Általában a férfiak egy részére jellemző az időskori alkoholizmus, de néha a nagyik között is találhatunk javíthatatlan iszákosokat. Az utcán többnyire részegen kolduló Emi néni is érdekes jelenség volt a Kőbányáról a Deák térre tartó 9-es busz útvonala mentén.
Valamikor szép nő lehetett, és viszonylag rendezett életet élt, de az nagyon régen történt. Talán úgy a negyvenes éveiben – jó két évtizede –, férje halála után veszíthette el a munkahelyét, és szokott rá az italra. Ismerősei azt mondják, hogy a háromgyermekes özvegyasszony akkoriban prostitúcióból tartotta el a családját.
Emi, skizofrénia miatt pszichiátriai kezelés alatt állt, így nyugtató, bódító hatású gyógyszerekhez is könnyen hozzájuthatott. Csak fel kellett őket íratnia orvosával Éjszakánként ezekkel altatta el három gyermekét, maga is beszedte a szükséges adagot, majd elindult arabozni. Vagyis főleg arabok által kedvelt szórakozóhelyeket látogatott, ott szedte fel a pasikat. Törzshelye a Nagykörúton található Szavanna étterem volt, de máshol is megfordult.
Aztán néhány év önpusztító életmódját követően, Emi asszony visszavonhatatlanul megcsúnyult. A ráncos, kivörösödött arcú, csapzott, zsíros hajú nő már nem kellett senkinek a belvárosi éjszakában. Gyermekei felnőttek, de kisebb-nagyobb mértékben mindegyikük mentális sérült lett. Két fia önálló életet kezdett, de a lánya bentlakásos intézetbe került. Állítólag túlgyógyszerezte őket, amikor kurválkodni járt.
Ekkor fedezte fel Emi néni a koldulásban rejlő lehetőségeket. Elővett négy-öt gyógyszerreceptet, magára öltötte a turkálóban vásárolt ruhadarabjait, bevágott egy kétdekás körtepálinkát, és elindult a kőbányai Liget tér felé. A koldustúra ugyanis onnan indult, és egészen a Kálvin térig tartott.
Emi a vényekkel a kezében szólította meg a jobban öltözött járókelőket, arra kérve őket, hogy segítsenek, mert nem tudja kiváltani az életben maradásához elengedhetetlenül szükséges gyógyszereit. Akadt, aki pénzt adott, de az is többször előfordult, hogy a kéregető öregasszonyt nagyon megverték. Főleg a koldulási útvonal józsefvárosi részén kapott rúgásokat és pofonokat az unatkozó, és éppen jobb szórakozást nem találó cigány fiataloktól.
Aztán az is előfordult, hogy Emi néni valóban gyógyszerre költötte a kapott pénz egy részét, amit persze bőséges adag pálinkával öblített le. Ilyenkor keresett egy füves területet – többnyire a Kálvária téren –, majd összeesett és elaludt. Persze ébredéskor hiába kutatott maradék pénze után. A látszólag segítségére siető cigányok minden alkalommal kizsebelték.
Súlyosbodó alkoholizmusa és az utcán kapott verések tovább rontották az öregasszony egészségi állapotát. Műtötték a gyomrát, az egyik verés következményeként kivették a lépét, operálták a lábát és a kezét is, de túlélte az összes megpróbáltatást. Éveken keresztül, akár fújt, akár esett, ott állt vényeivel a Baross utcában, vagy a Kőbányai úton, megszólítva az általa adakozásra hajlamosnak ítélt járókelőket. Bár kinézete egyre csúfabb lett, túlélt minden megpróbáltatást.
Aztán rámosolygott a szerencse. Mivel kőbányai lakását egyedül nem volt képes fenntartani, albérlőként befogadta unokaöccsét a családjával. Ők, pedig elintézték, hogy Emi nénit felvegyék egy elmebetegek számára kialakított bentlakásos otthonba. Azóta is a szentgotthárdi intézet lakója, és jobb egészségnek örvend, mint valaha. Rokonai szerint az a legnagyobb gondja, hogy szigorúan eltiltották az alkoholtól.
Varga Imre – Hunhír.info
