill és Adenauer szelleme. Ezek az éltes urak gyűlölték a lázadó diákokat és fiatal munkásokat. Nem. Orbán Viktor csakugyan de Gaulle, Churchill, Adenauer autentikus követője. Ők se szerették a nácikat, Orbán se szereti őket. Ők is megtűrték a nácikat, Orbán is megtűri őket.”

Itt van Tamás Gazsi briliáns, és tömör megállapítása. A franciaországi diáklázadások, és a francia újbaloldal a nyugat cionizálásának tudatos, vagy akaratlan szolgálatában álltak. Ezért tehet meg mindent Cohn Bandita, ezért egyértelmű, hogy kik is valójában az európai zöldek.

(A publicisztika rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával.)

George Marriott